Váltó (értékpapír)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A váltó követelést megtestesítő értékpapír. Értelmezése, hogy az egyik fél elismeri a másik fél felé fennálló tartozását, és vállalja, hogy azt meghatározott időben és módon (jogilag kikényszeríthető formában) ki fogja egyenlíteni.

Követelést megtestesítő értékpapírok még a váltón kívül a csekk, a kötvény, a letéti jegy.

A váltó kiállítására általában valamilyen más ügylet alapján kerül sor, amikor az ügylet egyik résztvevője az őt terhelő pénztartozást ilyen módon ismeri el. Az ügylet valamilyen polgári jogviszony, amelyből eredő ellenérték-követelést az egyik fél hitelezi a másiknak. A hitel kiegyenlítése pedig úgy történik, hogy a kötelezett az őt terhelő pénztartozásról váltót állít ki és ad át a jogosultnak. Az ügylet és a váltó innentől kezdődően elkülönül egymástól. A váltó kiállítása az ügyletből fakadó jogviszonyt önmagában nem szüntetni meg és megfordítva, a váltó alapján a váltó jogosultja az alapjogviszonytól függetlenül léphet fel a váltó kötelezettjével szemben.

Váltót leggyakrabban áruhitelezés során használnak (jelenleg nem túl gyakori), amikor az áru vevője nem készpénzzel fizet, hanem váltót bocsát ki, amelyben elismeri az áruért a tartozását, és annak kiegyenlítésére kötelezettséget vállal.

A váltó alaki megjelenésére, és kibocsátására külön jogszabály vonatkozik, amely egy nemzetközi egyezményen alapul (Genfi Váltójogi Egyezmény, 1930. Magyarországon kihirdette az 1965. évi 1. tvr.). A váltó értékpapírnak minősül, önállóan megtestesíti a követelést. Kiállításához nem kell sem közjegyző, sem bíróság. A szerződő felek minden külön segítség vagy ellenjegyzés nélkül kiállíthatnak váltót.

A váltó funkciói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hiteleszköz, mivel a kiállításánál későbbi időpontra vonatkozó fizetési ígéretet testesít meg.
  • Biztosíték, mert a váltójogi szigornál fogva a hitelező követelésének gyors és egyszerű behajtását biztosítja.
  • Befektetési eszköz, mivel a váltók megvásárolhatóak egymástól.
  • Fizetési eszköz, mivel a váltó átruházásával a váltó tulajdonosa fennálló kötelezettségeit kiegyenlítheti.

Váltó leszámítolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A váltó értéke:

  • névérték: amit a váltó lejáratakor kell a címzettnek megfizetnie
  • leszámítolási érték: a kibocsátás és a lejárat közötti időpontban kapható érték (esedékességkor megegyezik a névértékkel).

Leszámítolás: a váltóbirtokos az esedékesség előtt eladja a váltóját egy banknak. Ilyenkor nem a névértéket, hanem annak meghatározott kamatokkal csökkentett értékét (diszkont) kapja meg, vagyis a bank leszámolja a névértékből az esedékességig jelentkező kamatot. A bankok a leszámítolt váltókat viszontleszámítoltathatják a jegybanknál, vagy esedékességkor megkapják, vagy behajtják a címzettől az adósságot.

A váltó típusai és azok tartalmi követelményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Idegen váltó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kibocsátó egy másik személyt felszólít, hogy a váltóban feltüntetett kedvezményezett részére feltételekhez nem kötött módon a váltóban szereplő összeget fizesse ki.

Az idegen váltó lehet:

  • saját rendeletre szóló
  • intézvényezett saját váltó

Az idegen váltó tartalmi követelményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1. a váltó elnevezés az okirat szövegében, éspedig az okirat kiállításának nyelvén;

2. a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyás;

3. a fizetésre kötelezett neve (címzett);

4. az esedékesség megjelölése;

5. a fizetési hely megjelölése;

6. annak a neve, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni;

7. a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölése;

8. a kibocsátó aláírása.

Az az okirat, amelyből az előbb megjelölt kellékek valamelyike hiányzik, nem váltó, kivéve:

a) Az olyan váltót, amelyen az esedékesség nincs megjelölve, megtekintésre szóló váltónak kell tekinteni.

b) Külön megjelölés hiányában a címzett neve mellett feltüntetett helyet fizetési helynek és egyúttal a címzett lakóhelyének kell tekinteni.

c) Ha a váltón a kiállításnak helye nincs megjelölve, a váltót úgy kell tekinteni, mintha a kibocsátó neve mellett megjelölt helyen állították volna ki.

Ha a váltóban a fizetendő összeg betűkkel és számokkal is szerepel, eltérés esetében a betűkkel kiírt összeg érvényes.

Az olyan váltó, amelyben az összeg betűkkel vagy számokkal többször is szerepel, eltérés esetében a legkisebb összeg erejéig érvényes.

Saját váltó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kibocsátó kötelező fizetési ígéretet tesz, hogy a váltóban meghatározott összeget maga fizeti ki.

Tartalmi követelményei:

1. a váltó elnevezés az okirat szövegében, éspedig az okirat kiállításának nyelvén;

2. a határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen kötelezettség vállalás, a pénzösszeg megjelölése betűvel és számmal;

3. az esedékesség megjelölése;

4. a fizetési hely megjelölése;

5. annak a neve, akinek részére vagy rendelkezésére kell a fizetést teljesíteni;

6. a váltó kiállítási napjának és helyének megjelölése;

7. a kibocsátó aláírása.

Egyéb váltó tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Effektivitási záradék: csak a váltón megadott pénznemben lehet a váltó összegét kiegyenlíteni.
  • Értesítési záradék: a kibocsátó kötelezi magát arra, hogy a címzettet értesíti a váltó kiállításáról.
  • Fedezeti záradék: a kibocsátónak a címzetthez szóló utasítása a váltó elfogadása esetén a váltó fedezetére vonatkozóan.
  • Értékzáradék: a váltó kibocsátására okot adó alapügylet megnevezése

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]