Német járadékmárka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Német járadékmárka
(Deutsche Rentenmark (németül))
50 Rentenmark 1934.jpg
50 járadékmárka (1934)
50 Rentenpfennig 1924.jpg
50 járadékpfennig (1924)

ISO 4217 kód
Devizajel RM
Ország Németország

Napi árfolyam XE Currency Converter
Váltópénz
Rentenpfennig (járadékpfennig) 1/100
Érmék
Használatban 1, 2, 5, 10, 50 járadékpfennig
Bankjegyek
Használatban 1, 2, 5, 10, 50, 100, 500, 1000 járadékmárka
Kibocsátó
Központi bank Deutsche Rentenbank

Ez az infobox a megadott pénznem bevonás előtti utolsó érvényes adatait tartalmazza.

A járadékmárka (németül: Rentenmark; rövidítése: RM) az első világháború utáni Németország átmeneti pénzneme volt, melyet a hiperinfláció és gazdasági válság utáni stabilizációs törekvések részeként vezettek be a papírértékké vált német aranymárka helyébe.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gazdasági válság és a jóvátétel-fizetési kötelezettség miatt nem állt rendelkezésre annyi arany, amely egy új valuta fedezetét biztosíthatta volna. Hogy növeljék a lakosság és a külföld bizalmát a bevezetendő új pénznem iránt, 1923. október 15-én berlini székhellyel megalapították a Deutsche Rentenbankot (magyarul: Német Járadékbank), amelybe mintegy 3,2 milliárd márkás tőkét apportáltak a mezőgazdaságból, a nehéz- és könnyűiparból, a kereskedelemből és a bankrendszerből egyenlő arányban. Az ezek ellenében kibocsátott lejárat nélküli kötvények képezték a járadékmárka jegyek és járadékpfennig érmék fedezetét.

A járadékmárkát mint ideiglenes pénznemet 1923. november 15-én vezették be a Weimari Köztársaságban az addigra gyakorlatilag teljesen elértéktelenedett és már elszámolási egységként sem használható papírmárka helyébe 1 járadékmárka = 1012 papírmárka arányban. A dollárral szembeni árfolyam kezdetben 4,2 járadékmárka volt. A járadékmárka jegyek és a járadékpfennig érmék nem voltak törvényes fizetőeszközök, azaz magánszemélyekre nem vonatkozott elfogadási kötelezettség, ennek ellenére széles körben elfogadták és sikeresen vetett véget az inflációnak.

Egy 1924. február 11-én kelt rendelet a császárság idején vert réz egy- és kétpfennigeseket a járadékpfennigekkel egyenlő értékkel ruházta fel. Ezután egy- és hárommárkásokat vertek (járadékmárka felirat nélkül) az új birodalmi ezüstpénzek verését elrendelő 1924. március 20-án kelt törvény értelmében. Kétmárkások verését is tervezték, de végül ezek nem kerültek forgalomba. Egy 1924. augusztus 30-ai rendelet végül október 11-ei hatállyal bevezette a birodalmi márkát a járadékmárkával megegyező értékben.

Nem szüntették meg a járadékmárkát 1924 után, a jegyek és érmék továbbra is forgalomban maradtak. A járadékmárkajegyek forgalmát véglegesen csak 1948-ban szüntették meg.

Érmék[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szoros értelemben vett járadéki pénzrendszer érméi kizárólag pfennig címletűek voltak. Az 1, 2, 5, 10 és 50 járadékpfennig címletű érméket 1923, 1924, 1925 és 1929 évszámokkal verték.

5 járadékmárka 1926-ból.

Papírpénzek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első pénzjegysorozatot 1923-as évszámmal hozták forgalomba, és a következő címletekből állt: 1, 2, 5, 10, 50, 100, 500 és 1000 járadékmárka. Később is bocsátottak ki különböző címletű pénzjegyeket, melyek az első sorozattól eltérő megjelenésűek voltak: 1925-ben 10 és 50 járadékmárka, 1926-ban 5 járadékmárka, 1934-ben 50 járadékmárka, 1937-ben 1 és 2 járadékmárka névértékű pénzjegyeket adtak ki.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Münzen Lexikon.