Goslar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Goslar
Goslar címere
Goslar címere
Közigazgatás
Ország  Németország
Tartomány Alsó-Szászország
Polgármester Henning Binnewies (SPD)
Irányítószám 38640, 38642, 38644
Körzethívószám 05321
05325
Rendszám GS
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 40 700 fő (2011. dec 31.)[1] +/-
Népsűrűség 462 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 255 m
Terület 92,58 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Goslar (Németország)
Goslar
Goslar
Pozíció Németország térképén
é. sz. 51° 54′, k. h. 10° 25′Koordináták: é. sz. 51° 54′, k. h. 10° 25′
Goslar weboldala

Goslar, teljes nevén Goslar Alte Kaiserstadt (Goslar Régi Császárváros) egy német város, tartományi körzet központja Alsó-Szászország tartományban. Része az UNESCO Világörökségének.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Goslar Alsó-Szászország déli részén, a Harz hegység északi vonulatainál helyezkedik el, 175-763 méter tengerszint feletti magasság között. A városközpont 255 méter magasan található. A városon keresztülfolyik a Gose-folyó, ami egy mellékfolyója az Oker-folyónak. A legközelebbi nagyvárosok Hildesheim, Braunschweig, Magdeburg, Göttingen és Hannover.

Városrészei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Altstadt: Óváros, részei a Felső,-Alsó -és Belváros
  • Hahndorf: Északra a településtől, falusias jellegű
  • Hahnenklee: Gyógyüdülő és pihenőhely a Felső-harzban
  • Jerstedt: falusias jellegű falu az város északnyugati részén
  • Jürgenohl: Az Óváros északi lakónegyede
  • Ohlhof: A város északkeleti lakónegyede
  • Oker: ipari jellegű városrész
  • Sudmerberg: keleti lakónegyed
  • Georgenberg mit Kattenberg: az Óvároshoz közeli lakónegyed
  • Rammelsberg mit Siemensviertel und Rosenberg: az Óváros déli lakónegyede
  • Steinberg: az Óváros nyugati lakónegyede
  • Baßgeige: az óváros északnyugati részén lévő kézműipari rész
Látkép a Marktkirche északi tornyából
Látkép a Marktkirche északi tornyából

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már a rómaiak idején is úgy ismerték a Harz hegységet, mint Európa egyik legjelentősebb érclelőhelyét, emiatt neve hamar felkerült a térképekre.

Hivatalosan 922-ben alapította I. Madarász Henrik német király. Már a 11. században II. Henrik a közeli Rammelsbergi ezüstbánya miatt itt építtette fel a császári székhelyét. A Rammelsbergen a 3. század óta folyt az érc kitermelése, egészen 1988-ig. 1253-ban Wilhelm von Holland Szabad Birodalmi és Hanza-várossá tette. Ez többek között önállóságot hozott a városnak. 1530 és 1637 között 28-an estek áldozatul a boszorkányüldözéseknek.

Goslar a harmincéves háború során a katolikus oldalon harcolt. II. Gusztáv Adolf svéd király 1632-ben megbüntette a várost az ellenséggel való együttműködés miatt. 1642-ben megbukott és átruházta goslari jogait a császár a Welfekre.

1803-ban a város elvesztette a jogait és átmenetileg porosz irányítás alá került. 1807-ben A Tilsiti béke után Napóleon császár az újonnan létrehozott Vesztfáliai Királysághoz csatolta. A napóleoni háborúk után a bécsi kongresszus a Hannoveri Királyságnak ítélte.

Goslari utcarészlet

1824-ben Heinrich Heine meglátogatta a várost. Itt írt a harzi újáról. A 19. században a város gazdaságilag hanyatlott, az épületek omladoztak. A III. Birodalom alatt a város nagyon fontos kitermelési központ, úgynevezett Reichsbauernstadt lett, ezért komoly fejlesztésekre került sor. 1935-től 1945-ig a Wehrmacht egyik fontos helyőrség-városa volt, több vadász-századdal. Az SS is üzemeltetett itt tisztiiskolát.

A második világháború után a város a brit megszállási övezetbe került egész Alsó-Szászországgal együtt. Az angol hadiigazgatás létrehozott egy úgynevezett DP-tábort.[2] A 60-as, 70-es években érkeztek az első dél-európai vendégmunkások Goslarba,, akiket döntően a nehézipar foglalkoztatott.

1988-ban végleg leállt a termelés a Rammelsbergi-tárnákban, majd ezután bányamúzeumot alakítottak ki. 1992-ben az Óváros és a bánya megkapta az UNESCO-Világörökség része címet.

Népességszám-változás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lakosságszám-változás
Év Lakónépesség
1821 7.547
1848 9.748
1871 11.900
1885 15.997
1905 23.640
1925 27.881
Év Lakónépesség
1933 29.538
1939 34.371
1946 47.855
1950 53.804
1956 53.236
Év Lakónépesség
1961 54.151
1968 53.819
1970 52.649
1975 53.963
1980 52.556
Év Lakónépesség
1985 49.636
1990 46.251
1995 46.142
2000 44.278
2005 43.119

(1968-ban a december 31-ei állapot)

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Városi tanács[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városi tanács 2006. szeptember 10. óta:

  • SPD: 16 hely (38,38%)
  • CDU: 13 hely (32,98%)
  • FDP: 5 hely (11,69%)
  • Bürgerliste Goslar: 2 hely (5,81%)
  • Goslarer Linke: 2 hely (5,75%)
  • Grüne: 2 hely (5,35%)

Polgármesterek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1917–1933: Friedrich Klinge
  • 1933–1945: Heinrich Droste
  • 1945: Heinrich Wulfert
  • 1945: Paul Eyferth
  • 1945–1946: Dr. Rudolf Wandschneider
  • 1946: Rudolf Bosse
  • 1946–1948: Conrad Bruns
  • 1948–1949: Friedrich Klinge (DP)
  • 1949–1952: Dr. Hermann Pfaffendorf
  • 1952–1958: Alexander Grundner-Culemann
  • 1958–1968: Dr. Hermann Pfaffendorf
  • 1968–1972: Wilhelm Degenhardt (CDU)
  • 1972–1981: Helmut Sander
  • 1981–1983: Dr. Herbert Werner
  • 1983–1986: Marta Lattemann
  • 1986–1988: Helmut Sander
  • 1988–1991: Dr. Jürgen Paul
  • 1991–1996: Marta Lattemann-Meyer
  • 1996–2001: Dr. Otmar Hesse, tiszteletbeli
  • 2001–2006: Dr. Otmar Hesse (SPD)
  • 2006 óta: Henning Binnewies (SPD)

Címerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A goslari sas

Az aranyozott alapon van egy feketés-pirosas sas. A címer már a 14. század óta jelen van. Már azelőtt egy évszázaddal is létezett a városnak egy pecsétje, amelyben szerepelt a sas, amely a császárok címerállata is volt egyben. A sas másolata megtalálható a Marktplatz kútján.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Goslar elsősorban arról híres, hogy itt található Németországban egy helyen a legtöbb favázas-ház, németül Fachwerkhaus. Mintegy 1800 ilyen technológiával épült ház található a városban.

Múzeumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szt. Martin templom
  • Goslarer Múzeum
  • Rammelsbergi bányamúzeum (UNESCO-Világörökség)
  • A késő középkor múzeuma (a Zwingerben)
  • Mönchehaus-Múzeum a modern művészeteknek
  • Zinnfiguren-Múzeum
  • Hangszer- és babamúzeum
  • Vadász-emlékezőhely
  • Zwinger
  • Heimatstube Hahnenklee

Építészet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kaiserworth
A császári palota
  • Rómán stílusú császári rezidencia
  • Marktplatz a gótikus Városházával és az evangélikus Szt. Cosmas és Damian Marktkirchével
  • Nagy-Szent-Kereszt (középkori elfekvő)
  • Kis-Szent Kereszt
  • Dómelőcsarnok (az 1047-es Szt. Simon és Judás Stiftskirche)
  • Kaiserworth (Céhek háza 1497-ből,ma hotel)
  • Szt. Aegidienkápolna
  • Brusttuch (patríciushház 1521-ből)
  • Szt. Anne-ház (a legöregebb teljesen épen megmaradt Fachwerkhaus 1488-ból)
  • Siemenshaus (A Siemens-család származóháza 1693-ból)
  • Lohmühle (korai 16ik század)
  • evangélikus Szt. Péter és Pál Kolostortemplom
  • evangélikus Stephanikirche (Barokktemplom)
  • evangélikus Szt. Mariae in horto Neuwerkkirche (Újépítésú Templom)
  • katolikus Szt.-Jakobi-Templom, rómán Templom (1073), 1803 óta katolikus
  • Klauskápolna
  • Szent György Apátság romjai
  • számos történelmi Fachwerkhaus, favázas, oromzatos ház kőből és fából
  • Herman Moritz szülőháza
  • Városi Erőd ketreccel és Széles Kapuval (Breitem Tor)
  • neóromantikus állomásépület

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Goslarnak autóbusz és 2 vasútállomása van. Az egyik közel az Óvároshoz, a másik az Oker-városrészt szolgálja ki. A vasúti összeköttetés jónak mondható Bad Harzburg és Hannover irányába. A városon keresztülhalad a B6, B82 és a B241-es számú Bundesstraße. A goslari tömegközlekedési vállalat 6 buszvonalat üzemeltet a városban.

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Goslar témájú médiaállományokat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Goslar című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Gemeinden in Deutschland nach Bevölkerung am 31.12.2011 auf Grundlage des Zensus 2011 und früherer Zählungen (német nyelven). Statistisches Bundesamt. (Hozzáférés: 2013. november 1.)
  2. A DP az angol Displaced Persons kifejezés rövidítése. A kifejezés azokat a személyeket jelölte, akik a háború után nem reménykedhettek abban, hogy eredeti lakóhelyükre visszatérhetnek. Közéjük zömmel tartoztak a náci lágerek túlélői, az elüldözött német nyelvű lakosság, a megállapíthatatlan származású árvák, stb.