Admiral Kuznyecov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Admiral Kuznyecov
Kuznetsov 960111-N-9085M-001.jpg
Hajótípus Repülőgép-hordozó
Névadó Ny. G. Kuznyecov flotta-tengernagy
Üzemeltető A Szovjet Haditengerészet zászlaja Szovjet Haditengerészet
Az Orosz Haditengerészet zászlaja Orosz Haditengerészet
Pályafutása
Építő Fekete-tengeri Hajógyár
Építés kezdete 1982. szeptember 1.
Vízre bocsátás 1985. december 5.
Szolgálatba állítás 1991. január 21.
Sorsa Jelenleg is szolgálatban áll (2009)
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 65 000 t (teljes terhelés)
Hossz 306,5 m
Szélesség 72,3 m
Merülés 9,1 m
Hajtómű 8 db olajtüzelésű kazán hajtotta 4 db gőzturbina
Sebesség 32 csomó (59 km/h)
Hatótávolság 45 nap
Fegyverzet
  • 8 × AK–630 légvédelmi ágyú (6 × 30 mm, 24 000 töltény)
  • 8 × Kastan–M légvédelmi rendszer (egyenként 2 × 30 mm Gatling-rendszerű gépágyú és 16 × 3K87 Kortik légvédelmi rakéta)
  • 18 × 8-cellás 3K95 Kinzsal légvédelmi rakétarendszer (192 rakétával)
  • RBU–12000 UDAV–1 tengeralattjáró-elhárító rakétarendszer (60 rakétával)
  • 12 × P–700 Granyit robotrepülőgép
Repülőgépek

Legénység

1993 fő:

  • 626 fős légi személyzet
  • 40 fő zászlóstiszt

Az Admiral Kuznyecov, vagy teljes nevén Admiral Flota Szovjetszkovo Szojuza Kuznyecov a Szovjetunióban épített, majd Oroszországban szolgálatba állított 1143.5 típusú (Nyugaton Brezsnyev, vagy gyakran Kreml osztály néven említett) repülőgép-hordozó. Az Orosz Flotta zászlóshajója és egyben egyetlen repülőgép-hordozója, amely 1991-ben állt szolgálatba. Eredeti szovjet besorolása szerint nehéz repülőgép-hordozó cirkáló. Ezzel a megnevezéssel a Szovjetunió a repülőgép-hordozók Dardanellákon és Boszporuszon történő keresztülhaladásának tilalmát akarta kijátszani. A röviden csak Kuznyecov osztálynak nevezett hajóosztály névadó hajójának, a Kuznyecov repülőgép-hordozónak a szovjet időkben eredetileg Riga, később Leonyid Brezsnyev, majd Tbiliszi volt a neve, végül 1990-ben nevezték el újra Nyikolaj Geraszimovics Kuznyecov flotta-tengernagy után.

A Kuznyecov osztály második tagja (a Varjag) a Szovjetunió felbomlása után félkész állapotban került Ukrajnához, amely továbbadta azt Kínának, ahol aztán 2011-ben bocsátották vízre. A harmadik hajót, az Uljanovszkot még a sóján elbontották 1992-ben.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építését 1982. szeptember 1-jén kezdték el a nyikolajevi (ma: Mikolajiv, Ukrajnában) Fekete-tengeri Hajógyárban. 1985-ben bocsátották vízre. A teljes befejezése még tovább tíz évet vett igénybe, 1995-ben érte el a teljes üzemképességet. Építését eredetileg Riga néven kezdték el, majd még abban az évben, novemberben átnevezték Leonyid Brezsnyevre, 1987 augusztusában pedig Tbiliszire. Végső nevét 1990. október 4-én kapta.

A fedélzetén 1989 novemberében végezték az első repülőgépes kísérleteket Mikolajivben, amikor a hajó még kb. 70%-os készültségi állapotban volt. A Szovjetunió felbomlása után az utódállamok közti tulajdoni viták elkerülése érdekében a hajót átvezényelték a Fekete-tengeri Flotta állományából az Északi Flotta állományába. Végső befejezésére is ott került sor.

Műszaki jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hajótest kialakítása az Admiral Gorskov repülőgép-hordozó konstrukcióján alapul, de annál nagyobb. A repülőfedélzet területe 14 700 m². Az első olyan szovjet, illetve orosz repülőgép-hordozó, amely teljes repülőfedélzettel rendelkezik. A hajó orrában a felszállást segítő 12 fokos emelkedésű ugrósáncot alakítottak ki. A fedélzeten katapult nincs, a repülőgépek saját hajtóművel, az ugrósánc segítségével szállnak fel, és a hagyományos, drótköteles fékezéssel szállnak le (STOBAR-rendszer). A repülőgépek mozgatására a hangárfedélzet és a repülőfedélzet között két lift áll rendelkezésre, egy a felépítmény előtt, egy mögötte.

Fegyverzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi, csak gyenge beépített fegyverzettel rendelkező repülőgép-hordozótól eltérően a Kuznyecov erős rakétafegyverzetet hordoz. Az alapvető fegyvere a P–700 Granyit (SS–N–19 Shipwreck) hajók elleni robotrepülőgépek, amelyek 12 db indítókonténerben helyezkedik el. A hajó légvédelmét biztosító Klinok légvédelmi rakétarendszernek 24 db függőlegesen beépített indítója van, a rendszer pedig összesen 192 db rakétával rendelkezik. A felszíni hajók elleni rakétákra azért van szükség, mert katapult hiányában a hajó repülőgépei nem hordozhatnak nehéz fegyverzetet, így hajók elleni nagy tömegű rakétákat sem.

A hajó rádióelektronikai berendezései között megtalálható egy D és E sávon üzemelő célkijelölő radar, egy F sávú keresőlokátor, egy G és H sávon működő repülésirányító lokátor, I sávon üzemelő navigációs radar, valamint a Kastan légvédelmi rendszer K sávú tűzvezető rádiólokátora. A hajtótestbe közepes és alacsony frekvencián működő kereső és támadó szonár van beépítve a tengeralattjárók és torpedók felderítésére. A tengeralattjárók elleni harcra alkalmazott repülőgépei felszíni radarral, vontatott szonárral, valamint ledobható szonárbójákkal és mágneses anomália detektorokkal vannak felszerelve.

Repülőegysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kuznyecov repülőegységét 12 db Szu–33 és 5 db Szu–25UTG repülőgép, 4 db Ka–27LD elektronikus harcra szolgáló helikopter, 18 db Ka–27PLO tengeralattjáró-elhárító helikopter és 2 db légimentő-kutató feladatokra szolgáló Ka–27PSZ helikopterből áll.

Meghajtás és teljesítmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kuznyecov nyolc db hagyományos olajtüzelésű kazánnal van felszerelve. Ez négy gőzturbinát működtet, amelyek összes teljesítménye 37 MW (50 ezer LE). Mindegyik turbina egy-egy tengelyt, illetve azon elhelyezett fix lapátos hajócsavart hajt. Legnagyobb sebessége 29 csomó (54 km/h).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Admiral Kuznyecov témájú médiaállományokat.