Utrigurok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Európa i. sz. 600 körül, amin fel vannak tüntetve az utrigurok és szomszédjaik.

Az utrigurok vagy uturgurok az ogurok egy törzsszövetsége, melyet Procopius Caesariensis és folytatói, Agathiasz és Menandrosz Protektor említettek, az eurázsiai sztyeppe Fekete-tenger és a Don keleti partja között az V.VI. században élő lakóira.[1] Az utrigur név jelentése „harmincogur”, a kutriguré „kilencogur”, az onoguré „tízogur”, azaz az ogur felbomló és újraegyesülő törzsszövetségeinek történetét jelzik, amelyek a Hun Birodalom idején és utána egy ideig a sztyeppén nagy számban laktak. [2]

558559 telén I. Justinianus bizánci császár az utrigurok fejedelméhez fordult, hogy támadják meg a kutrigurokat, mivel ezek akkor Bizáncot fenyegették. A császár cserébe nekik ígérte a kutriguroknak eddig, a béke fejében fizetett évi adót. Az eseményt Menandrosz Protektor írta le részletesen. Az utrigurok fejedelme válaszában megígérte, hogy elszedik a kutrigurok lovait, hogy ne tudjanak Bizáncra támadni. Elutasította viszont, hogy teljesen kiirtsák őket, arra hivatkozott, hogy a kutrigurok az ő rokonaik, közös nyelvet beszélnek, szokásaik, származásuk hasonló. [3]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Browning, Robert. Justinian and Theodora. Gorgias Press LLC (2003) 
  2. Róna-Tas András. VIII.1. A honfoglaló magyar törzsszövetség neve., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4 
  3. RónaTasHonfoglaló 23. o.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]