Iordanes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iordanes
Életrajzi adatok
Született 6. század
Elhunyt 553 után
Ismeretes mint történetíró
Nemzetiség gót
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Jelentős munkái Romana
Getica

Iordanes vagy Jordanes (6. század) gót származású, latinul alkotó itáliai történetíró volt. Két műve maradt ránk, melyeket a modern tudomány – személy szerint Theodor Mommsen – nevezett el: a Római Birodalom történetét elbeszélő mű a Romana, a gótokét megíró pedig a Getica nevet kapta.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iordanesről csak annyit tudunk, amennyit két művében magáról leírt. Családja az alábbi módon rekonstruálható: nagyapja, Paria katonai jegyző (notarius) volt a szkír Candac vezér szolgálatában az 5. század folyamán, apját pedig Alanoviiamuthnak nevezték. (Régebben többen ezt Alanorum ducis-ként olvasták, tévesen.) Iordanes maga írja, hogy gót származású. Művéből tudjuk, hogy egy bizonyos Gunthigis vagy Boza nevű (hadvezér) alatt szolgált, akit ma azzal a Gunthigisszel azonosítanak, aki 536-ban duxi rangban harcolt a Keletrómai Birodalom hadseregében a keleti határon.

Az is tudható, hogy Iordanes egyházi ember, sőt Crotone városának püspöke, Vigilius pápa (537555) jó barátja volt, és kíséretében 551-ben elutazott Konstantinápolyba. Két műve ekkoriban (550 és 552 között) keletkezett.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudjuk, hogy egy barátja kérésére félbeszakította a Romanát, hogy közben megírhassa a Geticát, amit befejezve kiadott, majd miután a másikkal is végzett, elküldte mindkét könyvet a pápának. Egyes feltételezések szerint a két mű Moesia vagy Scythia vidékén született, de ez nem bizonyítható. Valószínű, hogy még katonai jegyzőként Iordanes járt ezen a két, gótok történetében jelentős szerepet játszó vidéken, ám a könyveket feltehetően a Konstantinápolyba tett utazás idején, illetve akkoriban írta meg. Tudhatóan 551-ben és 552 elején történt események is szerepelnek a két alkotásban. Motiválhatta az is, hogy I. Justinianus császár 552. április 1-jén lépett 25. uralkodási évébe, amely alkalomból a két munkát akár ajándékba is adhatta.

A két mű közül a Getica képvisel nagyobb fontosságot, mivel Iordanes több, mára már elveszett forrást – többek között Ablavius és Priszkosz rétor munkáit –, antik történetírókat valamint a gót szájhagyományt is felhasználta a történet megírásakor, ráadásul a maga korának viszonyait közelről ismerhette, első kézből származó információkkal szolgálhatott. A Getica egyébiránt propagandaműként is felfogható, hiszen a dicsőségesen ábrázolt gót nép és a rómaiak barátságát, szövetségét hirdeti akkor, amikor Justinianus hadjáratot indít Itália földjén, hogy visszahódítsa a birodalom korábbi területeit.

A Geticában idézi Cassiodorus azóta elveszett munkáját, aki 533-ig tárgyalta a gótok történetét, többek között Priszkosz rétor munkája alapján, amelyben Attila hun királyra vonatkozó adatok is voltak. A gót történet 533–551 közötti része Iordanes saját munkája. [1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Róna-Tas András. II.3.b A latin források., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]