Németország

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 51°, k. h. 9°

Németországi Szövetségi Köztársaság
Bundesrepublik Deutschland
Németországi Szövetségi Köztársaság zászlaja
Németországi Szövetségi Köztársaság zászlaja
Németországi Szövetségi Köztársaság címere
Németországi Szövetségi Köztársaság címere
Nemzeti himnusz: Das Lied der Deutschen
EU-Germany.svg

Fővárosa Berlin
é. sz. 52° 31′, k. h. 13° 24′
Legnagyobb város Berlin
Államforma szövetségi köztársaság
Vezetők
Szövetségi elnök Joachim Gauck
Szövetségi kancellár Angela Merkel
A Bundestag elnöke Norbert Lammert
Hivatalos nyelv német, regionálisan még: alsó- és felsőszorb, dán, alnémet, fríz, cigány
Újraegyesítés 1990. október 3.

Elődállamok  NSZK
 NDK
EU-csatlakozás  NSZK 1957. március 25.
 NDK 1990. október 3.
Tagság ENSZ, EU, NATO, OECD, EBESZ stb.
Népesség
Népszámlálás szerint 80 500 000 fő (2012. december 31.)[1]
81 752 000 fő (2010)[2]
82 002 000 fő (2008)[3]
82 315 000 fő (2006)[4]
82 501 000 fő (2004)[5]
82 537 000 fő (2002)[6]
82 260 000 fő (2000)[7]
82 037 000 fő (1998)[8]
82 012 000 fő (1996)[9]
81 539 000 fő (1994)[10]
80 975 000 fő (1992)[11]
79 753 000 fő (1990)[12]
78 390 000 fő (1988)[13]
77 780 000 fő (1986)[14]
77 709 fő (1984)[15]
78 248 000 fő (1982)[16]
78 397 000 fő (1980)[17]
78 073 000 fő (1978)[18]
7 820 900 fő (1976)[19]
78 882 000 fő (1974)[20]
78 821 000 fő (1972)[21]
78 069 000 fő (1970)[22]
77 550 000 fő (1968)[23]
76 864 000 fő (1966)[24]
Rangsorban 16
Becsült 80 716 000 fő (2013. szeptember)
Rangsorban 16
Népsűrűség 225 fő/km²
GDP 2008 (forrás: IMF)
Összes 3 667 milliárd USD (4.)
Egy főre jutó 44 660 USD
HDI (2010) 0,885 (10.) – magas
Földrajzi adatok
Terület 357 023 km²
Rangsorban 61.
Víz 2,18%
Időzóna CET (UTC+1)
Egyéb adatok
Pénznem Euró (EUR)
Nemzetközi gépkocsijel D
Hívószám +49
Internet TLD .de
Közlekedés iránya jobb oldali

A Német Szövetségi Köztársaság (németül Bundesrepublik Deutschland, nemzetközi szerződésekben, okmányokban, hivatalos fórumokon a Németországi Szövetségi Köztársaság megnevezés szerepel hivatalos országnévként) Európa vezető, s a világ negyedik vezető ipari és gazdasági nagyhatalma (az USA, Kína és Japán után), Közép-Európában fekszik. Északon az Északi-tenger, Dánia és a Balti-tenger, keleten Lengyelország és Csehország, délen Ausztria és Svájc, nyugaton pedig Franciaország, Luxemburg, Belgium és Hollandia határolja. Fővárosa Berlin, jelentős nagyvárosok még München, Köln, Hamburg, Frankfurt am Main és Stuttgart. 357 021 km²-nyi területével Európa hatodik legnagyobb, 80 716 000 lakosával Európa második legnépesebb országa. Jelentős szerepet játszott az első és a második világháború kirobbantásában, ez utóbbi után az országot két részre osztották, a Német Szövetségi Köztársaságra (NSZK, Nyugat-Németország) és a Német Demokratikus Köztársaságra (NDK, Kelet-Németország). Nyugat-Németország az Európai Unió egyik alapító tagja volt. Az egykori NDK területén újraalakított tartományok 1990. október 3-án csatlakoztak a Németországi Szövetségi Köztársasághoz.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország domborzati térképe

Németország a déli határánál fekvő Alpok hegylánctól (legmagasabb pont: Zugspitze, 2963 m) az északi határt képező Északi-tengerig és Balti-tengerig terjed. E határok között Közép-Németország erdőkkel borított felföldjei és az észak-német mélyföld (legalacsonyabb pont: Neuendorf/Wilstermarsch, ‒3,54 m) terülnek el.

Németország három nagy földrajzi tájegysége az Északnémet-alföld, a Német-középhegység és az Alpok az Előalpokkal.

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország hat legjelentősebb (közvetlenül valamelyik tengerbe ömlő) folyója teljes hosszúságuk sorrendjében a Duna, a Rajna, az Elba, az Odera, a Weser és az Ems (németországi szakaszaik hossza szerinti sorrendben a Rajna, a Weser, az Elba, a Duna az Ems és az Odera). Közülük csak a Weser (744 km) és az Ems (371 km) folyik teljes hosszában Németország területén. További 21 olyan folyó található Németországban, amelyek teljes hossza meghaladja a 200 km-t (németországi szakaszuk esetenként rövidebb). Ezek közül a Duna vízgyűjtő területéhez tartozik (ugyancsak hosszuk szerinti sorrendben) az Inn, az Isar, a Lech és az Altmühl; a Rajnáéhoz a Mosel, a Majna, a Neckar, a Lippe, a Lahn, a Ruhr és a Jagst; az Elbáéhoz a Saale, a Spree, a Havel, az Eger, a Weiße Elster (Fehér-Elster) és az Elde; végül közvetlenül vagy közvetve a Weserbe ömlik a Werra, a Leine, az Aller és a Fulda. Az Odera és az Ems vízgyűjtő területének németországi részén nem található 200 km-nél hosszabb folyó. Közepes vízhozamuk sorrendjében a legjelentősebb folyók a Rajna, a Duna, az Inn, az Elba és az Odera. Németország legnagyobb városai közül Berlin a Spree, Hamburg az Elba, München az Isar, Köln pedig a Rajna partján fekszik.

Németország legnagyobb tavai a Boden-tó (536 km², ebből 306 km² tartozik Németország Baden-Württemberg tartományához, 171 km² Svájchoz és 59 km² Ausztriához), a Müritz (Mecklenburg–Elő-Pomeránia, 117 km²), a Chiemsee(Bajorország, 80 km²), a Schwerini-tó (Schweriner See) (Mecklenburg–Elő-Pomeránia, 61,5 km²) és a Starnbergi-tó (Starnberger See) (Bajorország, 56 km²). További négy tó felszíne haladja meg a 30 km²-t. A természetes tavakon kívül számos mesterséges tó található a völgyzárógátakkal felduzzasztott különböző folyókon. A legmagasabb völgyzárógát a 106 méter magas Rappbode-gát a Bode folyón, Szász-Anhalt tartományban. A leghosszabb völgyzárógát 12,5 km hosszú és Bajorországban az Altmühl folyót zárja el, létrehozva (és szinte teljesen körülölelve) az Altmühlsee-t.

Németország vízesései közül tíznek a magassága haladja meg a 150 métert, közülük kilenc az Alpokban található. Legnagyobb a 470 m magas Röthbachi-vízesés Berchtesgaden környékén. A legmagasabb vízesés az Alpokon kívül a 163 méter magas Tribergi-vízesés a Fekete-erdőben.

Németországban számos mesterséges csatorna található. A legjelentősebbek közé tartozik az Északi-tengert a Balti-tengerrel összekötő, 98,6 km hosszú Kieli-csatorna és a 171 km hosszú Rajna–Majna–Duna-csatorna, amely a Rajnán, illetve a Dunán keresztül 3483 km hosszú, közvetlen vízi összeköttetést teremt az Északi-tenger és a Fekete-tenger között.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország az északi mérsékelt éghajlati övben fekszik. A Golf-áramlat melegíti. Az éghajlat az Északi-tengerhez közeli vidékeken nedves óceáni. Vagyis csapadék egész évben előfordul, bár a nyár a legcsapadékosabb. A tél enyhe, a nyár hűvös. Kelet felé egyre kontinentálisabb jellegű, vagyis a tél hidegebb, a nyár melegebb, a csapadék eloszlása egyre egyenetlenebb, hosszú száraz időszakok alakulhatnak ki. A folyók vízállása tavasszal, hóolvadáskor a legmagasabb, hirtelen olvadás súlyos árvizet is okozhat.

Növény- és állatvilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország eredeti növénytakarója szinte mindenütt erdő volt. A hegyvidéki területeken és az északi homokos felszíneken különféle fenyvesek nőttek, máshol vegyes erdők. Ma is erdő a terület 31%-a. Az újabban folyó újraerdősítés következtében nő a fenyvesek aránya.

Állatvilága jellegzetes közép-európai: szarvas, őz, vaddisznó, róka, nyúl a vadászok zsákmánya. A madarak vándorlásának útvonalába esik, tavasszal és ősszel sok olyan madár repül itt át, amelyik nem Németországban fészkel.

Sok őshonos kutyafajtája van a németjuhásztól a dogon át a törpe schnauzerig.

Manapság a terület 33%-a áll mezőgazdasági művelés alatt. Az ország mezőgazdasága belterjes, de nem önellátó. A Germán-alföld hűvösebb északi tájain az állattenyésztés a mezőgazdaság vezető ágazata. A réteken, legelőkön tejelő szarvasmarhát tartanak. A szántókon takarmánynövényeket, rozsot és burgonyát termesztenek. A déli országrész melegebb, lösszel borított vidékein búzát, cukorrépát, kukoricát termelnek és sertést tenyésztenek.

Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Németország állatvilága

Nemzeti parkok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természetvédelmi Területek Németországban

Németországban a középkorra visszanyúló fejedelmi vadaskertekkel kezdődött a természeti területek óvása. Mára a különböző jogi helyzetű természetvédelmi területek bonyolult rendszere alakult ki. Az alábbi listában az országos jelentőségű nemzeti parkok találhatók. Ezek adminisztratív egységek, több különálló terület tartozhat hozzájuk.

  • Bajor-erdő Nemzeti Park (Nationalpark Bayerischer Wald)
  • Berchtesgaden Nemzeti Park (Nationalpark Berchtesgaden) az Alpokban
  • Schleswig-Holsteini Árapályterületek Nemzeti Park (Nationalpark Schleswig-Holsteinisches Wattenmeer)
  • Alsó-Szászországi Árapályterületek Nemzeti Park (Nationalpark Niedersächsisches Wattenmeer)
  • Hamburgi Árapályterületek Nemzeti Park (Nationalpark Hamburgisches Wattenmeer)
  • Jasmund Nemzeti Park (Nationalpark Jasmund) Rügen sziget északi csúcsán
  • Müritz Nemzeti Park (Nationalpark Müritz) a mecklenburgi tóvidéken
  • Szász Svájc Nemzeti Park (Nationalpark Sächsische Schweiz) Szászországban
  • Alsó-oderavölgyi Nemzeti Park (Nationalpark Unteres Odertal)
  • Elő-pomerániai Lagunák Nemzeti Park (Nationalpark Vorpommersche Boddenlandschaft)
  • Hainich Nemzeti Park (Nationalpark Hainich) Türingiában
  • Eifel Nemzeti Park (Nationalpark Eifel) az Eifel-hegységben, Észak-Rajna-Vesztfália tartományban
  • Kellerwald-Edersee Nemzeti Park (Nationalpark Kellerwald-Edersee) Hessen tartományban
  • Harz Nemzeti Park (Nationalpark Harz) a Harz-hegységben, Szász-Anhalt tartományban

Az UNESCO világörökség-listájára 2011 Júniusában Németország 5 természeti tája(erdősége) került fel: - Grumsin erdőség és bükkerdő, Brandenburg - Kellerwald-Edersee Nemzeti Park, Hessen - Hainich Nemzeti Park, Thüringia - Jasnmund Nemzeti Park - Serrahner bükkerdő(Müritz Nemzeti Park), Mecklenburg-Vorpommern

Környezetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németországban szelektív hulladékgyűjtés működik. Mindenkinek 3 három kukája van: „papír” (zöld), „komposzt” (barna), és „egyéb” (fekete), és még van egy úgynevezett „sárga zsák”, amit a községházán lehet ingyen kapni, ahova minden, ami műanyag, könnyűfém (tehát például joghurtos és sörösdobozok) valók. A kukák színei tartományonként változnak (az itt felsoroltak a bajorországi színek).

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német nyelv és (helytelen magyar kifejezéssel) a német „nemzeti érzés” (németül: das deutsche Volk) már több mint ezer éve létezik, de az egységes német nemzetállam csak 1871-ben jött létre, amikor megszületett a Poroszország vezette Német Birodalom. Ez volt a második német Reich, azaz birodalom.

Az első német Reich, más néven a Német-római Birodalom a Frank Birodalom 843-as felosztásakor jött létre (amelyet Nagy Károly alapított 800. december 25-én), és különböző formákban egészen 1806-ig létezett, amikor is a napóleoni háborúk egyik eredményeként felbomlott. Története során a császári hatalom gyengült, egyre nőtt a fejedelmek önállósága, akik közül a hét leghatalmasabb (a választófejedelmek) választották a császárt.

Luther Márton fellépésével Németországban kezdődött a reformáció, amelynek messze ható következményei lettek Európa szellemi életére. Magában Németországban pedig a harmincéves háború, majd a német kisállami rendszer megszilárdulása lett a következmény.

1815 és 1871 között Németország független államok tucatjaiból állt, ezekből 39 a Német Szövetség (Deutscher Bund) tagja volt.

A második Reich, a Német Császárság kikiáltása 1871. január 18-án, a Versailles-i kastélyban történt, a franciák porosz–francia háborúban elszenvedett 1870-es veresége után. Németország egyesítésében jelentős szerepet játszott Otto von Bismarck, a 19. századi Németország legjelentősebb államférfija.

Franciaország a napóleoni háborúk óta, amikor legyőzte Németországot, a németek legnagyobb ellenségének számított. 1914-ben, az első világháború kezdetén német csapatok behatoltak Franciaországba. Kezdeti sikerek után a háború rengeteg áldozatot követelő lövészárok-háborúvá fajult. A világháború 1918-ban véget ért, a német császárt lemondásra kényszerítették, majd az 1918-ban kitört forradalom leverése után a császárság helyén létrejött a Weimari köztársaság.

A versailles-i békeszerződés Németországot tette felelőssé a háború kirobbantásáért. A rossz gazdasági helyzetben – amelynek részben a kemény békefeltételek, részben a gazdasági világválság volt az oka – egyre több német támogatta az antidemokratikus pártokat, jobb- és baloldaliakat egyaránt. Az 1932. júliusi és novemberi rendkívüli választásokon a nemzetiszocialisták 37,2% és 33,0%-os eredményt értek el. 1933. január 30-án Adolf Hitler lett Németország kancellárja, az 1933. március 23-án született felhatalmazási törvény pedig, gyakorlatilag hatályon kívül helyezve a köztársaság alkotmányát, diktátorrá tette.

A Harmadik Birodalom (Reich) a nemzetiszocialisták birodalma volt, 1933-tól 1945-ig. 1934-ben Adolf Hitler osztrák származású kancellár lett Németország birodalmi elnöke is, egyúttal olasz fasiszta mintára (duce) nemzetvezető (führer) ezzel a teljes hatalom a kezében összpontosult.

Hitler politikája a második világháború 1939. szeptember 1-jén történt kitöréséhez vezetett. Németország és szövetségesei kezdetben komoly katonai sikereket értek el, a kontinentális Európa nagy részét elfoglalták, beleértve a Szovjetunió európai területeit is.

1943. november 28-án, a teheráni konferencián a szövetséges hatalmak megegyeztek, hogy az Amerikai Egyesült Államok 1944 májusáig partra száll Nyugat-Európában és megnyitja az úgynevezett második frontot. Ezzel egy időben a Wehrmacht erőinek lekötése érdekében a szovjet Vörös Hadsereg is általános támadást indít a keleti fronton.

Az Egyesült Államok késlekedett a partraszállással: arra csak június 6-án került sor (D-day). A Vörös Hadsereg a megegyezésnek megfelelően röviddel a partraszállást követően 2,5 millió katonával és 6000 páncélossal támadást indított a Wehrmacht Központi Hadseregcsoportja (Heeresgruppe Mitte) ellen, 350 000 német hadifoglyot ejtve. 1945. április 16-án a szovjet Vörös Hadsereg elérte Berlint.

Megszállási zónák 1946-ban. A Saar-vidék (csíkozott) francia fennhatóság alá került (1947–1956). A vörös terület később, 1949-től az NDK nevet vette fel

Az ostrom során Hitler öngyilkos lett, majd nem sokkal később, 1945. május 8-án Németország letette a fegyvert. A nácik által megszállt területeken a második világháború alatt hatmillió zsidót irtottak ki, lásd holokauszt. A háború következményeként az ország jelentős területeket vesztett, 15 millió németet űztek el korábbi otthonából, és 45 évre megszállási övezetekre, ún. amerikai, angol, francia és szovjet zónára osztották az országot. Számos kiváló német tudóst, orvost, művészt, színészt, zenészt, karmestert, közgazdászt, építészt és mérnököt fosztottak meg évekre munkájától, gyakran indokolatlanul.

1949-ben két német állam jött létre. A Német Szövetségi Köztársaság (NSZK, köznyelven: Nyugat-Németország) 12 német szövetségi tartományból az angol, amerikai és francia megszállási övezet területén, és a Német Demokratikus Köztársaság, (NDK, köznyelven: Kelet-Németország) öt német szövetségi tartományból a szovjet megszállási övezet területén.

1955. május 5-én hirdették ki a szövetségesek Németország korlátozott szuverenitását, vagyis hogy megszűnt Németország „megszállt ország” státusza. Az NSZK 1955. május 9-én csatlakozott a NATO-hoz, az NDK pedig május 15-én a Varsói Szerződés tagja lett. Az 1961. augusztus 13-ától az NDK hatóságok által felhúzott berlini fal teljesen elszigetelte a két német államot egymástól.

A szocializmus európai bukása után, az 1945-ben a szovjetek által kihasított keleti országrész 1990-ben csatlakozott a Német Szövetségi Köztársasághoz.

1994. augusztus 31-én, csaknem 45 év után az utolsó orosz katona is elhagyta az immár egyesült Németország területét. A kivonulás 337 800 katonát, 208 000 civilt, 677 000 tonna hadianyagot, 691 db repülőgépet, 600 db helikoptert, 4000 db harckocsit (az ezt megelőző években már kivontak 5000 db-ot), 8000 db harcjárművet és 3500 db tüzérségi eszközt érintett. A hátrahagyott katonai létesítményeket, laktanyákat részben tovább hasznosította a Bundeswehr, részben polgári célra értékesítették.[25]

Ma Németország az Európai Unióban minél szorosabb politikai, védelmi és biztonsági együttműködés létrehozására törekszik.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország parlamentáris szövetségi köztársaság, politikai rendszerének alapja az 1949-es (bonni) német alkotmány (Grundgesetz, tulajdonképpen Alaptörvény). A kormányfő a parlament által választott szövetségi kancellár (Bundeskanzler).

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német parlament alsóházának, a Bundestag-nak (Szövetségi Gyűlés) a tagjait négyévente közvetlenül választják, az egyéni választókerületi és a listás választás kombinációjával.

A 16 szövetségi állam képviselői a felsőházban, a Bundesrat-ban (Szövetségi Tanács) foglalnak helyet, amelynek komoly befolyása van a törvényhozás folyamatába.

Az államfő a szövetségi elnök (Bundespräsident), szerepe reprezentatív funkciókra korlátozódik.

Az igazságszolgáltatás szervei a bíróságok, az alkotmánybíróság (Bundesverfassungsgericht) pedig ellenőrző szerepet tölt be, az alkotmányellenesnek ítélt rendeleteket, törvényeket megsemmisítheti.

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország tizenhat szövetségi tartományra (németül Land, jelentése: ország) tagolódik, melyek közül három (Berlin, Hamburg és Bréma) városállam, annak ellenére, hogy utóbbi két városból áll. A tartományok többek közt saját miniszterelnökkel, parlamenttel és kulturális és oktatási autonómiával bírnak. A tartományok körzetekre, azok pedig megyékre oszlanak. Mindezek alapja a korábbi feudális államszervezet (hercegségek, választófejedelemségek, egyházi államok, királyságok).

Az egyes német népcsoportok széttagoltak: például a szászok nagyrészt Hamburgban, Alsó-Szászországban, Szászországban és Szász-Anhaltban élnek, a frankok Hessenben, a Saar-vidéken és Bajorországban, míg a svábok főleg Baden-Württembergben és Bajorországban. A szorb szláv kisebbség főleg Brandenburgban és Szászországban, a fríz germán kisebbség pedig Hollandia és Németország között oszlik meg. Mind a náci, mind a kommunista diktatúra felszámolta a tartományokat. A nyelvjárások mind a mai napig nem tűntek el.

Németország domborzata és tartományai
Tartomány Német elnevezés Főváros
Baden-Württemberg Baden-Württemberg Stuttgart
Bajorország Freistaat Bayern München
Berlin Berlin -
Brandenburg Brandenburg Potsdam
Bréma Bremen Bréma (Bremen)
Hamburg Hamburg -
Hessen Hessen Wiesbaden
Mecklenburg–Elő-Pomeránia Mecklenburg-Vorpommern Schwerin
Alsó-Szászország Niedersachsen Hannover
Észak-Rajna-Vesztfália Nordrhein-Westfalen Düsseldorf
Rajna-vidék–Pfalz Rheinland–Pfalz Mainz
Saar-vidék Saarland Saarbrücken
Szászország Freistaat Sachsen Drezda (Dresden)
Szász-Anhalt Sachsen-Anhalt Magdeburg
Schleswig-Holstein Schleswig-Holstein Kiel
Türingia Freistaat Thüringen Erfurt

A tartományok több mint 400 önkormányzattal rendelkező járásra (Kreis) oszlanak, melyek egy része csak 1-1 várost foglal magába. A közigazgatás legalsó szintjét mintegy 12 ezer község (Gemeinde) alkotja.

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Reichstag, a német törvényhozás épülete

2002

A 2002-es választások eredményeként a Bundestagba öt párt jutott be. Ez volt a 15. választás a Német Szövetségi Köztársaság megalapítása (1949) óta. Körülbelül 61 400 000 német ment el szavazni. Az SPD 38,5%-ot ért el, a CDU/CSU-koalíció úgyszintén. Az SPD alakíthatott kormányt a Zöldekkel koalícióban:

  • SPD: 38,5%; 251 mandátum
  • CDU/CSU: 38,5%; 248 mandátum
  • Szövetség ‘90/Zöldek: 8,6%; 55 mandátum
  • FDP: 7,4%; 47 mandátum
  • PDS: 4,0%; 2 mandátum

2005 A német szövetségi parlamentbe, a Bundestagba a 2005-ös választásokon öt párt jutott be. A kisebb pártok együttvéve a szavazatok mindössze 2,7%-át szerezték meg.

A Bundestag pártjai a megszerzett szavazatok arányával és az elnyert képviselői helyekkel. A számok sorrendje: szavazati arány a választókerületekben, szavazati arány a pártlistán, elnyert mandátumok.

  • CDU/CSU (40,8%, 35,2%, 226; CDU: 32,6%, 27,8%, 180, CSU: 8,2%, 7,4%, 46)
  • SPD (38,4%, 34,2%, 222)
  • FDP (4,7%, 9,8%, 61)
  • Baloldali Párt (8,0%, 8,7%, 54)
  • Szövetség ‘90/Zöldek (5,4%, 8,1%, 51)

2009

A 17. német alsóházi (Bundestag) választásokra 2009. szeptember 27-én került sor, melynek eredményeként öt párt juthatott be a parlamentbe (Reichstag). Németország legnagyobb pártja, az SPD még sosem teljesített ilyen rosszul. A részvételi arány 70,78% volt, ami a legalacsonyabb a Német Szövetségi Köztársaság létrejötte óta.

  • CDU/CSU: 33,8% (CDU: 27,3%, 194 mandátum; CSU: 6,5%, 45 mandátum)
  • SPD: 23,0%, 146 mandátum
  • FDP: 14,6%, 93 mandátum
  • Die Linke: 11,9%, 76 mandátum
  • Grüne: 10,7%, 68 mandátum

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország népsűrűségi térképe

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Németország városai

Németországnak több nagyvárosa van, a történelmi decentralizáltság miatt többnek jelenős szerepe van, Berlin fővárosként a legjelentősebb. További jelentős nagy városok Hamburg és München. A leginkább városiasodott területek a Ruhr-vidék, Frankfurt és Stuttgart régiója.

Németország 5 legnépesebb városa:

Németország 5 legnépesebb agglomerációja (2005. január):

  • Rajna-Ruhr (11 785 196 lakos)
  • Rajna-Majna (5 822 383 lakos)
  • Berlin/Brandenburg (4 262 480 lakos)
  • Hannover-Braunschweig-Göttingen (3,9 millió lakos)
  • Sachsendreieck (3,5 millió lakos)

Berlin
Berlin
Hamburg
Hamburg
München
München

Város Lakosság Agglomeráció Konurbáció

Köln
Köln
Frankfurt
Frankfurt am Main
Stuttgart
Stuttgart

1 Berlin 3.510.000 4.300.000 5.950.000
2 Hamburg 1.800.000 2.600.000 4.270.000
3 München 1.380.000 2.000.000 5.200.000
4 Köln 1.020.000 1.900.000 11.690.000
5 Frankfurt am Main 700.000 1.930.000 5.520.000
6 Stuttgart 600.000 1.800.000 5.290.000
7 Düsseldorf 590.000 1.220.000 (11.690.000)
8 Dortmund 580.000 4.700.000 (11.690.000)
9 Essen 570.000 4.700.000 (11.690.000)
10 Bremen 550.000 850.000 2.730.000
11 Leipzig 530.000 1.021.000 2.400.000
12 Dresden 530.000 755.000 (2.400.000)
13 Hannover 530.000 1.132.000 3.880.000
14 Nürnberg 510.000 1.200.000 3.500.000

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bevándorlás

Körülbelül 7,3 millió külföldi állampolgár él Németországban, vendégmunkások (Gastarbeiter) és ezek családtagjai. Ezeknek az embereknek körülbelül kétharmada több mint 8 éve él az országban, 20%-uk Németországban született; ez a két feltétel külön-külön is állampolgárságot biztosít 7 év után a bevándorlási törvény (Zuwanderungsgesetz) szerint. Németország a vendégmunkások és a menekültek kedvelt célországa, bár számuk az utóbbi években némileg csökkent (2003: 50 000 fő).

A dán kisebbség, kb. 50 000 fő, a dán határ közelében él. Egy kisebb szláv népcsoport, a szorb (vend) nép Szászországban (40 000 fő) és Brandenburgban (20 000 fő) található. A fríz nyelv (amely az angol nyelvhez legközelebb álló beszélt (élő) nyelv, 12 000 ember anyanyelve, a többiek Hollandiában élnek. Észak-Németország vidéki tájain az alnémet nyelv (Plattdeutsch, Plattdüütsch) is elterjedt.

A vendégmunkások bevándorlása miatt jelentős török (1,9 millió), olasz (0,6 millió), szerb (0,6 millió), görög (0,4 millió), lengyel (0,3 millió), és horvát (0,2 millió) kisebbség jött létre (2002-es adatok). Egyre növekszik a harmadik világból betelepülők száma (indiaiak, kínaiak, afrikai feketék). Német felmérések szerint az európai betelepülők a törököknél jobban integrálódtak a társadalomba.

Szintén nagyszámú német nemzetiségű bevándorló (Aussiedler, Spätaussiedler, Abkömmling) jött 1980–1999 között az országba a volt Szovjetunió területéről (1,7 millió), Lengyelországból (0,7 millió), és Romániából (0,3 millió). Ezeknek az embereknek nemzetiségükből adódóan egy hivatali eljárás és 2 év németországi tartózkodás után járt a német állampolgárság és ezért nem jelennek meg a hivatalos bevándorlási statisztikákban. A más nemzetiségű kisebbségektől eltérően egyenletesen elosztva települtek le (pontosabban telepítették le őket) az országban. Nagy részük beszéli korábbi hazája nyelvét is. Leszármazottaik szélsőséges politikai (főleg orosz soviniszta) nézetei komoly gondot jelentenek az országban – ezért 2005 januárjától ún. német integrációs kurzusokat indítottak, nemcsak az újonnan érkezők, hanem akár a németországi születésűek számára is.

  • Vallás

Németország alkotmánya biztosítja a vallásszabadságot, valamint kimondja, hogy nem szabad senkit hátrányosan megkülönböztetni hite vagy vallása miatt. Ettől függetlenül a nagyobb vallások kedvezményekben részesülnek, például hittant oktathatnak az iskolákban, és az egyházak részesülnek az adóbevételekből is.

A legelterjedtebb vallás a kereszténység. A népesség kétharmada keresztény vallású, a keresztények fele (a teljes népesség 33%-a, főként a délen és nyugaton élők) katolikus, fele (szintén a teljes népesség 33%-a, főként északon és keleten) protestáns. A legtöbb protestáns a Német Evangélikus Egyház tagja. Független gyülekezetek is léteznek minden nagy és sok kisebb városban is, de ezek többnyire kicsik.

A római katolicizmus volt a domináns vallás a 15. századig, de a reformáció néven ismert vallási mozgalom drasztikus változásokat hozott. 1517-ben Luther Márton szembeszállt ezzel a vallással, mert a hit elüzletiesedését látta benne. Ezzel megváltoztatta Európa és a világ történelmét, és megalapította a protestantizmust, Németország legnagyobb mai vallási irányzatát.

Anwar-Moschee Rodgau.jpg Synagoge muenchen(softeis) ShiftN cropped.jpg
Anwar-mecset
Rodgau
Ohel-Jakob-zsinagóga
München

A II. világháború előtt a lakosság körülbelül kétharmada volt protestáns és egyharmada katolikus, a protestánsok főleg az észak-északkeleti területeken éltek. A háború után kettéosztott ország nyugati felében a katolikusok voltak enyhe többségben.

A korábbi Kelet-Németország kevésbé vallásos, elképzelhető, hogy a negyvenéves kommunista uralom miatt. Egy tanulmány szerint a lakosságnak csupán 5%-a jár hetente templomba, szemben a nyugati országrész 14%-ával – ez az érték az egyik legalacsonyabb a világon. Az egyházi esküvők, temetések, keresztelők száma szintén alacsonyabb, mint a nyugati országrészben.

Hindu templom, Hamm

A németek 30%-a nem kötődik egyetlen valláshoz sem (keleten ez a számadat magasabb).

Körülbelül 3 millió muszlim (legtöbbjük török származású) él Németországban. A legjelentősebb dzsámi német földön a berlini Şehitlik-mecset. Az ortodox keresztények létszáma néhány százezer, az Új Apostoli Egyház 400 ezer hívet számlál, a zsidó vallásúak pedig a hivatalos statisztika szerint 160 ezren vannak.

Németország, különösképpen Berlin zsidó lakossága növekszik a leggyorsabban a világon. Százezres nagyságrendű számú, a korábbi szocialista blokkból származó zsidó telepedett le Németországban a berlini fal leomlása óta, többségük valamelyik volt szovjet tagköztársaságból érkezett. Ennek oka, hogy a német bevándorlási törvények rendkívül megkönnyítik a FÁK és a balti államokban élő zsidó származású személyek bevándorlását, valamint hogy a mai németek a politikai helyzet következtében jobban elfogadják a zsidókat, mint a volt Szovjetunió által dominált területek lakói. A nemzetiszocialisták hatalomra kerülését megelőzően körülbelül 600 ezer zsidó élt Németországban, akik nagyrészt – a magyarországiakhoz hasonlóan – Galíciából vándoroltak be Németországba a 181920. század folyamán.

Az 1990-es évek közepén a szcientológia kisebbfajta pánikot okozott Németországban. Az egyház a hiedelmek szerint a társadalom legfelsőbb köreibe való beszivárgásra törekedett. A sajtó, de maguk a szcientológus csoportok is eltúlozták mind követőik számát, mind azok befolyását. 2004-re a téma kikerült a köztudatból. A német belföldi hírszerzés szerint a szcientológusok száma 10 ezerre tehető.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frankfurt am Main Németország pénzügyi központja
Searchtool right.svg Lásd még: Kategória:Németországi vállalatok
Konténerszállító hajó Hamburg kikötője közelében. Németország a világ 3. legnagyobb nemzetközi kereskedelmi forgalmat lebonyolító országa. [26]

Az Amerikai Egyesült Államok, Kína és Japán után Németországé a Föld negyedik legerősebb gazdasága, az ország belső piacára azonban jelentős teherként nehezedik a magas szociális juttatások rendszere. A munkanélküliség a szociális rendszer merevsége miatt hosszú távú problémává vált, a családtámogatási politika hiányosságai miatt az aktív kereső népesség egyre nehezebben képes a társadalombiztosítási rendszert eltartani.[27][28]

A négy úgynevezett új szövetségi állam (a volt Kelet-Németország) integrációja, gazdasági talpra állítása, a megfelelő infrastruktúra helyreállítása, a környezetvédelem feltételeinek korszerűsítése, a nyugdíjrendszer egységesítése stb. igen költséges, hosszú távú feladat Németország számára.

A közös európai pénz, az euró (német szlengben: teuro) bevezetése és az Európai Unió keleti bővítése a várakozások szerint nagy változásokat hoz a német gazdaságban a 21. században.

Az Európai Unió népességének mintegy 1/6-át tömörítő Németország adja az Európai Unió termelésének közel 1/3 részét.

Sokoldalú iparából a gépgyártás, a vegyipar és az elektrotechnika-elektronika emelkedik ki. Németország vegyipari nagyhatalom. A világ nagy vegyipari csoportjainak sorában az első három helyet német cégek foglalják el. A német gazdaság vezető ága a gépipar. Tengerjáró hajókat, szerszámgépeket, ipari felszereléseket (tengeri fúróberendezéseket is), gépjárműveket gyárt. Európa legnagyobb termelője és exportálója az elektronikai berendezéseknek. A BASF (vegyipar), a Volkswagen (gépkocsi), a Zeiss (optika), Bosch (gépipar), Siemens AG (elektronika) és még sok cége az egész világon ismert.

Az európai államok közül először Németország lábalt ki a a 2008–ban kirobbant gazdasági világválságból, s ez magával húzhatja az EU tagállamait is.[29]

Külkereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külkereskedelmi mérlege hosszú évtizedek óta 10-25%-os aktívummal zárul. Az országból kivitt áruk: közlekedési eszközök, gépek, vegyi cikkek, elektrotechnikai-elektronikai termékek, acél, mezőgazdasági termékek stb. Behozott áruk: gépek, elektrotechnikai-elektronikai termékek, járművek, vegyi cikkek, élelmiszer, szénhidrogének stb. [30]

Főbb kereskedelmi partnerek (2012-ben)[31]:

  • Export: Franciaország 10.2%, Egyesült Királyság 7.0%, Hollandia 6.9%, USA 6.3%, Ausztria 5.6%, Olaszország 5.4%, Kína 5.1%,
  • Import: Hollandia 14.0%, Franciaország 7.5%, Kína 6.7%, Belgium 6.4%, Olaszország 5.5%, Egyesült Királyság 4.9%, Ausztria 4.4%, Oroszország 4.4%

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Németország autópályái
Searchtool right.svg Lásd még: Németország vasúti közlekedése

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németországban a teljes oktatási rendszer állami felügyelet alatt áll. Tartománytól és állampolgárságától függetlenül minden hatodik életévét betöltött gyermek tankötelessé válik. A kötelező iskolai oktatás - tartománytól függően 10-12 évig - a 6. életévtől, a gyermek 18. életévéig tart. Az iskolakötelezettség teljesítéséhez a diákok 9 (néhol 10) évig nappali tagozaton tanulnak, majd (eredménytől függően) további tanulmányok, vagy részidős szakmai képzés következik.

Az iskolaév a nyári szünet után kezdődik, de pontos kezdete az adott tartománytól függ. A nyári szünet 6 hetes, az összes többi ünnepre (húsvét, pünkösd, őszi és téli szünet) hét hét áll rendelkezésre. Németországban az oktatás ingyenes, és az iskolai tankönyvekhez is ingyen juthatnak a tanulók. A jelenlegi kötelező oktatás iskola előtti, általános iskolai és középiskolai részre oszlik.

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

Napjaink Németországában virágzik a kulturális élet, mely specializálódott: a régi-új főváros, Berlin a szabados, míg München visszafogottabb művészetéről híres. Düsseldorf a divat fővárosa, Regensburg a katolikus egyházzenéé stb. Németország operaházairól világszerte ismert.

Kulturális világörökség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Quedlinburg épületei
Potsdam egy palotája
A berlini Múzeum-sziget

A világ kulturális örökségének része az UNESCO szerint:

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neuschwanstein kastélya

A német területeket gyakran „a költők és gondolkodók földje”-ként (das Land der Dichter und Denker) emlegetik. A világ kulturális örökségéhez a német nép jelentős mértékben hozzájárult.

A német nyelv (és nyelvjárásai) jelentette az érintkezési nyelvet (lingua franca) Közép-, Kelet- és Észak-Európában, és ma is a legnépszerűbb idegen nyelvek egyike.

  • Építészet

A leghíresebb német építészek: Dankmar Adler, Egon Eiermann, Walter Gropius, Helmut Jahn, Wassili Luckhardt, Ludwig Mies van der Rohe, Hermann Muthesius, Christoph Mäckler, Johann Neumann, Frei Otto, Nikolaus Pevsner, Hans Poelzig, Hans Scharoun, Karl Friedrich Schinkel, Alex Schultes, Otto Steidle, Bruno Taut, Heinrich Tessenow, Konrad Wachsmann, valamint Albert Speer.

  • Képzőművészetek

A képzőművészet terén említést érdemel többek közt Albrecht Dürer reneszánsz, Max Ernst szürrealista, Franz Marc expresszionista, Joseph Beuys konceptuális, vagy Georg Baselitz neoexpresszionista művész.

  • Irodalom

Német költők, írók: Goethe, Schiller és Heine; írók: Thomas Mann, Hesse és Grass. A filozófia képviselői: Kant, Hegel, Marx és Nietzsche. Teológus: Luther. Lásd még: Német irodalom, Német költők, írók listája Berlini Nemzetközi Filmfesztivál

  • Filmművészet
  • Zene

A németek között számos híres zeneszerző akad, mint Beethoven, Bach, Brahms, Schumann és Wagner. A német kultúrában kiemelkedő szerepe volt Mozartnak, Kafkának és Kopernikusznak is.

Néhány jelentősebb popzenei együttes: Modern Talking, Die Prinzen, Scooter, Echt. Néhány jelentősebb rockzenei formáció és előadó: Die Toten Hosen, Die Ärzte, Scorpions, Rammstein, Nena, Herbert Grönemeyer, Udo Lindenberg, Marius Müller-Westernhagen, Cinema Bizarre, Tokio Hotel.

Sportélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sport lényeges része Németország életének. 27 millió német tagja valamely sportegyesületnek, és további 12 millió űz egyéni sportot.[32] A labdarúgás a legnépszerűbb sportág. Több mint 6.3 millió aktív taggal a Német Labdarúgó-szövetség (Deutscher Fußball-Bund) a legnagyobb sportszervezet a világon ebben a válfajban.[32] A Bundesliga a világ második legnagyobb átlagnézőszámmal rendelkező hivatásos sportbajnoksága. A német labdarúgó-válogatott megnyerte az 1954-es, az 1974-es, az 1990-es és a 2014-es labdarúgó-világbajnokságot, valamint az 1972-es, az 1980-as és az 1996-os labdarúgó Európa-bajnokságot is. A legsikeresebb és leghíresebb labdarúgók közé tartozik Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Jürgen Klinsmann, Lothar Matthäus és Oliver Kahn. A férfiak mellett a német női labdarúgó-válogatott is a világ élcsapatai közé tartozik. Kétszer (2003, 2007) nyerték meg a női labdarúgó-világbajnokságot. A női világbajnokságok történetében Birgit Prinz a legeredményesebb játékos, ő négy vb-n vett részt, és ezeken 14 találatig jutott. A következő női világbajnokság házigazdája Németország lesz. Az ország eddig már négy nagy labdarúgó tornának adott otthont: az 1974-es labdarúgó-világbajnokságnak (Nyugat-Németországként), az 1988-as Európa-bajnokságnak (Nyugat-Németországként), a 2005-ös Konföderációs Kupának és a 2006-os labdarúgó-világbajnokságnak. Egyéb népszerű sportágak az országban a kézilabda, a röplabda, a kosárlabda, a jégkorong és a tenisz.[32]

Férfi kézilabda-világbajnokságnak ötször volt a rendezője (1938 – Németország, 1958 – NDK, 1961 – NSZK, 1974 – NDK, 1982 – NSZK, 2007 – Németország), és háromszor nyert Németország néven, valamint ugyancsak három világbajnoki címet gyűjtött be NDK-ként. Női vb otthonául kétszer szolgált (1965 – NSZK, 1997 – Németország), nyernie NDK néven háromszor, Németországként egyszer sikerült.

Motorsportok, Forma 1, Rally[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország a világ egyik vezető országa a motorsportokat tekintve. Legendás versenypályái, futamgyőztes autómárkáik, csapataik és versenyzőik vannak. Nürburgringi Formula–1-es pályájuk a világ legpatinásabb és legrégebbi (1925) versenypályái közé tartozik. A Nürburgring régi vonalvezetése a Nordschleife, becenevén a „Zöld pokol” (azért nevezik így, mert erdőségben fut, és több pilóta életét vesztette rajta) a legnagyobb kihívást nyújtó aszfaltcsíknak számít autóversenyzői körökben. Az osztrák F1-es pilóta, Niki Lauda ezen a helyszínen elszenvedett balesete mindmáig a F1 történetének legdrámaibb eseménye, a lángoló autóból Laudát pilótatársai mentették ki, de addigra súlyos és maradandó égési sérüléseket szenvedett, a versenyzést felépülése után folytatta. A németeknek van még egy Forma 1-es versenypályájuk, ez a Hockenheimring, amely 1935-ben a Mercedes tesztpályájának épült.

A történelem legsikeresebb Formula–1-es versenyzője a német Michael Schumacher, aki felállította a legkiemelkedőbb motorsport-rekordot azzal, hogy a pályafutása alatt több Formula–1-es világbajnokságot (7) (1994, 1995, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004) és futamgyőzelmet szerzett (91), mint bárki más a Formula–1 1950-es létrehozása óta. A legtöbb F1-es futamgyőzelem (91) és pole pozíció (68) is az ő nevéhez fűződik, nem is szólva a legtöbb dobogós helyezésről (154). 2010-ben, három éves kihagyás után a hétszeres világbajnok visszatért a királykategóriába, a Mercedes GP-hez, ahhoz a márkához, amely az 1955-ös Le Mans-i tragédia után (mely több, mint 80 néző halálát okozta a lelátókon) tért vissza a Forma 1-be.

A Formula–1-ben versenyző német pilóták hagyományosan a mezőny többségét adják: Michael Schumacher, Sebastian Vettel, Nico Rosberg (ő az 1982-es F1-es VB, a finn Keke Rosberg fia, de Nico már német színekben versenyez), Nicolas Hülkenberg, Adrian Sutil, Timo Glock,Nick Heidfeld. Másik kiemelkedő tehetségű hazai versenyzőjük a Forma 1-ben a fiatal tehetség, Sebastian Vettel, aki a 2009-es idény során a világbajnokság 2. helyén végzett az osztrák Red Bull Racing színeiben, személyében tisztelhetjük a sorozat legfiatalabb futamgyőztesét, pontszerzőjét és polpozíciósát, illetve szabadedzés nyertesét is egyben. Sebastian Vettel megnyerte a 2010-es F1-es világbajnokságot a Red Bull Racing csapat színeiben, és ezzel minden idők legfiatalabb Forma 1-es világbajnoka lett. Azzal, hogy 2011-ben is elhódította a vb címét, a legfiatalabb kétszeres világbajnok lett, majd 2012-ben triplázni tudott: 3 ponttal előzte meg nagy riválisát, Fernando Alonsót.

A BMW és a Mercedes, Porsche, az Audi a motorsport vezető csapatai közé tartoznak. A Porsche 16 alkalommal nyerte meg a tekintélyes Le Mans-i 24 órás autóversenyt, amit minden évben megtartanak Franciaországban. A Deutsche Tourenwagen Masters (DTM) Németország népszerű versenysorozata.

A Race of Champions (ROC), azaz a Bajnokok Viadala motorverseny-sorozat német nemzeti csapata Sebastian Vettel-Michael Schumacher párosítással már ötször lett győztes (2007, 2008, 2009, 2010, 2011), vagyis a Nemzetek Bajnoka. A ROC 2010-ben és 2011-ben Düsseldorfban került megrendezésre. 2000-ben a ROC-on Armin Schwarz Rally Masters lett, Walter Röhrl 1997-ben Classic Masters volt.

Németország vendégül látja a WRC (Rali Világbajnokság) mezőnyét is a Német Rally-n, továbbá az IRC (Interkontinentális Rali bajnokság) nevű rali sorozatot is. A németek WRC világbajnoka Walter Röhrl (1980, 1982).

Olimpia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A német sportolók az Olimpiai játékok történetének legsikeresebb versenyzői közé tartoznak, amivel az Olimpia összetett éremtáblázatának a harmadik helyét foglalják el, ahol összevonva szerepel Kelet- és Nyugat-Németország éremeredményei. a 2004. évi nyári olimpiai játékokon Németország a hatodik helyen zárta az összesített éremtáblázatot,[33] míg a 2006. évi téli olimpiai játékokon az első helyen végeztek.[34] Németország kétszer volt a házigazdája a Nyári Olimpiai játékoknak, 1936-ban Berlin, 1972-ben pedig München volt a rendező. A Téli Olimpiát egyszer rendezték meg, 1936-ban.

Oktoberfest népünnepély

Hagyományok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tipikus német konyha virsli- és kolbászfélékben változatos és csípős ízvilágú, a húsételeket általában szósszal eszik. Kedvelik az ún. "Eintopfgerichte" (egytál-) ételeket. Ezenkívül kedveltek még a különböző tésztaételek is, mint például a nokedli, a nudlifélék és gombócok. A német konyhában rengeteg süteményféle van, például gyümölcstorta és túróslepény.

Tipikus német specialitások:

  • az összes halféle
  • disznócsülök
  • vadhúsok
  • fehérvirsli (Weißwurst) édes mustárral
  • rákleves
  • „Hefeklöße”
  • sós sültoldalas savanyúkáposztával

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ünnepnapokat a nemzeti ünnepek kivételével a szövetségi államok határozzák meg.

Dátum Magyar név Német név Megjegyzés
Január 1. Újév Neujahr  
Január 6. Vízkereszt Hl. Drei Könige Bajorországban, Baden-Württembergben, Szász-Anhaltban
Nagypéntek Karfreitag dátum változó
Húsvéthétfő Ostermontag dátum változó
Május 1. A munka ünnepe Tag der Arbeit  
Áldozócsütörtök Christi Himmelfahrt dátum változó
Pünkösdhétfő Pfingstmontag dátum változó
Úrnapja Fronleichnam Bajorországban, Baden-Württembergben, Hessenben, Észak-Rajna–Vesztfáliában, Rajna-vidék–Pfalzban, a Saar-vidéken, valamint Szászország és Türingia egyes közösségeiben, dátum változó
Augusztus 8. Békefesztivál Friedensfest csak Augsburg városában
Augusztus 15. Nagyboldogasszony Mariä Himmelfahrt a Saar-vidéken és Bajorország katolikusok lakta területein
Október 3. A német egység napja Tag der Deutschen Einheit 1953 óta létező ünnep, 1953-tól 1990-ig június 17-én tartották az 1953-as keletnémet munkásfelkelés emlékére Nyugat-Németországban, az egyesítés után az egységes Németország ünnepe lett
Október 31. A reformáció napja Reformationstag Baden-Württemberg, Brandenburg, Mecklenburg-Elő-Pomeránia, Szászország, Szász-Anhalt és Türingia ünnepe
November 1. Mindenszentek Allerheiligen Bajorországban, Baden-Württembergben, Észak-Rajna–Vesztfáliában, Rajna-vidék–Pfalzban és a Saar-vidéken. Az 1990-es, függetlenségről tartott népszavazás eredményhirdetésének emléknapja.
A vezeklés napja Buß- und Bettag Szászországban, 1994-ig az egész országban, dátum változó
December 25. és 26. Karácsony Weihnachtsfeiertag .

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2014-06-14, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerung.html
  2. 2014-06-14, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  3. 2014-06-14, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  4. 2014-06-16, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  5. 2014-06-17, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  6. 2014-06-19, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  7. 2014-06-20, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  8. 2014-06-21, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  9. 2014-06-22, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  10. 2014-06-23, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  11. 2014-06-24, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  12. 2014-06-25, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  13. 2014-06-02, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  14. 2014-06-27, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  15. 2014-06-28, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  16. 2014-06-29, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  17. 2014-06-30, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  18. 2014-07-01, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  19. 2014-07-02, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  20. 2014-07-03, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  21. 2014-07-05, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  22. 2014-07-06, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  23. 2014-07-07, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  24. 2014-07-08, https://www.destatis.de/DE/ZahlenFakten/GesellschaftStaat/Bevoelkerung/Bevoelkerungsstand/Tabellen_/lrbev03.html
  25. Lásd Gál József: Viszlát, Németország. In: Top Gun 1994/12, 2. o.
  26. http://www.wto.org/english/res_e/statis_e/its2012_e/its2012_e.pdf
  27. Negyven év múlva Kína lesz a világ legerősebb gazdasága. elelmiszer.hu, 2011. január 18. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  28. Kriván Bence: A kínai gazdaság megelőzte a japánt. Nápszabadság Online, 2009. augusztus 17. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  29. http://bombahir.hu/europa/nemetorszag-szarnyal
  30. Országok lexikona, Magyar Nagylexikon Kiadó, 2007.
  31. CIA World Factbook
  32. ^ a b c Germany Info: Culture & Life: Sports Germany Embassy in Washington, D.C. Retrieved 2006, 12-28.
  33. Athens 2004 Medal Table International Olympic Committee. Retrieved 2006, 12-28.
  34. Turin 2006 Medal Table International Olympic Committee. Retrieved 2006, 12-28.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Németország témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Németország témában.