Népvándorláskor

2-5. századi vándorlások

A népvándorláskor vagy a népvándorlás kora körülbelül a 4-8. század közötti korszak Európában, a késő ókorból a kora középkorba való átmenet időszaka.

A népvándorlás folyamata mindenekelőtt a gótok, vandálok és frankok mozgását foglalta magában, számos más germán és szláv nép, valamint az alánok, avarok, onogurok stb. mellett. A népek elvándorlását kiválthatta a hun betörés, amely a török népek Közép-Ázsiából kiinduló terjeszkedésével állt kapcsolatban, de okozhatta a túlnépesedés vagy a korabeli éghajlatváltozás is.

A népek mozgása ezt követően is folytatódott, még jóval a 8. századot követően is, a vikingek, magyarok, besenyők, úzok, kunok, tatárok egymást követő hullámaival, amelyek gyökeresen megváltoztatták Kelet-Európa etnikai összetételét. Nyugat-európai történészek ugyanakkor általában a Nyugat-Európa történetére legnagyobb hatással bíró népmozgásokat hangsúlyozzák.

A jelenkori szemlélet

A népvándorlás időszaka két szakaszra osztható; az első, általában mediterrán szemszögből értékelt szakasz során, a 4-6. század között, mediterrán szemszögből nézve germán népek fennhatósága alá került a korábbi Nyugatrómai Birodalom legtöbb területe. (Lásd: osztrogótok, vizigótok, burgundok, alánok, longobárdok, angolok, szászok, jütok, szvébek, alemannok). A vizigótok voltak az elsők, akik 376-ban – a hunok elől menekülve – hivatalosan római területre léphettek. A Római Birodalom azzal a feltétellel fogadta el jelenlétüket, hogy megvédik a Duna vonalát, de azok végül fellázadtak, magát Itáliát is megszállták sőt Rómát is kifosztották (410), mielőtt megtelepedtek Ibériában, ahol megalapították 200 évig kitartó királyságukat. Őket Nagy Theodorik vezetésével az osztrogótok követték Róma területére, akik magában Itáliában telepedtek le.

Galliában a több nyugati germán törzs összeolvadásából született frankok, akiknek vezetői általában kiálltak Róma mellett, jóval fokozatosabban és békésebben léptek római területre az 5. században, és a római-gall lakosság általában elfogadta őket uralkodóinak. Elhárítva az allemannok, burgundiaiak és vizigótok okozta kihívásokat, a Frank királyság vált a majdani Franciaország és Németország magjává. Eközben a római Britanniát lassan meghódították az angolok és a szászok.

A második szakaszban, a 6-8. század között szláv törzsek telepedtek le Kelet-Európában, mindenekelőtt a korábban germán törzsek által lakott területek (Magna Germania) keleti felében, mely fokozatosan elszlávosodott. A bolgárok, akik a 2. század óta voltak jelen Európa legkeletibb részén, a 7. században kiterjesztették királyságukat a Bizánci Birodalom kelet-balkáni területeire.

Az arabok a 7. század második felében és a 8. század elején Kis-Ázsián keresztül próbáltak betörni Európába, de végül 717-718-ban Konstantinápoly ostrománál vereséget szenvedtek az egyesült bizánci és bolgár seregtől. Ugyanabban az időben viszont Gibraltáron keresztül benyomultak Európába, 711-ben elhódítva Hispánia (a Pireneusi-félsziget) nagy részét a vizigótoktól, mielőtt a frankok végül 732-ben a Poitiers-i csatában megállították őket. Ezek a csaták a következő három évszázadra rögzítették a kereszténységet és az iszlámot elválasztó határokat.

A 8. századtól a 10. századig tartó időszak még a kora középkor része, de általában nem számítják a népvándorlás korához, noha újabb hullámokban érkeztek többek között a magyarok, később különböző török népek, velük egyidőben pedig Skandináviából indult ki a viking terjeszkedés, fenyegetve a nemrég létrejött Frank Birodalom rendjét Nyugat- és Közép-Európában.

A korszak elnevezései különböző nyelveken

A német nyelvben a Völkerwanderung [ˈfœlkɐˌvandəʁʊŋ] ("népek vándorlása") kifejezéssel jelölik a népvándorlás korát. A Völkerwanderung kifejezés társítható egy romantikus történetírói stílussal, aminek erős gyökerei vannak a germán nyelvű népeknél a 19. században, és mely talán összefügg a német kultúra romantikus korszakával, melynek részei Wagner zenéje, Nietzsche és Goethe írásai is. A Völkerwanderung, a germán törzsek erőteljes terjeszkedése Franciaország, Anglia, Észak-Olaszország és a Pireneusi-félsziget irányába, itt úgy szerepel, mint a kultúra energiájának és dinamizmusának bizonyítéka. Ez az értékelés összekapcsolódott a 19. századi német romantikus nacionalizmussal.

Ennek alapján több nyelvben is a német Völkerwanderung kifejezés terjedt el a korszak jelölésére, számos más nyelvbe pedig a német kifejezés tükörfordítása került (magyar: népvándorlás, cseh: Stěhování národů stb.)

Más nyelvekben ezzel szemben hagyományosan a "barbár inváziók" kifejezéssel jelölik a népvándorlás korát. Ez a latin nézőpontból gyökerezik: ha a germán és szláv nyelvű népek a "népvándorlás" kifejezést használják, a latinhoz kötődő kultúrákban (francia, olasz, spanyol stb.) ezeket a népmozgásokat "barbár inváziónak" (például az olasz kifejezés Invasioni barbariche) minősítik. A barbár szó történelmileg semleges jelentése "külföldi", de van egy pejoratív jelentése is, mint "civilizálatlan" és "kegyetlen", ezért használata a semleges történelmi leírásban problémás.

A népvándorlás régi romantikus megítélése tehát kultúránként különbözött: az egyik oldalon állt a Völkerwanderung: a fiatal és életerős emberek mítosza, akik az öreg és hanyatló római társadalom örökébe léptek; a másik oldalon a civilizálatlan, vad „barbárok” közhelye, akik lerombolták a magasan fejlett római civilizációt, megindítva zavaros és kegyetlen sötét középkort.

Mára azonban a korábbi, romantikus generációk történészeinek „invázióról” alkotott elképzelése kegyvesztetté vált, számos mai tudós szerint a vándorlás jórészt nem ellenséges megszállásként ment végbe, hanem olyan törzsek mozgásaként, melyek megragadták a lehetőséget, hogy eleve gyéren lakott területeket népesítsenek be, melyeket a megosztott és a hűvösebb éghajlatú időkben megrendült gazdaságú Római Birodalom csak gyengén védett. Miközben természetesen voltak csaták és ostromok, és fegyvertelen civilek is pusztultak el a különböző törzsek és a rómaiak közötti harcokban, a népvándorlás korszakára nem volt jellemző az a nagymértékű rombolás, ami a későbbi századok mongoljaira vagy az ipari korszak hadseregeire.

Az előbbiekre reagálva a 20. századi angol nyelvű történettudomány is kivonta a forgalomból a korábban párhuzamosan használt német Völkerwanderung, illetve francia eredetű Barbarian Invasions megnevezéseket, a sokkal semlegesebb Migration period („népvándorláskor”) kifejezéssel helyettesítve őket.

Időrend

Lásd még

• Népvándorláskori művészet

Forrás

Készült az angol nyelvű Wikipédia szócikk alapján.