Európai Árfolyam Mechanizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Az eurózóna (kék) és az ERM-2 (sárga) 2006-ban - Ciprus, Málta és Szlovénia azóta bevezette az eurót, a következő átlépő Szlovákia.

Az Európai Árfolyam Mechanizmus (angolul European Exchange Rate Mechanism, ERM) az Európai Közösség által 1979 márciusában az Európai Monetáris Rendszer (European Monetary System, EMS) részeként abból a célból létrehozott rendszer, hogy a Gazdasági és Monetáris Unió létrehozására, illetve az euró bevezetésére való felkészülés jegyében csökkentse az árfolyamingadozást és közelebb vigyen a monetáris stabilitáshoz a Közösség (a majdani Európai Unió, EU) tagállamaiban.

Az euró bevezetésére végül 1999. január 1-jén sor került, de nem az akkori 15 EU-tagállam mindegyikében. Az ERM ezután is fennmaradt, mint „az euró előszobája”, amelyben az euró bevezetésére készülő bármely EU-tagállamnak legalább két évig tartania kell saját fizetőeszközét.

Magyarország nem tagja az ERM-nek, az ERM-éhez hasonló sávos árfolyamrendszerről 2008 februárjában tért át a lebegő árfolyamrendszerre. A szomszédos EU-tagországok közül Ausztria és Szlovénia már bevezette az eurót, Szlovákia tagja az euróövezetnek és várhatóan 2009-ben átlép az eurózónába. Románia Magyarországhoz hasonlóan az ERM bevezetéséhez szükséges gazdasági stabilitás megteremtésének fázisában van.

Tartalomjegyzék

1 Működése
2 Megrázkódtatásai
3 Az euró és az ERM-2
- 3.1 Későbbi változások
4 Árfolyamsávok
5 Jegyzetek
6 Külső hivatkozások
- 6.1 Articles

[szerkesztés] Működése

Az ERM köztes árfolyamrendszer, amelyben az árfolyam megengedett mozgásának szélső értékeit meghatározzák, de ezek közt az árfolyam szabadon mozoghat. Az euró bevezetése előtt az árfolyamokat az ECU-höz kötötték, amelynek értékét a tagországok devizáinak súlyozott átlagaként állapították meg.

Az ECU-ben meghatározott központi rátája körül minden egyes ERM-tag deviza 2,25 százalékot erősödhetett, vagy gyengülhetett (az olasz líra kivételével, amelynek szélesebb, +/− 6 százalékos lebegtetési sávot engedélyeztek). A meghatározottnál nagyobb esetleges árfolyammozgásokat piaci intervenció, illetve hitelügyletek voltak hivatva megakadályozni.

[szerkesztés] Megrázkódtatásai

[szerkesztés] Az ír font/font sterling szakítás

1979-ben, röviddel az ERM-hez való csatlakozása után Írországnak meg kellett szüntetnie az ír font rögzítését a font sterlinghez, amely nem volt tagja az ERM-nek és úgy megerősödött az ERM-devizákkal szemben, hogy a rögzítés megtartása az ERM-ben meghatározott sávon kívülre vitte volna az ír fontot.

[szerkesztés] A font sterlinget kiütik az ERM-ből

Végül 1990-ben az Egyesült Királyság is belépett az ERM-be. Nem tölthetett azonban túl sok időt az árfolyamrendszerben: 1992-ben el kellett hagynia, mert a Soros György és mások indította árfolyamspekuláció hirtelen óriási, pánikot okozó nyomás alá helyezte a font sterlinget. Az állam több, mint 6 milliárd font sterlinget költött arra, hogy a szűk árfolyamsávon belül tartsa a font sterlinget, hiába. Az összeomlás napját, 1992. szeptember 16-át azóta is Fekete Szerda néven emlegetik a pénzpiacokon. A font sterling azóta sem tagja az ERM-nek és az árfolyamrendszer kikényszerített elhagyását azóta sokan átértékelték, még olyanok is akadtak, akik „Fehér Szerda” névre keresztelték át. Az 1990-es évek elején ugyanis a brit gazdaság recesszióban volt, 1992 után azonban jól teljesített (emiatt egyesek „Európai Recessziós Mechanizmus” gúnynéven értelmezték újra az ERM betűszót).

[szerkesztés] Kiszélesítik a sávot

1993-ban kényszerűen +/− 15 százalékra szélesítették ki az ERM árfolyamsávját, hogy elkerüljék a font sterling katasztrófájának megismétlődését, miután spekuláció indult a francia frank és más ERM-tag devizák ellen.

[szerkesztés] Az euró és az ERM-2

1998. december 31-én az eurózóna tagországainak ECU-árfolyamait befagyasztották és ezzel létrehozták a másnapi hatállyal az ECU örökébe lépő euróval szembeni átváltási árfolyamokat is.

1999 másik jelentős változása, hogy az ERM-et az ERM-2 (vagy ERM II) váltotta fel. Az új rendszerben, mint a régi ERM-ben is, a tagdeviza a belépéskor meghatározott (de indokolt esetben változtatható) központi paritás körül +/− 15 százalékos sávban mozoghat. „...az ERM II segít annak biztosításában, hogy az ERM II-ben részt vevő, euro-övezeten kívüli tagállamok politikáikat a stabilitás irányába orientálják, támogatja a konvergenciát, és ezáltal hozzájárul az euró bevezetésére e tagállamok által kifejtett erőfeszítésekhez” - fogalmaz az EU egyik hivatalos dokumentuma^[1]. Az ERM-2 tagok számára az Európa Központi Bank hozzáférést biztosít egy külön megállapodásban rögzített maximum összegű rövidtávú finanszírozási kerethez arra az esetre, ha az árfolyamsávot védeniük kellene. (Ilyen felső összeget a nem ERM-tag EU-tagok központi bankjai számára is meghatároznak.)

[szerkesztés] Későbbi változások

Mivel az eredeti ERM tagjai közül csaknem minden ország az eurózónába lépett tovább, az ERM-2-ben csak Görögország és Dánia maradt. 2001-ben azonban Görögország is bevezette az eurót, így a dán korona maradt az egyetlen ERM-2-tag. A korona esetében Dánia az ERM-2 kereteinél szigorúbb lebegtetési szabályt vállalt: a Danmarks Nationalbank, a dán jegybank az euró ellen 7,46038 dán koronában meghatározott központi paritáshoz képest +/− 2,25 százalékos sávban tartja az ország fizetőeszközét (a valóságban azonban a korona még ennél is sokkal szűkebb sávban mozgott).

A cél: az euró

Az EU új tagállamai vállalták, hogy bevezetik az eurót (azaz előtte legalább két évvel belépnek az ERM-2-be is), csatlakozási szerződéseik azonban erre nem jelöltek meg határidőt. A 2004-es (és 2008-as) EU-bővítés során az Európai Unióba lépő országok számára irányelvként szintén szűkebb lebegési sávot határozott meg az Európai Bizottság az euró bevezetésének feltételeként: a központi paritás körüli +/− 2,25 százalékot. Nyilatkozataikban azonban az EU hivatalnokai azt is sugallták, hogy az eurózónába való döntés meghozói az adott deviza erősödését tolerálnák és a szűk sávra vonatkozó szabály csak a gyengülésre vonatkozik. Ezt tükrözte az is, hogy Szlovákiának az ERM-2-ben töltött 15 hónap után engedélyezték, hogy 2007 márciusában 8,5 százalékkal 35,4424-re értékelje fel a szlovák korona euró elleni központi paritását.

Az ERM-2 tagországainak körében a 2004-es EU-bővítési kör óta annyi változás történt, hogy 2007-ben Szlovénia, 2008-ban pedig Ciprus és Málta is átlépett az ERM-2-ből az eurózónába.

Az ERM-2-ből az eurózónába való átlépésnek nem csak árfolyamfeltételei vannak. Ezeket az államháztartási hiányra, az inflációra, a hosszú távú állampapírkamatokra és az államadósságnak a GDP-hez viszonyított arányára vonatkozó feltételeket a maastrichti kritériumok foglalják össze. Magyarország az egyetlen az új EU-tagországok közül, amely évek óta a belépés egyetlen kritériumát sem teljesíti.^[2]

[szerkesztés] Árfolyamsávok

Elméletben az ERM-2-n belül minden deviza a megállapított központi paritás árfolyamhoz képest lefelé és fölfelé is 16 százalékot ingadozhat. Valójában a balti országok fizetőeszközei a központi paritáshoz rögzítettek, a dán korona pedig alig mozog a sávközéphez képest (általában kevesebb, mint egy százalékot). Kivétel a szlovák korona, amelyet széles sávban hagynak ingadozni.

Belépés időpontja	Ország	Deviza	€1=	Sáv		Megjegyzés
Belépés időpontja	Ország	Deviza	€1=	A szabály szerint	A valóságban	Megjegyzés
1999. január 1.	DEN	Krone	7,46038	2,25%	<1%	A dán korona 1999-ben, az euró bevezetéskor lépett az ERM-2-be.
2004. június 28.	EST	Kroon	15,6466	15%	0%	Az észt koronát bevezetésekor, 1992. június 20-án a német márkához rögzítettk, később pedig az euróhoz.
2004. június 28.	LTU	Litas	3,45280	15%	0%	A litván litas 2002. február 2-ig az amerikai dollárhoz volt rögzített, ezután pedig az euróhoz.
2005. május 2.	LAT	Lat	0,702804	15%	1%	Lettország valutatanácsot alkalmaz, amelyben a latot kezdetben az SDR-hoz, 2005. január 1-től pedig az euróhoz rögzítették.
2005. november 28.	SVK	Koruna	35,4424^[3]	15%		2007. március 17. előtt a központi ráta 38,4550 SKK volt.^[4]^[5]