Pitcairn-szigetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pitcairn-szigetek
'Pitcairn Islands'
Pitkern Ailen
Pitcairn-szigetek zászlaja
Pitcairn-szigetek zászlaja
Pitcairn-szigetek címere
Pitcairn-szigetek címere
Nemzeti himnusz: Pitcairn Anthem
Fővárosa Adamstown
d. sz. 25° 04′, ny. h. 130° 06′
Államforma Az Egyesült Királyság birtoka
Vezetők
Királynő II. Erzsébet brit királynő
Kormányzó George Fergusson
Hivatalos nyelv angol és pitcairni
gyarmat/függetlenség/államalapítás/stb. országtól

Tagság Nemzetközösség, Csendes-óceáni Közösség
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 249
Becsült 56 fő (2013)
Rangsorban 249
Népsűrűség 1 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 47 km²
Egyéb adatok
Pénznem Új-zélandi dollár (NZD)
Internet TLD .pn

Pitcairn Islands-CIA WFB Map.png

A Pitcairn-szigetek az Egyesült Királyság tengerentúli területe. Új-Zéland és Panama között félúton, Polinézia keleti végén elhelyezkedő, a Csendes-óceán víztükre fölé magasodó, négy apró szigetből álló szigetcsoport, melyekből a fő sziget vulkanikus eredetű a további három pedig korall-atoll.

Szigetei:

A szigetcsoport egyetlen lakott szigete a Pitcairn-sziget, amely a világ legkisebb népességű önálló közigazgatással rendelkező területe. A szigeten a pitcairni nyelvet beszélik, ami az angol és a tahiti nyelv egyfajta keveréke.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Baktérítőtől néhány kilométerre délre található, trópusi éghajlatú szigetet 1767-ben egy angol hajós, Philip Carteret fedezte fel. A sziget első telepesei a Bounty fellázadt matrózai és a Tahitiról magukkal hozott polinéziai őslakosok voltak, akik 1790-ben érkeztek a szigetre, összesen 27-en (a 9 angol lázadó,12 tahiti nő és 6 tahiti férfi). Henry Adams, más források szerint John Adams, a lázadó hajó utolsó életben maradt tagja békés, földművelő közösséget szervezett a szigeten. A sziget lakóit az angol nyelvre tanította, olvasási alapnak pedig az egyik hajóstiszt ládájában talált King-James kiadású angol nyelvű Bibliát használták. Jogrendjüket a Bibliából kiolvasott elvek alapján próbálták berendezni. Az angol-tahiti keveréknyelvben a középkori angol nyelv sajátosságai még ma is fellelhetőek, melyeket a középkori bibliakiadásból örökítettek át. A szigetek címere láthatóan tartalmazza a földműveléskor is használt talicska motívumot, a virágot és a horgony felett egy Bibliát. A szigetek a külvilág számára 1808-ig ismeretlenek voltak, mivel a térképek rossz helyen jelezték, de akkor egy hajó újból felfedezte.

1838-ban Nagy-Britannia annektálta. 1856-ban a szigetnek már 194 lakója volt, amely túl soknak bizonyult, ezért a lakosok egy részét a Norfolk-szigetre telepítették, amely 1913 óta ausztrál szövetségi fennhatóság alatt van. 1902-ben Pitcairnhez csatolták az összesen 38 km² összterületű Henderson, Ducie és Oeno szigeteket.

1952-től Fidzsi-szigetek és Tonga fennhatósága alá tartozott, de 1970-ben e szigetcsoportok függetlenné váltak, míg Pitcairn az új-zélandi brit főbiztos felügyelete alá került.

Adamstown, a szigetek fővárosa, 50 állandó lakosával „a világ legkevesebb lakosú fővárosa” címet viseli. A háztartások legtöbbjében van amatőr rádió, amivel kapcsolatban állnak a világgal, bár egyes hírek szerint rendelkeznek telefon-, és internet-hozzáféréssel is.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeteket nem könnyű megközelíteni, mert légi közlekedés nincs, a kb. 5300 km-es hajóút pedig Aucklandből egy hétig tart, és oda-vissza kb. 2000 USA dollárba kerül.

Másik megközelítési lehetőség a Francia Polinéziához tartozó Mangareva-sziget kikötőjéből induló hajókkal. Ez a hajóút 30 órás.

Évente kb. 12 kirándulóhajó is kiköt itt, illetve lehorgonyoz a szigettől kellő távolságban, ugyanis nincs kiépített kikötő. A partraszállás csónakokkal történik, ha nem túl viharos az óceán. Előfordulhat az is, hogy valaki eljut a Pitcairn-sziget Bounty-öblébe, de a viharos időjárás miatt nem tud partra szállni.

A vízum 35 USD. Lehet kérni munkavállalási vízumot, ideiglenes vagy hosszútávú tartózkodási engedélyt, sőt letelepedési engedélyt is. Ez utóbbi díja 500 új-zélandi dollár, de nem biztos a pozitív elbírálás.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigeten önellátó gazdálkodás folyik. A halászat és az állattenyésztés mellett citrusféléket, dinnyét, banánt, mézet, kókuszdiót és zöldségféléket termelnek.

Legfontosabb bevételi forrásuk a bélyegkiadás, érmék, valamint kézművesipari termékek értékesítése.

Lakosság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pitcairn-iek 1916-ban

A Bounty matrózainak és tahiti feleségeinek a leszármazottai. A szigetnek 1936-ban volt a legnagyobb, 250 fős lakossága. A sziget lakossága az 1890-es hetednapi adventista misszió megérkezése után elfogadta a missziói üzenetet, a lakosság egésze a Hetednapi Adventista Egyház tagja lett. Jelenleg a lakosság 1/3-a hitvalló tagja a világközösségnek, mivel többek tagsága keresztényhez méltatlan életvitel miatt megszüntetésre került.

Év Lélekszám Év Lélekszám Év Lélekszám Év Lélekszám Év Lélekszám Év Lélekszám
1790 27 1880 112 1970 96 1992 54 2002 48 2012 48
1800 34 1890 136 1975 74 1993 57 2003 59
1810 50 1900 136 1980 61 1994 54 2004 65
1820 66 1910 140 1985 58 1995 55 2005 63
1830 70 1920 163 1986 68 1996 43 2006 65
1840 119 1930 190 1987 59 1997 40 2007 64
1850 146 1936 250 1988 55 1998 66 2008 66
1856* 193 1940 163 1989 55 1999 46 2009 67
1859** 116 1950 161 1990 59 2000 51 2010 64
1870 70 1960 126 1991 66 2001 44 2011 67

* 1856 a Norfolk szigetre való költözés miatt Pitcairn kiürült. ** 1859 Visszatérés a Norfolk szigetről.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sziget lakossága az utolsó megmaradt tengerész, Adams, által megtalált, olvasott és tanított Biblia elveit próbálta a sziget életébe átültetni. 1894-ben hittérítők hatására a sziget teljes lakossága adventista lett.

A mini szigetállam 2004 októberében került a figyelem középpontjába, amikor kiderült, hogy a szigeten valószínűleg pedofília kísérlete történt.[1] A rendőrségi vizsgálatok szerint az eset többször is előfordulhatott. A kiszálló új-zélandi rendőrség 4 személyt (a 15 fő munkaképes férfilakosság több mint egynegyedét) – köztük a helyi kormányzót is – előzetes letartóztatásba helyezte.

Az angol bírák október 29-én a Pitcairn-szigeten megtartott tárgyaláson szigorú ítéletet hoztak. A sziget közösségének vezetőjét, Steve Christian polgármestert, Fletcher Christian közvetlen leszármazottját ötrendbeli, gyermekek elleni erőszak miatt bűnösnek találták, és három év szabadságvesztésre ítélték. Fia, Randy Christian szexuális erőszakért hat év börtönt kapott. Egy másik szigetlakót hasonló bűncselekményért öt, míg a 78 éves Len Brownt két év börtönre ítélték. Két másik vádlottat is bűnösnek találtak, de őket nem zárták be. A hetedik megvádolt férfit felmentették.[2][3][4][5] A bűnösöket az adventista egyház már évekkel korábban kizárta a soraiból.

2005 óta állandó lelkészi szolgálat van a szigeten, azóta újabb esetekről nincs hír. A 2012-es adatok alapján a szigeten 22 fő hivatalos tagja van a Hetednapi Adventista Egyháznak, a lakosság létszáma 66 fő.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közutak hossza: 6 km
  • Kikötők száma: 1

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Pitcairn Paradise, or an Island of Depravity?. The New York Times International, 2004. október 20. (Hozzáférés: 2012. szeptember 3.)
  2. A nemi erőszak a pitcairni hagyomány része (magyar nyelven). Index, 2004. október 1
  3. Kezdődik a Bounty-lázadók utódainak pere (magyar nyelven). HVG.hu, 2004. szeptember 23
  4. Munkatárs: A Bounty-utódok szexpere (magyar nyelven). NOL.hu, 2004. szeptember 30
  5. Hagyományőrző pedofília (magyar nyelven). Magyarhirlap.hu, 2004. szeptember 29

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pitcairn-szigetek témájú médiaállományokat.
Wiktionary-logo-hu.png
Nézd meg a pitcairn-szigetek címszót a Wikiszótárban!