Utrigurok
Az utrigurok vagy uturgurok az ogurok egy törzsszövetsége, melyet Procopius Caesariensis és folytatói, Agathiasz és Menandrosz Protektor említettek, az eurázsiai sztyeppe Fekete-tenger és a Don keleti partja között az V.–VI. században élő lakóira.[1] Az utrigur név jelentése „harmincogur”, a kutriguré „kilencogur”, az onoguré „tízogur”, azaz az ogur felbomló és újraegyesülő törzsszövetségeinek történetét jelzik, amelyek a Hun Birodalom idején és utána egy ideig a sztyeppén nagy számban laktak. [2]
558–559 telén I. Justinianus bizánci császár az utrigurok fejedelméhez fordult, hogy támadják meg a kutrigurokat, mivel ezek akkor Bizáncot fenyegették. A császár cserébe nekik ígérte a kutriguroknak eddig a béke fejében fizetett évi adót. Az eseményt Menandrosz Protektor írta le részletesene. Az utrigurok válaszukban megígérték, hogy elszedik a kutrigurok lovait, hogy ne tudjanak Bizáncra támadni. Elutasította viszont, hogy teljesen kiirtsa őket arra hivatkozva, hogy a kutrigurok az ő rokonaik, közös nyelvet beszélnek, szokásaik, származásuk hasonló. f [3]
Tartalomjegyzék |
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Browning, Robert. Justinian and Theodora. Gorgias Press LLC (2003)
- ↑ Róna-Tas András. VIII.1. A honfoglaló magyar törzsszövetség neve., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4
- ↑ RónaTasHonfoglaló 23. o.
Források [szerkesztés]
- ↑ RónaTasHonfoglaló: Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 963 506 140 4
