Font sterling
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
- A font szó további jelentéseit lásd a Font (egyértelműsítő lap) című szócikkben.
| ISO 4217 kód | GBP |
| Fizetőeszközként használja | Egyesült Királyság, Gibraltár, Jersey, Guernsey, Man, Falkland-szigetek, Szent Ilona |
| Infláció | 2,4% (UK, July 2006), 4,9% (Guernsey 2003) 5,3% (Jersey 2003) 3,6% (Isle of Man 2003) |
| Forrás | The World Factbook, 2005. |
| Váltópénz | |
| 1/100 | pence |
| Jelölés | £ |
| Érmék | 1, 2, 5, 10, 20, 50 penny, 1, 2 font |
| Bankjegyek | 5, 10, 20 50 font |
| Központi bank | Bank of England |
| Weboldal | www.bankofengland.co.uk |
| Árfolyam | napi árfolyam |
A font sterling az Egyesült Királyság, a brit koronafüggőségek és egyes brit tengerentúli területek pénzneme. Váltópénze a penny (többes száma pence, jele „p”). Az Egyesült Királyságban a pénz forgalomba hozatala nem monopólium, így többféle pénzügyi szervezet is bocsát ki pénzt. Az angol font megnevezés kifejezetten a Bank of England kibocsátásaira utal.
A font sterlinget 1971. január 1-jén decimalizálták, azaz áttértek a tízes alapú számrendszerre. Már a 60-as évek legvégétől forgalomba kerültek azok az érmék, melyek értékben és küllemben a bevezetendő decimális egységeknek feleltek meg.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A decimalizálás előtti font
1971 előtt a font a 12-es számrendszeren alapult, mely gyakorlatilag a Római Birodalom öröksége volt. A decimalizálás előtt a font sok alegységre volt osztható. Alapvetően a kulcsfontosságú alegységek a shilling és a penny (pence) voltak. £1 = 20 shilling (jele „s”, népneve „bob”, a latin „solidus” szóból), 1 shilling = 12 pence (jele „d”, a latin „denarius” szóból). A penny további egységekre volt osztható, mégpedig a farthing-ra, 1d=4 farthing. A shillinget a „s”-en kívül jelölték még „/”-rel is, mégpedig úgy, hogy a penny értéket a shillinghez csapva egy áltörtként tűntették fel. Például: 2 font 5 shilling és 3 penny-t leírhattak úgy, hogy £2 5s 3d, de úgy is, hogy £2 5/3, ahol már az „s” és „d” lemaradhatott. Magát az 5 shillinget jelölhették egy „/-” kombinációval, azaz kerek 10 shillinget úgy, hogy 10s, illetve 10/-.
A címletek közötti átváltás nem kevés fejtörést okozott az embereknek, bár elég jól tudták használni a rendszert. Az alábbiakban következik a teljes címletek közötti átváltási táblázat:
- 1d = 4 farthing
- 1d = 2 ha'penny (halfpenny, azaz fél penny)
- 1s = 12 d (=48 farthing)
- £1 = 20s vagy 20/- (= 240d = 960 farthing)
[szerkesztés] További különleges pénznevek
- 1 guinea (ejtsd: „gini”) = £1 1/- = 21/-
- 1 crown (korona) = 5/- = £1 negyede
- half crown (fél korona) = 2/6 = £1 nyolcada
- florin = 2/- = £1 tizede
A decimalizálás során próbálták az emberek dolgát annyival megkönnyíteni, hogy a decimalizálás előtt és után azonos értékű érméket ugyanakkora méretűre verték. Így az 1971-es 5 penny-s érme a decimalizálás előtti 1 shillinges érmével volt azonos méretű, hiszen mindkettő £1 egyhuszad részét tette ki. Hasonló okok miatt volt megegyező méretű a 10 penny-s és a 2 shillinges érme, a florin is. Bár a shillingek verését a Királyi Pénzverde 1966-ban beszüntette, shillingek még egészen az 1990-es évekig voltak forgalomban, hiszen az 5 és 10 penny-st csak 1990-ben illetve 1992-ben cserélték ki kisebb méretű érmékre.
[szerkesztés] Forgalomban lévő érmék 1971 előtt
- 1 farthing
- félpenny
- 1 penny
- 3 penny (threepence, köznyelven „thruppence”)
- 6 penny (sixpence)
- 1 shilling
- 2 shilling (=1 florin)
- fél korona (half crown)
- korona (crown, amelyet egészen 1981-ig vertek)
[szerkesztés] A font sterling mint törvényes fizetőeszköz
Az angol jog komplikáltan (és kissé archaikusan) fogalmazza meg a törvényes fizetőeszköz (legal tender) mibenlétét. A törvényes fizetőeszközt ugyanis nem kötelező, csupán javallott elfogadni, ugyanis az adóst nem lehet beperelni, ha egy követelést törvényes fizetőeszközzel próbált meg kielégíteni. Eszerint a törvényes fizetőeszközt elfogadni nem kötelező, de a vele való fizetés törvényileg nem támadható.
A jogalkalmazás szempontjából ez azt jelenti, hogy vásárláskor az eladó elutasíthatja a font sterling elfogadását, hiszen amíg a vevő nem veszi birtokba az árut, addig nem is áll fenn vele szemben az eladónak követelése (pl. a még csak kiszemelt bútordarabot nem kötelesek font bankjegyért eladni lakberendezési áruházban). Ha már megtörtént az áru birtokba vétele (a bútor hazaszállítása), akkor az eladónak font sterlingben fennálló követelése jön létre a vevővel szemben (kiállítja a számlát). Ha ennek törvényes fizetőeszközben való kielégítését nem fogadja el (nem fogadja el az odanyújtott bankjegyet), a vevőtől nem követelhet másfajta fizetőeszközt (pl. bankkártyát), azaz egyfajta „indirekt” elfogadási kényszer áll fenn. (Ezzel szemben áll a törvényes fizetőeszköz hazai státusza, melyért az eladó köteles eladásra szánt termékét átadni, vagyis nem mérlegelhet, hogy adott esetben forintért el kívánja-e adni az árut vagy sem.) Más fizetőeszközök elfogadása egyedi alku tárgya.
Abban az esetben, ha a vevő pl. egy étteremben fogyaszt, és font sterlingben állítják ki neki a számlát, akkor a vevő a Bank of England bankjegyeivel mint törvényes fizetőeszközzel jogszerűen egyenlíti ki a számlát. Ha ezt a pincér nem fogadja el, jogi úton nem kényszeríthet ki más fizetési módot. Amennyiben a vendég hitelkártyával kíván fizetni (amely nem törvényes fizetőeszköz), a pincér beleegyezése esetén jogszerűen jár el. Ha a pincér elutasítja ezt, akár jogi úton is követelheti, hogy a vevő a követelést törvényes fizetőeszközben elégítse ki.
További érdekesség, hogy a vevő nem követelhet visszajárót, hanem a követelést pontosan köteles kielégíteni. Az ettől való eltérés egyedi alku tárgya. Ez persze nem jelenti azt, hogy Nagy-Britanniában nem adnak visszajárót, de a vevő nem hivatkozhat a követelés ki nem fizetése esetén arra, hogy nem tudnának neki visszaadni. (Magyarul a vevőnek kell törekednie a pontos összeg kifizetésére, nem az eladónak arra, hogy tudjon visszaadni.)
A fenti jogértelmezés azért fontos, mert az Egyesült Királyság közigazgatási egységeiben nem egységesek a törvényes fizetőeszközök.
[szerkesztés] Országszerte egységes
Az egy- két- és ötfontos érmék értékhatár nélkül, a font alatti névértékű érmék csak bizonyos értékhatárig törvényes fizetőeszközök a királyság egész területén, kivéve a koronától függő területeket (Crown dependencies).
| Érme | Értékhatár |
|---|---|
| 50p | £10 |
| 25p (1990 előtti Crown) | £10 |
| 20p | £10 |
| 10p | £5 |
| 5p | £5 |
| 2p | 20p |
| 1p | 20p |
[szerkesztés] Anglia és Wales
Angliában és Walesben a font sterlingre szóló Bank of England bankjegyek értékhatár nélkül törvényes fizetőeszközök. Más (skót, észak-ír) bankok által kibocsátott pénzjegyek (pontosabban váltók) elfogadása egyedi alku tárgya, ezért előfordulhat e jegyek visszautasítása.
[szerkesztés] Skócia
Skóciában nincs törvényes fizetőeszköz. Három skóciai székhelyű zsíróbank, a Bank of Scotland, a Royal Bank of Scotland és a Clydesdale Bank bocsát ki a bankjegyekre nagyon emlékeztető pénzjegyeket, de ezek valójában lejárat és kamat nélküli váltók, melyeket a forgalomba hozottal azonos névértékű Bank of England kibocsátású, külön erre a célra gyártott, egymillió font sterling címletű bankjegy letétbe helyezésével kell fedezni. A Bank of England bankjegyei mellett e váltókat is használják a köznapi pénzforgalomban. A váltók elfogadása Skócián belül és kívül is egyedi alku tárgya, ezért előfordulhat elutasításuk. Lásd skót font.
[szerkesztés] Észak-Írország
Észak-Írországban sincs törvényes fizetőeszköz. Az itt székelő négy legnagyobb zsíróbank: a Bank of Ireland, a First Trust Bank, a Northern Bank és az Ulster Bank szintén bocsát ki a fentiekhez hasonló váltókat, melyek itt is a Bank of England bankjegyeivel forognak együtt. Az észak-ír bankok által kibocsátott váltók elfogadása is egyedi alku tárgya mind Észak-Írországban, mind a királyság többi részén.
[szerkesztés] Brit koronafüggőségek
A brit koronafüggőségek megfelelő hatóságai (Jersey-n a Tresury and Resources Department, States of Jersey, Guernsey-n a Treasury and Resources Department, States of Guernsey, Alderney-n a Government of Alderney, Man szigetén az Isle of Man Treasury) saját font sterlingre szóló államjegyeket, illetve érméket hoznak forgalomba, és ezek törvényes fizetőeszközök a maguk területén. A helyi kibocsátású bankjegyek fedezetét itt is Bank of England bankjegyekben tartják. Részletesebben lásd: Jersey-i font, Guernsey-i font, Alderney-i font, Man szigeti font.
[szerkesztés] Brit tengerentúli területek
A Brit tengerentúli területek némelyikén szintén font sterling a fizetőeszköz. Ezeknek rendeletben szabályozott módon joga, hogy megfelelő hatóság révén saját font sterlingre szóló államjegyeket és érméket hozzanak forgalomba. A többi tengerentúli terület vagy nem rendelkezik saját kibocsátású pénzzel, vagy az nem font sterlingre szól.
[szerkesztés] Érdekességek
- A brit font erősségét mutatja, hogy még a decimalizálás után is bocsátottak ki félpenny-s érméket, bár ezek hamar elértéktelenedtek.
- A guinea címletet nem ritkán használták az orvosok és az ügyvédek a honoráriumuk bekérésére. Nem csoda, ennek pszichológiai oka van, hiszen 20 guinea kevesebbnek hat, mint £21, pedig pontosan ugyanannyit jelent.
| Euró előtti | Belga frank | Ciprusi font | Finn márka | Francia frank | Görög drachma | Holland forint | Ír font | Luxemburgi frank | Máltai líra | Monacói frank | Német márka | Olasz líra | Osztrák schilling | Portugál escudo |San Marinó-i líra | Spanyol peseta | Szlovén tolár | Vatikáni líra |
| ERM II | Dán korona | Észt korona | Lett lat | Litván litas | Szlovák korona |
| Egyéb | Brit font | Bolgár leva | Cseh korona | Lengyel złoty | Magyar forint | Román lej | Svéd korona |
