Salamon-szigetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Salamon-szigetek
Solomon Islands
Salamon-szigetek zászlaja
Salamon-szigetek zászlaja
Salamon-szigetek címere
Salamon-szigetek címere
Nemzeti mottó: To Lead is to Serve
Nemzeti himnusz: God Save Our Solomon Islands
LocationSolomonIslands.png

Fővárosa Honiara
d. sz. 9° 26′, k. h. 159° 57′
Államforma alkotmányos monarchia
Vezetők
Királynő II. Erzsébet brit királynő
Kormányzó Nathaniel Waena
Miniszterelnök Manasseh Sogavare
Hivatalos nyelv angol
Beszélt nyelvek malenéz pidgin
függetlenség Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1978. július 7.

Tagság ENSZ, Nemzetközösség, Csendes-óceáni Közösség, Csendes-óceáni Fórum
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 170
Becsült 581 344 fő (2013. július)
Rangsorban 170
Népsűrűség 17 fő/km²
HDI (2007) 0,610 (135) – közepes
Földrajzi adatok
Terület 28 450 km²
Rangsorban 140
Víz 3,2%%
Egyéb adatok
Pénznem Salamon-szigeteki dollár (SBD)
Nemzetközi gépkocsijel SOL
Hívószám 677
Internet TLD .sb
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon-szigetek témájú médiaállományokat.

Solomon Islands-CIA WFB Map.png

Salamon-szigetek mint állam a Melanéziához tartozó, vulkáni eredetű Salamon-szigetek legtöbbjét és a Santa Cruz-szigeteket magában foglaló ország a Csendes-óceán déli részén. Bougainville és Buka földrajzi értelemben a Salamon-szigetekhez tartozik, politikailag azonban Pápua Új-Guineához.

1978 óta a Nemzetközösség része. A szigeten kb. 120 nyelvjárásban beszélnek. A lakosság 90%-a melanéz, a többiek polinézek, kiribatiak, valamint európai és ázsiai bevándorlók. Bár az angol a hivatalos nyelv, de ezt csak a lakosság 1-2%-a beszéli, a köznapokban egy Salamon-szigeteki keveréknyelvet használnak.

Körülbelül 990 vulkáni eredetű sziget alkotja.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Salamon-szigetek - mint neve is mutatja - szigetország, körülbelül 1000 kisebb-nagyobb sziget alkotja.

  • Guadalcanal (Klalakana)
  • Choiseul
  • Santa Isabel (Magaha)
  • Malaita
  • San Cristóbal (Makira)
  • New Georgia (Rubiana)
  • Santa Ana
  • Rennel
  • Bellona
  • Florida szigetek

A legnagyobb távolság két szigete közt kelet-nyugati irányban nagyjából 1500 km. Legjobban izolált szigetcsoportja a Santa Cruz szigetek, amelyek a legközelebbi szigettől is 200 km-re vannak.

A nagyobb szigeteken találhatunk vulkánokat, melyek változó működési állapotban vannak. A kisebb szigetek nagy része csupán kisméretű, homokkal borított, pálmafákkal tarkított atoll.

Bár földrajzilag a Salamon-szigetek része, Bougainville közigazgatásilag Pápua Új-Guineához tartozik.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlata trópusi, a hőmérséklet ritkán ér el nagyon magas értéket, mivel a szigeteket körülvevő tengerekről hűs szelek érkeznek. A nappali hőmérséklet megszokott értéke 30 °C körül van, az átlaghőmérséklet 27 °C. Április és október között 50–60 km/h sebességű délkeleti szelek fújnak. Az esős évszak – a monszun- novembertől márciusig tart.

A Korall-tengeren gyakran keletkeznek ciklonok, de ezek általában Vanuatu vagy Ausztrália felé sodródnak.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetcsoport nagy része a Salamon-szigeteki esőerdős ökorégió része, de a Santa Cruz szigetcsoport a Vanuatu esőerdős ökorégióhoz tartozik. Ebből kifolyólag területének nagy hányadát trópusi esőerdők borítják. A Föld egyik legsokszínűbb denevér-, és patkányfaunája található a szigeteken. Pillangókból ugyancsak rengeteg faj található. 173 szárazföldi madárfajt találtak eddig a kutatók. Ez az osztály az ország legjobban tanulmányozott állatfaja, egyedisége és diverzitása miatt nagyon fontos nemzetközi szerepe van. Több különleges állatfaj a kihalás szélére sodródott. Ilyen például a bougainville-i majomfejű repülő róka (Pteralopex anceps, a képen a világoszöld területek jelzik elterjedését), vagy a hosszúszárnyú bálna (Megaptera novaeangliae). Természetesen a különböző tengeri állatok is szép számban lelhetőek fel, például tonhal, garnélarák. Flórája is hasonlóan sokszínű. A gyógynövények széles skálája található meg a szigeteken. Az orchideák számtalan faját megtalálhatjuk, jellemzőek még a pálmafák.

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy újsághír szerint[1] kijelölték a szigetek első nemzeti parkját. Közelebbit erről a hivatkozott cikkből sem lehet megtudni.

Természeti világöröksége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Őstörténet, és a gyarmatosítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salamon-szigeteki őslakosok halásznak az 1800-as évek végén

Salamon-szigetek első telepesei valószínűleg körülbelül 30 ezer éve érkeztek meg északnyugatról. Időszámításunk előtt V. évezredben jelentek meg az első, szervezetten mezőgazdasággal foglalkozó emberek. Egészen a 17. századig nagyfokú bevándorlás jellemezte, és ez színes kultúrát hozott létre a szigeteken. Az új bevándorlók a kisebb szigeteket foglalták el, mivel a fő szigeteket már a melanézok népesítették be. Ezeket a területeket sokszor zaklatták tongai és tokelaui agresszorok.

Az európaiak 1568-ban fedezték fel, ezek Peruban élő spanyolok voltak. Alvaro de Mendaña y Neyra és Pedro Sarmiento de Gamboa expedíciója, ami eredetileg a legendás déli kontinens keresésére indult, találta meg a szigetcsoportot. Mivel Guadalcanal szigetén de Mendaña aranyat talált, azt hitte, hogy Salamon zsidó király kincsére bukkant rá, ezért adta a szigetcsoportnak máig érvényben lévő nevét. Mivel a 16. század végéig a csendes-óceáni spanyol expedíciók nem jártak gazdasági sikerrel, a Spanyol Királyság beszüntette ilyen irányú kalandjait. Ezután 150 évig a szigetek feledésbe merültek Európa számára. 1767-ben Philipp Cartaret fedezte fel újra véletlenül. Ez véget vetett a szigetek nyugalmának, a fehérek (bálnavadászok, kereskedők) a korábbi földrajzi felfedezések során már tapasztalt arroganciával léptek fel, rengeteg őslakost vittek el rabszolgának. Ez és az általuk behozott betegségek mély gyűlöletet ébresztettek az őslakosokban. Hamarosan elkezdték öldösni a betolakodókat, a Salamon-szigetek hírhedtté vált ellenségességéről a fehér emberrel szemben, még a misszionáriusok is ódzkodtak az idejöveteltől.

A 19. század végén újra fellángolt a kolonizációs láz, új országok kértek részt a gyarmatokból. 1886-ban az északi része német, a déli brit protektorátus lett egy angol-német szerződés révén. 1899-ben Nyugat-Szamoáért cserébe a németek átadták az északi részeket Angliának.

A második világháborúban betöltött szerep[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amerikai katonák Guadalcanalon (1942)

1942-ben japán megszállás alá került. Mikor repülőteret kezdtek építeni Guadalcanalon, a szövetségesek elhatározták, hogy közbelépnek. Augusztusban megkezdődött a partraszállás, de a savoi csatában az Amerikai Egyesült Államok történetének egyik legsúlyosabb tengeri vereségét szenvedte el. 1943-tól kezdve az USA fokozatosan erőfölénybe került, és lassacskán visszahódította a szigeteket. A szigetlakók túlnyomó többsége a szövetségeseket támogatta. A Guadalcanalért folytatott kemény csata, és a többi nagy összecsapás a Salamon-tengeren lett a csendes-óceáni színtéren a háború fordulópontja.

Mivel Guadalcanal nagy jelentőséggel bírt az amerikaiak számára, legnagyobb városában, Honiarában logisztikai központot hoztak létre. Ez a város fejlődését jelentősen fellendítette, sok szigetlakó dolgozott a központban.

A háború jelentős pusztítást okozott a Salamon-szigeteken, az újjáépítés nehezen indult meg.

A függetlenség kivívása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háború után Amerika-barát mozgalmak szerveződtek a brit uralom ellen, főleg Malaitán. Ennek oka főként az volt, hogy az amerikaiak nem nézték le az őslakosokat, hanem egyenlőként kezelték őket. A mozgalmakat 1947-ben és 1948-ban tömeges letartóztatásokkal fojtották el, majd 1950-ben – amikor az amerikaiak elhagyták a szigeteket – ezek végképp elhaltak. Ennek ellenére volt hatásuk, mivel a britek fokozatosan egyre nagyobb autonómiát biztosítottak az országnak. 1970-ben kormányzó testületet hoztak létre, 1974-ben új alkotmányt fogadtak el, ami a miniszterelnöki és a miniszteri posztokat a szigetlakóknak biztosította.

A teljes függetlenséget 1978. július 7-én kiáltották ki.

Legújabb kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A függetlenné válás viszonylag békés folyamat volt. Külpolitikai szempontból, eltekintve a Bougainville-ért folytatott vitától Pápua Új-Guineával, nem történtek a Salamon-szigetekkel különösebb események.

Belpolitikailag annál inkább léptek fel feszültségek. 1999-ben a Guadalcanalon élő gwalék, és a Malaita szigetéről érkezett bevándorlók közötti régóta feszülő ellentétek erőszakba torkolltak. A „Guadalcanali Forradalmi Sereg” elkezdte terrorizálni a vidéken élő malaitaiakat, és otthonuk elhagyására kényszerítette őket. Ennek következménye az lett, hogy sokuk Honiarába menekült, ahonnan viszont a gwalék menekültek el, így a főváros malaitai birtokká vált. Ezzel párhuzamosan – a malaitai érdekeket védve – megalakult a „Malaitai Sas Sereg”.

A kormányzat a nemzetközösség főtitkárához fordult segítségért, és 1999. június 28-án megkötötték a honiarai békét. Ez nem oldotta meg a problémákat és 2000 júniusában utcai összetűzések törtek ki. Bár még abban az évben ismét békét kötött a két ellentábor, ez sem volt hosszú életű. Guadalcanal gazdasági élete romokban hevert az összetűzések miatt, a kormányzatnak titokban kellett üléseznie a hadurak miatt. Volt időszak, hogy a dolgozók hónapokig nem kaptak bért. A biztonsági erők tehetetlenek voltak, nagyrészt azért, mert tagjaik nagy része valamely lázadó csoport része volt. 2002-ben az ausztrál békefenntartók elhagyták az országot, mivel az gyakorlatilag az anarchia állapotában volt, nemzetközi szakértők közül sokan bukott államnak tekintették.

2003 júliusában a parlament egyhangúlag nemzetközi segítség kérése mellett szavazott. Ennek hatására Harold Keke, a legerősebb hadúr tűzszünetet ajánlott, és visszavonult Guadalcanal egy elhagyott részére. Augusztusban megérkezett a békefenntartó erő, a hadműveletnek a „Helpem Fren hadművelet” nevet adták, ami egy bizonyos angol nyelvjárásban „Helping Friendet” jelent. A haderő javát Ausztrália adta, de többek között Új-Zéland, Pápua Új-Guinea és a Fidzsi-szigetek is küldött katonákat. A beavatkozás sikeres volt, még ebben a hónapban megadta magát Keke. A közbiztonság nagyrészt helyreállt.

Ezzel együtt súlyos gondokkal kell szembenéznie az országnak. Bár a gazdaság nő, a pénzügyi helyzet még mindig instabil.

2006-ban az új miniszterelnök, Snyder Rini beiktatása lázongásokat okozott a fővárosban Rini állítólagos korrupciós ügyei miatt, az agresszió főleg a kínai kisebbség ellen irányult. A kínai kormány repülőgépet küldött a Salamon-szigetekre, hogy kimenekítse az ott lévő honfitársaikat. A rendbontás elharapózását megelőzendő további ausztrál és új-zélandi csapatok érkeztek a szigetekre. Snyder Rini április 26-án lemondott, ami Honiarában utcai ünnepléseket váltott ki. Az ország miniszterelnöke jelenleg Manasseh Sogavare, aki másodjára tölti be ezt a hivatalt.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A parlament belső tere

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Salamon-szigetek államformája alkotmányos monarchia. A Nemzetközösség tagja 1978 óta, uralkodója II. Erzsébet brit királynő. Az államfő az ország kormányzója, akit 5 éves időtartamra választanak. Egykamarás parlament van, a hatalmat miniszterek gyakorolják. A parlamentnek 50 tagja van, 4 éves ciklusokban választják a képviselőket. A választójog minden 18 éven felüli állampolgárt megilleti. A kabinet tagjait a miniszterelnök választja ki.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Parlamenti pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • People’s Alliance Party
  • Association of Independent Members
  • Solomon Islands Alliance for Change,

és Solomon Islands Liberal Party

A People’s Alliance Party 20 hellyel rendelkezik a parlamentben, vezetője, Allan Kemakeza, az ország miniszterelnöke volt 2001-től 2006. április 19-éig. A parlamenti viszonyokat gyenge pártok, és instabil koalíciók jellemzik. Gyakran cserélődik a kormányzat vezetése. Jelenleg az ellenzék vezetője Bartholomew Ulufa’alu. Kemakeza megpróbálta megválasztása után megoldani az országot sújtó problémákat, de a körülmények nem kedveztek elgondolásának. Ezért külső segítséget kért. A már említett hadművelet nagyban javította a helyzetet. Jelenleg a kormányzati szervek helyreállítása, és a pénzügyi helyzet javítása a legfőbb cél. A 2006. április 5-én tartott parlamenti szavazáson a People’s Alliance Party veszített, Kemakeza lemondott. Az új miniszterelnök Snyder Rini lett, Kemakeza szövetségese, de mindössze 8 nappal beiktatása után ő is lemondott, megelőzve egy bizalmatlansági indítvány benyújtását ellene. A rövid miniszterelnöki pályafutás oka az volt, hogy sokak szerint Rini kínai és tajvani üzleti érdekcsoportok kenőpénzével vásárolt szavazatokat a parlamentben, emiatt lázongások törtek ki a fővárosban, a kínai negyed nagy részét lerombolták. A parlament azt a Manasseh Sogavaret választotta miniszterelnöknek május 4-én, aki 2000. június 30. és 2001. december 17. között már betöltötte ezt a hivatalt.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ország 10 közigazgatási területre van felosztva. Ez 9 provinciát jelent, valamint a fővárost, Honiarát. Földet csak Salamon-szigeteki állampolgár birtokolhat. A függetlenség kikiáltásakor minden brit szülőkkel rendelkező ember, illetve minden őslakos törzs tagja megkapta az állampolgárságot. A Salamon-szigeteken élő külföldiek is folyamodhatnak állampolgárságért a szigeteken eltöltött bizonyos idő után.

A Salamon-szigetek 9 tartományra van felosztva, illetve a főváros, a Guadalcanal szigetén található Honiara is külön közigazgatási egységbe tartozik.

A Salamon-szigetek tartományai
Solomon Islands and Oceania.jpg

A tartományok:

Tartományok Terület (km²) Lakosság
1 Középső Tartomány 615 21 577
2 Choiseul 3 837 20 008
3 Guadalcanal 5 336 60 275
4 Isabel 4 136 20 421
5 Makira-Ulawa 3 188 31 006
6 Malaita 4 225 122 620
7 Rennell és Bellona 671 2 377
8 Temotu 895 18 912
9 Nyugati Tartomány 5 475 62 739
Honiara 22 49 107

A közigazgatás története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brit protektorátus idején az ország 12 egységre volt felosztva, ezek: Choiseul, Kelet Salamon-szigetek, Gizo, Guadalcanal, Lord Howe, Malaita, Nggela és Savo, Rennell és Bellona Szigetek, Santa Cruz, Shortlands, Sikaiana (Stewart), valamint Ysabel és Cape Marsh. A főváros Tulagi volt.

A második világháború után átszervezték a közigazgatást, és 4 egységet különítettek el: Kelet, Nyugat, Középső Területek, Malaita. Ezeket további részterületekre osztották. A főváros ekkor lett Honiara.

1981-ben 7 tartományt hoztak létre azáltal, hogy a Középső Területeket felosztották Guadalcanal, Isabel, és Középső tartományokra; valamint Keletet Makirára és Temotura bontották. A két változatlan terület (Nyugat, Malaita) is tartományi státuszt kapott.

1983-ban lett Honiara önálló közigazgatási terület. Ezzel együtt Guadalcanal tartománynak maradt a székhelye.

1995-ben Choiseul-t leválasztották a Nyugati Tartományról, valamint Rennell és Bellona-t a Középsőről, ezáltal nyerve el a mai formát.

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Katonasága nincs, kb. 500 fős rendőrséggel rendelkezik. A rendőrség felel a tűzoltásért, és a katasztrófavédelemért is.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyerekek egy vidéki iskolánál

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Salamon-szigetek városai
Rangsor Név Lakosság Tartomány
1986-os
népszámlálás
1999-es
népszámlálás
2005-ös
becslés
1. Honiara 30 413 49 107 56 298 Guadalcanal
2. Gizo 3 710 5 323 6 154 Western
3. Auki 3 262 4 022 4 336 Malaita
4. Noro n.a. 3 482 3 720 Western
5. Buala 1913 2 438 2 689 Isabel
6. Tulagi 1622 1333 1472 Central
7. Kirakira 2 600 979 1122 Makira and Ulawa
8. Lata n.a. n.a. 538 Temotu
9. Taro n.a. 440 507 Choiseul
10. Tigoa n.a. n.a. 213 Rennell and Bellona

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utcakép Honiarában

A Salamon-szigetek GDP-je körülbelül 800 millió $. Ennek csupán 11%-a származik az ipari szektorból. A lakosság túlnyomó része halászattal és földműveléssel foglalkozik. A közelmúltban történt etnikai zavargások a gazdaság minden ágára kifejtették kedvezőtlen hatásukat. A közelmúltig a fa volt a fő kiviteli cikk, a szigetek erdeit rendkívül agresszíven irtották. Emellett a kopra és a pálmaolaj a vezető exporttermék. A 2000-es lázadások erős visszaesést okoztak az ország külkereskedelmében is.

1998-ban Guadalcanal szigetén beindult az aranybányászat, valamint más ásványkincsek kitermelése is folyik. A halászat, ami pedig az ország egyik fő bevételi forrása lehetne, stagnál, mivel a japán érdekeltségű Solomon Taiyo Ltd. a 2000-es események hatására bezárta az ország egyetlen halkonzervgyárát. Ezt azóta újraindították, de egyelőre nem mutatkozik előrelépés.

A turizmus se nevezhető húzóágazatnak, mivel egyelőre hiányzik a más óceániai turistaparadicsomokon meglévő infrastruktúra, valamint a közbiztonság se megfelelő.

A belpolitikai eseményeken túl a 90-es évek végének ázsiai gazdasági válsága is kellemetlenül érintette az ország gazdaságát. Ez a Salamon-szigetek szempontjából főleg a fakereskedelem szempontjából volt káros, a trópusi fa piacának összeomlása az ország GDP-jét kb. 15-20%-kal csökkentette.

A legkevésbé fejlett országok közé tartozik, gazdasága gyakorlatilag csak a külföldi segélyeknek köszönhetően nem omlik össze. A költségvetés hiánya eléri a GDP 8%-át (Magyarországon ez 3,6%, de például az USA-ban is ugyanez a hiány mértéke). A kormány kiadásainak közel 50%-át külföldi segélyekből fedezik, tehát teljes mértékben a segélyezőktől függ az ország. A fő segélyező országok: Ausztrália, Új-Zéland, az Európai Unió, Japán, valamint Tajvan.

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

    • Fő kikötők: Honiara, Yandina, Gizo
    • Közút hálózat: 1300 kilométer

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Salamon-szigetek lakossága túlnyomórészt melanéz, ez a kultúrájukra is rányomja bélyegét. Pápua Új-Guineával nagyfokú rokonság tapasztalható kulturális téren.

Hosszú évszázadokig ismeretlen világ volt ez az európaiak számára. Az európaitól igen eltérő kultúra alakult ki ezeken a szigeteken, mely a totális izoláltságuknak köszönhető. Egyes régészeti kutatások 40 ezer évvel ezelőtti civilizáció jelenlétéről tesznek tanúbizonyságot. A Salamon-szigetek lakóinak egy része a mai napig a több ezer éves hagyományok szerint éli az életét, megpróbálják megakadályozni azt, hogy a modern civilizáció eltüntesse az ősi tradíciókat. Ez leginkább Malaita tartományra jellemző.

A szigetek mindegyikén kialakult a rá jellemző kultúra. Erre jó példa a kenuk díszítésének szigetenként való eltérése. Rendkívül jellemző a fregattmadár motívumának felhasználása különböző puha fákból készült faragványokon. A madarat gyakran hallal a karmai közt ábrázolják.

A testdíszítés, az ékszerek különböző formái rendkívül elterjedtek. Főleg kagylókat használnak fel ilyen célokra.

Az őslakosok kisebb közösségekben élnek szétszórva. Minden ilyen közösségnek van egy törzsfője, akinek nagyobb háza van a többiekénél. A tengerparti településeken a „kenuház” a színhelye az ifjak férfivá avatásának, ide nőnek tilos belépni. A férfivá avatás fontos része a tonhal halászatának elsajátítása.

A törzsek közötti harc és a fejvadászat mindennapos volt, ahogy mindenhol máshol Melanéziában. Ez utóbbi célja az volt, hogy a különböző rituálékhoz áldozatokat gyűjtsenek. A távolsági harcot kedvelték, fő fegyvereik az íj és a dárda voltak, de közelharchoz bunkósbotot is használtak.

A Salamon-szigetek népzenéjére a pánsíp és a fából hasított dobok használata a jellemző. Malaitán és Guadalacanalon népszerűek a nemritkán 10-fős sípzenekarok, amelyek minden tagja más hangfekvésben használja sípját. Az ismert francia elektro-világzenét játszó zenekar, a Deep Forest 1992-ben Sweet Lullaby című dalukban felhasználta egy észak-malaitai asszony által énekelt Rorogwela című altadódal felvételét. A szám világszerte sikeres lett, bár jó páran nemtetszésüket fejezték ki a tiszta népzenei örökség „kommersz” célú felhasználása miatt.

A Salamon-szigeteken az elmúlt évtizedekben kialakult az úgynevezett „island music”, amit gitárral és ukulelével játszanak. A stílusra leginkább a polinéz és a keresztény zene volt hatással.

Melanézia többi részével együtt a Salamon-szigeten konzerválódott leginkább a modern kor által érintetlen óceániai kultúra.

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korallzátony Gizo szigeténél

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Salamon-szigetek témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a salamon-szigetek címszót a Wikiszótárban!