Haithabu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Haithabu (óészakiul Heiðabýr, heiðr = róna illetve býr = telek; dánul Hedeby, latinul Heidiba, mai német nyelven Haddeby) volt az első középkori valóban annak nevezhető, nevét kiérdemlő város Észak-Európában, kereskedelmi központ és kikötőváros Skandinávia és a Balti-tenger vidéke között. Haithabu az ún. kimbriai félsziget északi részén feküdt, a Schlei folyó partján, a Balti-tenger és az Északi-tenger között egy évszázadok óta használatos hadi út mellett. A terület ma Busdorf községhez tartozik, Schleswigtől néhány kilométerre, Schleswig-Flensburg járásban, Németországban.

Az évszázadok óta elhagyott település az azt átfogó dán limes maradványaival (Danewerk) illetve az oldenburgi szláv varégok körfalával együtt Schleswig-Holstein legjelentősebb régészeti emlékei közé tartozik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népvándorlás után, amelynek során az angolok és több szász népcsoport valószínűleg kivándoroltak Angliába, dánok és jütök nyomultak a kiüresedett területekre a 8. század első felében észak felől a Schlei folyóig és az eckernfördei öbölig. A régészeti kutatások szerint a terület ekkor már csak igen gyéren lakott volt. Legkésőbb 770 után alapították Haithabut, a dánok akkor legjelentősebb kereskedelmi központját. A 9. század folyamán létrejött egy második település is északi irányban és később még egy a két település között. A 9. század végére azonban mind az északi mind a déli testvértelepülést feladták. A középső települést pedig bevonták a dán határvédelmi rendszerbe.

A konkurens szláv kereskedelmi központot Rericet a mai Wismar közelében Gudfred dán király lerombolta 808-ban, az ottani kereskedőket Haithabuba hurcolta, így a város még a dán egység megteremtése előtt jelentős központtá vált. 811 óta a néhány kilométerre délre található Eider folyó volt a Frank Birodalom határa, amely még tovább növelte Haithabu jelentőségét.

A 9. és 10. század között Haithabunak már legalább 1000 lakosa volt, és fontos kereskedelmi központnak számított, pénzverési joga is volt. Egyéb fontos kereskedelmi központok ebben az időben Észak és Nyugat-Európában - amelyek nélkül Haithabu sem válhatott volna fontossá - Västergarnviken (ma Paviken) és Vallhagar Gotland szigetén, Avaldsnes, Kaupang és Skiringssal és Spangereid (Norvégia), Birka, Löddeköpinge és Sigtuna (Svédország), Domburg, Dorestad és Witla (Hollandia), Quentovic (Franciaország), Ribe és Tissø (Dánia) a Balti-tenger partján Jomsburg (Vineta), Menzlin, Ralswiek, Truso (Gdansknál) és Wiskiauten, valamint Grobiņa a Baltikumban. 890-ben Wulfstan von Haithabu Nagy Alfréd megbízásából Truso ba utazott.

934-ben a keleti-frank király I. Henrik legyőzte a dánokat I. Knut a haithabui csatában és meghódította a várost. Így egy évszázadra az Eider folyó és a Schlei folyó között terület a Keleti-Frank Birodalomhoz került, ennek ellenére a dán uralkodóház még egy emberöltőig trónon maradt.

Adam von Bremen szerint „Heidiba“ portus maritimus, ahonnan hajók indulnak Svédországba és Bizáncba. Különösen a cserépedények készítése és megmunkálása, üveg és szerszám lett fontos exporttermék, amelyet még arab kereskedők és utazók is meglátogattak és leírtak (pl. 965-ben Ibrahim ibn Jaqub).

948-ben Haithabu püspöki székhely lett, miután Otto német római császár meglátogatta Haithabut. Már 850-ben, valószínűleg Ansgar Hamburgi püspök szorgalmazására létrejött az első keresztény templom. Ezen építmény létezése ugyan az írásos dokumentumok szerint biztosra vehető, nyomát feltárni eddig azonban nem sikerült. Másrészt sikerült feltárni egy a 10. századból származó harangot.

Wiking evezős hajó "Nökkvi" 2009

Haithabu a 10. században érkezett el virágkorába és legalább 1500 lakosával a nyugati Baltikum legjelentősebb kereskedelmi központja volt. 983-ban Kékfogú Harald meghódította Haithabut, ugyanakkor 1000-től újra a német-római császárok befolyási övezetéhez tartozott. II. Konrád német-római császár uralkodása idején a határ Sven Gabelbart csatározásai következtében újra visszakerült a Schlei folyótól az Eider folyóhoz Mark Schleswig).

Bár kilenc méter magas fal védte a kereskedővárost, 1050-ben megsemmisült egy csatában III. Harald norvég király és Sweyn II. közötti ütközetben;[1] ezt követően csak részben sikerült újra felépíteni és 1066-ban nyugati szlávok kirabolták, akik akkoriban a kieli öböltől keletre éltek. Haithabu lakosai ezután néhány kilométerre északra telepedtek meg, ez a mai Schleswig – a Schlei folyó másik partjára – és Haithabu nem épült fel újra.

Részletes említésre Haithabu (Heidiba) a hamburgi egyházmegye krónikáiban kerül, amelyet Adam von Bremen készített 1076-ban. A szászok és frankok Haithabu közelében egy másik, új településről adnak hírt Sliaswig vagy Sliaswich (település vagy öböl a Schlei folyó partján), amelyből a város Schleswig illetve Herzogtums Schleswig származtatható.

Ma az egykori település közelében található a Haithabui Wikingmúzeum. 2008-ban nyilvánosságra hozták a szándékot, hogy Haithabut Danewerkkel és más viking településekkel együtt kulturális UNESCO-világörökséggé nyilvánítsák.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Adam von Bremen, Buch III, Kapitel 13

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Archäologisches Landesmuseum der Christian-Albrechts-Universität Schleswig (Szerk.): Berichte über die Ausgrabungen in Haithabu. 34 Bde. Wachholtz, Neumünster 1963ff. ISSN 0525-5791
  • Klaus Brandt, Michael Müller-Wille, Christian Radke (Szerk.): Haithabu und die frühe Stadtentwicklung im nördlichen Europa. Schriften des Archäologischen Landesmuseums. 8. kötet Wachholtz, Neumünster 2002. ISBN 3-529-01812-0
  • Hildegard Elsner: Wikinger Museum Haithabu: Schaufenster einer frühen Stadt. Wachholtz, Neumünster 1989. ISBN 3-529-01836-8
  • Herbert Jankuhn: Haithabu. Ein Handelsplatz der Wikingerzeit. Wachholtz, Neumünster 1986. ISBN 3-529-01813-9
  • Herbert Jankuhn: Haithabu und Danewark. Wachholtz, Neumünster 1978.
  • Ute Drews, Joachim Schultze, Bernd Zich: Schaufenster einer frühen Stadt. Museum Haithabu. in: Archäologie in Deutschland (AiD). Konrad Theiss, Stuttgart 2005,6, 72ff. ISSN 0176-8522
  • Robert Bohn: Geschichte Schleswig-Holsteins., Verlag C.H. Beck, München 2006, ISBN 978-3-406-50891-2
  • Marlies Leier/Katja Leier: Es war einmal ein Mensch wie DU vor 1000 Jahren in HAITHABU. agimos verlag, Kiel 2000, ISBN 3-931903-24-9
  • Jan Richter: Haithabu. Eine Drehscheibe des frühmittelalterlichen Welthandels, in: Stephan Conermann/Jan Kusber (Szerk.): Studia Eurasiatica. EB-Verlag, Schenefeld/Hamburg 2003, S. 383–391. ISBN 3-930826-99-2
  • Wolfgang Laur, Christian Radtke, Marie Stoklund, Ralf Wiechmann: Haiðaby. In: Reallexikon der Germanischen Altertumskunde 13. kötet Heinrich Beck, Dieter Geuenich, Heiko Steuer, Dieter Timpe (Szerk.). de Gruyter, Berlin – New York 1999. ISBN 3-11-016315-2

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]