Utrigurok
Az utigurok (Prokopiosznál outigouroi: Ουτιγουροι), más forrásokban utrigurok, uturgurok stb. az ogurok ágazatának egyik törzsszövetségét alkották. Prokopiosz és munkájának folytatói, Agathiasz és Menandrosz Protektor említik őket. A kelet-európai pusztán, a Dontól keletre éltek, az 5–6. században.[1]
Róna-Tas András szerint az utigur név jelentése „harmincogur”, a kutrigur név értelme pedig „kilencogur”, az onoguré „tízogur”. E nevek – mondja Róna-Tas – az ogurok felbomló és újraegyesülő törzsszövetségeinek történetét jelzik. A Hun Birodalom fennállásának idején, és utána egy ideig, a pusztán nagy számban laktak ogurok.[2]
Ezzel szemben, Sebestyén Gyula szerint, a szóban forgó nevek jelentése kut-urgur (kotrigur): hat-ugor és ut-urgur (utigur): öt-ugor.[3]
Az 558–559. év telén I. Iusztinianosz, bizánci császár az utigurok fejedelméhez fordult, hogy támadják meg a kutrigurokat, mivel ezek akkor Bizáncot fenyegették. A császár cserébe nekik ígérte a kutriguroknak eddig, a béke fejében fizetett évi adót. Az eseményt Menandrosz Protektor írta le részletesen. Az utigurok fejedelme válaszában megígérte, hogy elszedik a kutrigurok lovait, hogy ne tudjanak Bizáncra támadni. Elutasította viszont, hogy teljesen kiirtsák őket, arra hivatkozott, hogy a kutrigurok az ő rokonaik, közös nyelvet beszélnek, szokásaik, származásuk hasonló.[4]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Browning, Robert. Justinian and Theodora. Gorgias Press LLC (2003)
- ↑ Róna-Tas András. VIII.1. A honfoglaló magyar törzsszövetség neve., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4
- ↑ Sebestyén 1904: 19
- ↑ RónaTasHonfoglaló 23. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ RónaTasHonfoglaló: Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4
- Sebestyén Gyula (1904): A magyar honfoglalás mondái. Első kötet. Budapest.
