Liaoning (repülőgép-hordozó)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Liaoning
USNWC Varyag01.jpg
A Liaoning vontatás közben Isztambulnál 2001-ben
Hajótípus Repülőgép-hordozó
Üzemeltető A Szovjet Haditengerészet zászlaja Szovjet Haditengerészet
Naval Ensign of the People's Republic of China.svg Kínai haditengerészet
Hajóosztály Admiral Kuznyecov osztály
Pályafutása
Építő Fekete-tengeri Hajógyár
Építés kezdete 1985. december 6.
Vízre bocsátás 1988. december 4.
Szolgálatba állítás 2012. szeptember 25.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 53 000 t (alapvető)
66 000–67 500 t (teljesen feltöltve)
Hossz 304,5 m
Szélesség 75 m
Merülés 10,5 m
Hajtómű 2 × 50 000 lóerős (37 MW) turbina
9 × 2011 lóerős (1500 kW) turbógenerátor
6 × 2011 lóerős (1500 kW) dízelgenerátor
4 × rögzített állásszögű légcsavar
Sebesség 32 csomó (59 km/h)
Hatótávolság 3850 tengeri mérföld (7130 kilométer)
Fegyverzet

Jelenleg:

  • 3 x 1030-as típusú CIWS
  • 3 x FL–3000N (rakétavédelmi rendszer 18 indítóval)
  • 2 x ASW 12 rakétavető

Eredetileg tervezett:

  • 8 × AK–630 légvédelmi gépágyú (6×30 mm, 6000 lövés/perc, 24 000 lőszer)
  • 8 × Kortyik légvédelmi rendszer (mindegyik 2 db 30 mm AO–18K légvédelmi gépágyúval és 16 9M311 föld-levegő rakéta-indítóval)
  • 12 × P–700 Granyit hajók elleni rakéta
  • 18 × 3K95 Kinzsal föld-levegő rakétarendszer (192 függőlegesen elhelyezkedő indító; rakéták indítása 3 másodpercenként)
  • RBU-12000 UDAV-1 tengeralattjáró elleni rakétarendszer (60 rakéta)
A Wikimédia Commons tartalmaz Liaoning témájú kategóriát.

A Liaoning (korábbi nevén Varjag vagy Si Lang) Admiral Kuznyecov osztályú kínai repülőgép-hordozó.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Építése a Szovjetunióban, mikolajivi Fekete-tengeri Hajógyárban kezdődött, a hajóosztály névadó példánya befejezésének másnapján, 1985. december 6-án.[1]

Az eredetileg Riga[2] nevet kapott hajót 1988. december 4-én bocsátották vízre. 1990-ben a híres orosz cirkáló, a Varjag nevét vette fel. A hajó építését még elkészülte előtt, 1992-ben felfüggesztették.

A Szovjetunió széthullását követően a hajó ukrán tulajdonba került. A félkész hajóról minden mozdítható tárgyat eltávolítottak, a hajótörzset állagmegóvó karbantartás nélkül tárolták. 1998 elején a Varjagnak nem voltak hajtóművei, kormánylapátjai és egyéb létfontosságú rendszerei. Az ukrán állam a hajót árverés során értékesítette.

A hajót az árverésen egy makaói fantomcég „vízi kaszinó” kialakítása céljából megvásárolta,[3] Kínába szállíttatta, majd csődbe ment. A sajtó és egyes titkosszolgálatok már ekkor gyanították, hogy a cég a kínai hadsereg fedőcége volt és a hajó megvásárlásának célja nem kaszinó kialakítása volt. Sajtóértesülések szerint a hajót a kínai haditengerészet daliani támaszpontján újítják fel, feltételezhetően abból a célból, hogy a nyílt tengeri haditengerészeti törekvéseit kinyilvánító Kína első repülőgép-hordozójává váljék.

2011. júniusában a kínai vezérkari főnök hivatalosan is elismerte, hogy országa repülőgép-hordozót épít.[4] 2011 nyarán a hajó több futáspróbán vett részt, majd 2012 márciusában a kínai hadsereg bejelentette, hogy a repülőgép-hordozó készen van és még az év során rendszerbe állítják.[5] A hajót szeptember 23-án adták át a kínai haditengerészetnek, majd 25-én üzembe helyezték.[6]

A Kuznyecov osztály feladata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a nyugati országok a Kuznyecov osztályt repülőgép-hordozóként tartják nyilván, a hajóosztályt az amerikai vagy francia hordozóktól eltérő feladatra tervezték. Szovjet használatban nehéz repülőgéphordozó-cirkáló, amelynek célja stratégiai fontosságú rakétahordozó tengeralattjárók, felszíni hajók és repülőgépek támogatása és védelme. A hajóosztály cirkálóként való bejegyzése a Szovjetunió a repülőgép-hordozók Dardanellákon és Boszporuszon történő keresztülhaladásának török tilalmát akarta kijátszani.

A Kuznyecov osztály merevszárnyú repülőgépei főleg légtéruralmi és tengeralattjáró-elhárító feladatokat hajtottak volna végre. A hajóosztály egyetlen teljesen felszerelt példánya, a nyugati repülőgép-hordozókkal ellentétben, számos hajóelhárító rakétával és robotrepülőgéppel is rendelkezik.

A Varjag árverése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1998. áprilisában Roman Spek az ukrán Nemzeti Újjáépítési és Fejlesztési Ügynökség elnöke bejelentette, hogy a Varjag árverését 20 millió dolláros téttel egy kis hongkong-i utazási iroda, a Chong Lot Travel Agency Ltd. nyerte meg, gyakorlatilag roncsvas áron. A Chong Lot tervei szerint a Varjagot a Fekete-tengerből a Szuezi-csatornán át vontattatná Makaóba, ahol úszó szállodává és kaszinóvá alakítaná át,[1] hasonlóan a tianjini Kijevhez és a shenzeni Minsk World vidámparkban kiállított Minszkhez.

Számos jel utalt azonban arra, hogy a Varjag vásárlását lebonyolító vállalkozás a kínai haditengerészet egyik fantomcége volt. Az árverés vége előtt ugyanis Makaó figyelmeztette a Chong Lotot, hogy nem fogja engedélyezni a hajó makaói kikötőben való tárolását. A cég ennek ellenére nem szállt ki az árverésből. A Chong Lot tulajdonosa egy hongkongi vállalat, a Chin Luck (Holdings) Company, amely ügyvezetője egy volt kínai hivatásos katona.[1]

Vontatása Kínába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Varjag vontatása

2000. félév tájékán a Varjag vontatására felbérelték a Suhaili holland vontatóhajót. A Chong Lot azonban nem kapott engedélyt Törökországtól arra, hogy a hajót átvontassa a Boszporuszon. Az 1936-os montreux-i szerződés értelmében békeidőben Törökországnak kötelessége átengedni a polgári hajókat, de szigorúan korlátozhatja a hadihajók tranzitját. A török kormány állítása szerint a Varjag vontatása veszélyezteti az isztambuli hidakat. Végül magas rangú kínai miniszteri delegáció tárgyalt a Chong Lot nevében Ankarában, és a hajó átengedéséért cserébe felajánlották, hogy kínai turisták Törökországba is utazhatnak. 2001. november 1-jén a török kormány végül áldását adta a tranzitra. Az eltelt 16 hónapos várakozás alatt a Varjagot a vontatóhajó többször körbevontatta a Fekete-tengeren. A Varjagot egy 27 hajóból álló flotta kísérte végig a Boszporuszon, amelyet 2001. november 2-án 11:45-kor hagyott el.

November 3-án a Varjag egy Beaufort-skála szerinti 9-es erősségű viharba került, és görög Szkürosz szigetének magasságában elszabadult a vonókötelekről. Tengeri roncsmentők hat vontatóval megpróbálták az Euboia felé sodródó roncsot újra vontatás alá venni. Számos sikertelen kísérlet után azonban a görög parti őrség helikoptere leszállt a Varjag fedélzetére, és a hétfős személyzet négy tagját evakuálta. Később egy kábelt sikerült a Varjaghoz rögzíteni, de a viharos szél miatt két másik vontatóhajó nem járt sikerrel. November 6-án Aries Lima matróz egy vontatókábel rögzítése közben lezuhant és az életét vesztette. A Varjagot végül november 7-én sikerült ismét vontatás alá venni.

A Szuezi-csatorna nem engedélyezte a hajóvontatmány áthaladását, ezért a rozsdásodó Varjaggal a Gibraltári-szoroson és a Jóreménység fokán át kellett megkerülni Afrikát. A több mint 28 000 km-es kerülőutat a vontatóhajók több mint száz nap alatt, 11 km/h-s átlagsebességgel tették meg. A hajó 2002. február 20-án érte el a kínai felségvizeket, és március 3-án érkezett meg az észak-kínai Dalian hajógyárához.

Időközben, 2002 februárjában lezárult a makaói szerencsejáték-engedélyek kiosztása, és a Chong Lot nem került be a nyertesek körébe. A Varjag további rozsdásodásra ítéltetett, ezúttal a daliani kikötőben.

A hajó Kínába szállításának költsége meghaladta a 30 millió dollárt: ebből az ukrán kormánynak kellett 25 millió dollárt fizetni a Varjag hajótestéért; félmillió dollárt a különféle szorosokon való átkelésért és közel ötmillió dollárt a vontatásért.

Felújítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A felújítás alatt álló Liaoning Talienben

Három évnyi tétlenséget követően a Varjagot 2005. júniusában egy daliani szárazdokkba vontatták. A hajótestet homokfúvással megtisztították és felállványozták. Az irányítótornyot vörös színű korrózió-gátló festéssel látták el, a repülőfedélzetet sárgás cink-kromátos alapozóval festették le és csúszásgátló bevonattal látták el. 2009. április 27-én a Varjagot egy másik szárazdokkba vontatták, ahol feltehetőleg további munkálatokat végeznek rajta, talán hajtóművel és egyéb berendezésekkel szerelik fel.

2011 nyarán a hajó felújítása a végéhez közeledett, futáspróbán vett részt. Szeptember 25-én ünnepélyesen átadták a hajót,[7] a hajó teljes beüzemelése és a legénység megfelelő kiképzése azonban még évekig eltarthat.[6] A fedélzeten jelenleg nincsenek repülőgépek,[8] azonban kínai hírek szerint a hangárjában találhatóak bevethető állapotban lévők.[9] 2012 szeptember 23-án átadták, majd két nap múlva szolgálatba állították. Az átadási ceremónián a hajó a Liaoning nevet kapta, az ország egyik mandzsúriai tartománya után,[10] ahol a munkálatokat végezték.[11]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]