Német márka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Német márka
(Deutsche Mark (németül))
200 DM 1996.jpg
200 márka (1996)
1-DM-Coin-German.jpg
1 márka (1992)

ISO 4217 kód DEM
Devizajel DM
Ország  Németország,  Montenegró,  Koszovó

Árfolyam
Napi árfolyam [1]
Hozzá rögzített Bosnyák konvertibilis márka, Bolgár leva paritásban
Váltópénz
Pfennig (Pf.) 1/100
Érmék
Használatban 1, 2, 5, 10, 50 Pfennig, 1, 2, 5 DM
Bankjegyek
Gyakran használt 10, 20, 50, 100 DM
Ritkán használt 5, 200, 500, 1000 DM
Európai árfolyam-mechanizmus (ERM)
Kezdete 1979. március 13.
Rögzített árfolyam kezdete 1998. december 31.
€-val helyettesítve (nem készpénz) 1999. január 1.
€-val helyettesítve (készpénz) 2002. január 1.
Euró árfolyam 1,95583 DM
Kibocsátó
Központi bank Deutsche Bundesbank
Weboldala

Ez az infobox a megadott pénznem bevonás előtti utolsó érvényes adatait tartalmazza.

A német márka (szokásos rövidítései: DM és DEM) a Német Szövetségi Köztársaság törvényes pénzneme volt az 1948-as bevezetéstől – a keleti tartományokban pedig az 1990-es újraegyesítéstől – 1999-ig, amikor szerepét átvette az euró. A szövetségesek által megszállt területeken hozták először forgalomba az addigi birodalmi márka (Reichsmark) helyett, s egészen az euró bevezetéséig mint a Német Szövetségi Köztársaság pénzneme szolgált. Az érmék és bankjegyek még három évig, az euró bankjegyek és érmék forgalomba hozataláig megmaradtak mint a készpénzforgalom lebonyolításának eszközei.

A német márka váltópénze a (magyarban kisbetűvel írt) Pfennig volt (1 márka = 100 pfennig). A tízpfenniges érme köznapi neve Groschen (magyarul: garas) volt.

Helyesírás és kiejtés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pénznem német neve Deutsche Mark (fem.), többesszáma megegyezik az egyesszámmal. Németül a deutsche melléknév (mely a német jelentésű melléknév nőnemű, egyesszámú, alanyeseti alakja), ez esetben nagybetűvel írandó, mivel egy tulajdonnév része, míg a Mark, mint minden német főnév, szintén nagybetűvel írandó. Az angolban használatos (de a magyar nyelvben sem ismeretlen) dutschmark forma csak kissé tér el (hiányzik a hangsúlytalan E). A németben használják a rövidebb Mark és D-Mark formákat is; mindkettő nőnemű és ezeknek is csak az egyesszámát használják pénzmennyiség megjelölésére. Olykor a Mark többesszámát (Märker) szokták használni, ha kifejezetten több pénzdarabra (érmére, bankjegyre) utalnak, például Gib mir mal ein paar Märker kb. Csak adjál néhány márkást (azaz márka érmét vagy papírpénzt).

A váltópénz neve Pfennig (masc.), melynek a Marktól eltérően van elterjedten használt többesszáma (Pfennige). Az egyesszám és a többesszám is használható a többesszám kifejezésére a félreértés veszélye nélkül, például dreißig Pfennige vagy dreißig Pfennig (azaz 30 pfennig)

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A márka a német egység 1871-es létrejötte utáni Németország pénzegysége. Ezt megelőzően a különféle német államok sokféle pénzegységet hoztak forgalomba, melyek többségének értékét azonban a 16⅜ gramm színezüstöt tartalmazó egyleti tallérhoz (Vereinsthaler) rögzítették. Bár a márka aranyalapú valuta volt, az egyleti tallérhoz viszonyított árfolyamát 1 tallér = 3 márka értéken rögzítették.

Az 1873-ban bevezetett német aranymárka (Goldmark) az első világháború után elvált az arany-standardtól: a márkaérték papírértékké vált (papírmárka; Papiermark). A világháborút követő infláció, majd hiperinfláció miatt a márka teljesen elvesztette értékét, a készpénzállományt pedig kizárólag papírpénz alkotta. A hiperinflációt követő stabilizációs program részeként hozták forgalomba 1923-ban a járadékmárkát (Rentenmark), majd 1924-ben a birodalmi márkát.

A bevezetéstől az újraegyesítésig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német márkát (Deutsche Mark) 1948. június 21-én vezették be a nyugati szövetséges hatalmak. A korábbi járadékmárkát és birodalmi márkát különféle árfolyamok szerint váltották át az új fizetőeszközre: 1 birodalmi márkát 1 német márkára váltottak a fizetések, lakbérek, stb. esetében; 10 birodalmi márkát váltottak át 1 német márkára a privát nem-bankok bankszámláinak konvertálásakor, de bizonyos összeghatár felett csak 65 pfenniget számoltak el 10 birodalmi márkánként. Ezeken kívül még minden személyt egy egyszeri, fejenkénti 60 márkás juttatásban részesítettek, melyet két részletben (először 40, majd 20 márka) fizettek ki.

Az új pénz bevezetésének elsődleges célja volt egy újabb hiperinfláció elszabadulásának megelőzése és a feketepiaci árucsere visszaszorítása (ahol például az amerikai cigaretta is fizetőeszközként szolgált). Ez a szovjet hatóságok haragját váltotta ki, melyek a lépést fenyegetésnek tekintették. Mikor az új márkát Berlin nyugati szövetségesek által őrzött részén is bevezették, a szovjetek azonnal lezártak minden közúti, vasúti és vízi összeköttetést Nyugat-Berlin és Nyugat-Németország között. Ez vezetett a berlini blokádhoz.

Néhány nap múlva a szovjet megszállási övezetben is új pénzt vezettek be (melyet kezdetben szintén Deutsche Mark-nak, azaz német márkának neveztek) felülbélyegzett birodalmi márka és rentenmárka banjegyek formájában – ezzel az érvényüket vesztő bankjegyek nyugatról való beáramlását kívánták megakadályozni. 1948 júliusában egy teljesen új kelet-német márka bankjegysort adtak ki.

A német márkát először a szövetséges hadsereg bocsátotta ki. Később az 1948-as év során a Bank Deutscher Länder folytatta a kibocsátást, majd 1960-tól a Deutsche Bundesbank. Az évek során egyre nőtt a bizalom a német márkával szemben, jől őrizte értékét olyan időkben is, amikor a térség valutáinak gyorsuló inflációval kellett szembenézniük. Hamarosan a német nemzeti büszkeség egyik fő forrása és a nyugat-német nemzetgazdaság gyarapodásának sarokköve lett, különösen az 1950-es években, a Wirtschaftswunder, a német gazdasági csoda kibontakozásának idején. A bizalom külföldön is megmutatkozott: a német márka az amerikai dollár után a második legnagyobb mennyiségben tartalékolt valuta volt (az euró bevezetéséig).

A német márkának jelentős szerep jutott az újraeggyesítés során is: 1990 júliusában hivatalosan bevezették a Német Demokratikus Köztársaságban az addigi kelet-német márka helyébe. Az NDK-márkában vezetett bankszámlákat 4000 márka értékhatárig 1:1 arányban, afölött 1:2 arányban váltották át NSZK-márkára. Ezt a lépést sok közgazdász kritizálta a túlzottan nagylelkű átváltási arányok miatt, sokan a későbbi gazdasági gondokat is ebben látják gyökerezni.

Áttérés az euróra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es évek közvéleménykutatásai szerint a többség elutasította a német márka euróra cserélését, és még ma is jelentős azok száma, akik a márkához való visszatérést tartanák helyesnek. Az euró hivatalosan 1999. január 1-jétől vált Németország törvényes pénznemévé. Bár készpénz formájában az euró ekkor még nem jelent meg, ettől kezdve a márka jogilag csupán az euró fizikai formáját jelentette, illetve annak (nem decimális) váltópénzeként funkcionált. Az eurókészpénz 2002. január 1-jei megjelenése után a márka elvesztette törvényes fizetőeszköz-jellegét, azaz – szemben a többi országgal, amely ugyanekkor cserélte le nemzeti valutáját euróra – Németországban azonnal az euró vált egyedüli törvényes pénznemmé. Ennek azonban inkább elvi (jogi) jelentősége volt, hiszen február 28-ig még korlátlanul elfogadták a márkát, de a visszajárót már kizárólag euróban adták. A Deutsche Bundesbank korlátlan ideig garantálja a márka euróra váltását valamennyi fiókjában. Emellett mind a mai napig előfordulnak akciók, melyek idején fizetésképp márkát is elfogadnak a boltokban. Deutsche Telekom németországi utcai telefonfülkéinek 90 százaléka még most is elfogadja a márka és a pfennig-érméket.[1]

Érmék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első érméket a Bank deutscher Länder adta ki 1948-ban és 1949-ben. 1950-től a Bundesrepublik Deutschland (a. m. Német Szövetségi Köztársaság) felirat szerepelt az érméken.

Címlet Kibocsátás évei Összetétel Előlap Hátlap
1 Pfennig 1948-2001 1948-1949: Bronzzal bevont acél
1950-2001: Rézzel bevont acél
Tölgyfaág Értékjelzés
2 Pfennig 1950-2001 1950-1968: Bronz
1968-2001: Bronzzal bevont acél
Tölgyfaág Értékjelzés
5 Pfennig 1949-2001 Sárgarézzel bevont acél Tölgyfaág Értékjelzés
10 Pfennig 1949-2001 Sárgarézzel bevont acél Tölgyfaág Értékjelzés
50 Pfennig 1949-2001 Sárgarézzel bevont acél Tölgyfacsemetét ültető nő Értékjelzés
1 DM 1950-2001 Réznikkel Német sas Értékjelzés
2 DM 1957-2001 Réznikkel Német sas 1957-1971: Max Planck
1969-1987: Konrad Adenauer
1970-1987: Theodor Heuss
1979-2001: Kurt Schumacher
1988-2001: Ludwig Erhard
1990-1994: Franz Josef Strauß
1994-2001: Willy Brandt
5 DM 1957-2001 1951-1974: Ezüst
1975-2001: Réznikkel
Német sas Értékjelzés

Szép számmal bocsátottak ki 5 és 10 márka címletű ezüst emlékpénzeket is, melyek ugyan törvényes fizetőeszköznek minősültek, inkább az éremgyűjtők gyűjteményét gyarapították.

A német érméken látható verdejel az érmét készítő pénzverdére utal:

Ezek a verdejegyek a német euróérméken is megtalálhatók.

Bankjegyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német márka bankjegyekből négy sorozatot bocsátottak ki:

  • Az első sorozatot 1948-ban a szövetséges hadsereg bocsátotta ki. Címletek: ½, 1, 2, 5, 10, 20, 50 és 100 márka. A 20- és 50-márkásból kétféle változat készült.
  • A második sorozatot 1948-ban adta ki a frissen létrehozott Bank deutscher Länder. A bankjegyek külleme hasonlított az amerikai dolláréhoz és a francia frankéhoz, mivel az egyes címletek tervezését és gyártását megosztva végezte a Banque de France és az American Bank Note Company. Címletek: 5 és 10 pfennig; 5, 10, 20, 50 és 100 márka.
  • A harmadik sorozatot 1960-ban a Deutsche Bundesbank adta ki. A bankjegyeken semleges szimbólumok, épületek és híres festők festményei szerepeltek. Címletek: 5, 10, 20, 50, 100, 500 és 1000 márka.
  • A negyedik sorozatot 1990-nel kezdődően hozta forgalomba a Deutsche Bundesbank, hogy felvegye a harcot a fejlődő bankjegyhamisítási technikákkal. A bankjegyek német művészeket és tudósokat, illetve a munkájukhoz kapcsolódó helyszíneket, eszközöket és szimbólumokat ábrázoltak. Ebben a sorozatban jelent meg először a kétszáz márkás címlet, melynek célja a százmárkások forgalmának csökkentése (százmárkás bankjegyek tették ki a teljes bankjegyállomány 54%-át) és a 100- és 500 márkás címletek közötti „űr” betöltése. Ennek ellenére a kétszáz márkás nem vált népszerűvé.

Az utolsó két sorozatban az ötmárkás bankjegyek mennyisége messze elmaradt az azonos címletű érméétől, illetve a 100 márkánál nagyobb címletek is viszonylag ritkán fordulnak elő.

A negyedik sorozat bankjegyei (1990–2002)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német bankjegyek külleme gyakorlatilag nem változott az 1960-1990 közötti időszakban. Mivel a bankjegyhamisítási technikák számottevő fejlődésen mentek keresztül, illetve a viszonylag jó minőségű színes sokszorosítási technikák könnyen elérhetővé váltak, az 1980-as évek végén a Deutsche Bundesbank egy új bankjegysorozat kibocsátását határozta el. Míg a színek hasonlóak maradtak a korábbi címleteken használtakhoz, a bankjegyek külleme teljesen megújult, és egy új címlet, a 200 márkás is a sorozat része lett. Híres német művészek és tudósok arcképe került a bankjegyekre, nők és férfiak egyenlő számban, a növekvő címlettel váltakozva. Az előoldal hátterében megjelenített városok épületei szorosan kapcsolódnak az ábrázolt személyiséghez (például születés vagy elhalálozás helye, munkásságának helyszíne), hasonlóan a szintén a háttérben szereplő szimbólumhoz. A bankjegyek hátoldalának témája is az előoldalon megjelenő személyhez kapcsolódik.

Új biztonsági elemek is megjelentek, mint például az ablakos biztonsági szál (melyen az értékjelzés is szerepel mikroírással), mikroírás, (a rátekintés szögétől függően látható) rejtett kép, (a rátekintés szögétől függően) optikailag változó tulajdonságú festék használata, UV-fényben fluoreszkáló festék használata. A vakok tájékozódását címletenként változó dombornyomott jelek segítik. 1996-tól a legfontosabbnak tartott 50-, 100- és 200 márkás címletekre újabb biztonsági elemek kerültek: hologramhatású kép, EURion csillagkép és gyöngyházfényű irizáló festékkel nyomtatott kép.

Elsőként, 1990. október 1-jén az 1989. január 2. dátummal nyomtatott 100- és 200 márkás bankjegyek kerültek forgalomba. A következő címlet, a tízmárkás 1991 tavaszán, míg az ötvenmárkás ugyanazon év őszén jelent meg. Végül az új 5-, 500 és 1000-márkás bankjegyeket 1992. október 1-jén vezették be. A fokozatos bevezetést azért tartották fontosnak, mert időt akartak hagyni az egyes címletek megismerésére az újabbak megjelenése előtt. Végül utolsóként azokat a bankjegyeket vezették be, melyeknek a legkisebb volt a forgalma.

Névérték Érték euróban Szín Előoldal Kép Kép Hátoldal
5 DM 2,56 Sárgászöld Bettina von Arnim, a wiepersdorfi kastély és Berlin történelmi épületei 5 DM Serie4 Vorderseite.jpg 5 DM Serie4 Rueckseite.jpg Brandenburgi kapu
10 DM 5,11 Kékeslila Carl Friedrich Gauss, normál eloszlás sűrűségfüggvénye, Göttingen történelmi épületei DEU-10m-anv.jpg DEU-10m-rev.jpg Szextáns, Hannover háromszögeléses felmérésekor készült térkép
20 DM 10,23 Kékeszöld Annette von Droste-Hülshoff, Meersburg épületei 20 DM Serie4 Vorderseite.jpg 20 DM Serie4 Rueckseite.jpg Írótoll és bükk, mely a Zsidóbükk című művére utal
50 DM 25,56 Sárgásbarna Balthasar Neumann, Würzburg óvárosának épületei 50 dm 1991 vs.jpg 50 dm 1991 rs.jpg A würzburgi érseki palota lépcsőháza, a kitzingeni keresztelőkápolna alaprajza
100 DM 51,13 Kék Clara Schumann, Lipcse történelmi épületei, líra 100 DM 1996.jpg 100 DM 1996 b.jpg Zongora, a frankfurti Hoch'sches Konservatorium
200 DM 102,26 Narancs Paul Ehrlich, Frankfurt történelmi épületei, az arzfenamin képlete 200 DM 1996.jpg 200 DM 1996 b.jpg Mikroszkóp, Aesculap botja, vázlatos sejtstruktúrák
500 DM 255,65 Vörösesibolya Anna Maria Sibylla Merian, egy rovar, Nürnberg történelmi épületei 500 DM Serie4 Vorderseite.jpg 500 DM Serie4 Rueckseite.jpg Pitypang, araszolólepke lárvája, lepke
1000 DM 511,29 Sötétbarna Wilhelm és Jakob Grimm, Kassel történelmi épületei 1000 DM Serie4 Vorderseite.jpg 1000 DM Serie4 Rueckseite.jpg A Grimm-féle német szótár (Deutsches Wörterbuch), a berlini királyi könyvtár

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]