Iordanes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Iordanes vagy Jordanes (6. század) gót származású, latinul alkotó itáliai történetíró volt. Két műve maradt ránk, melyeket a modern tudomány – személy szerint Theodor Mommsen – nevezett el: a Római Birodalom történetét elbeszélő mű a Romana, a gótokét megíró pedig a Getica nevet kapta.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Iordanesről csak annyit tudunk, amennyit két művében magáról leírt. Családja az alábbi módon rekonstruálható: nagyapja, Paria katonai jegyző (notarius) volt a szkír Candac vezér szolgálatában az 5. század folyamán, apját pedig Alanoviiamuthnak nevezték. (Régebben többen ezt Alanorum ducis-ként olvasták, tévesen.) Iordanes maga írja, hogy gót származású. Művéből tudjuk, hogy egy bizonyos Gunthigis vagy Boza nevű (hadvezér) alatt szolgált, akit ma azzal a Gunthigisszel azonosítanak, aki 536-ban duxi rangban harcolt a Keletrómai Birodalom hadseregében a keleti határon.

Az is tudható, hogy Iordanes egyházi ember, sőt Crotone városának püspöke, Vigilius pápa (537555) jó barátja volt, és kíséretében 551-ben elutazott Konstantinápolyba. Két műve ekkoriban (550 és 552 között) keletkezett.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudjuk, hogy egy barátja kérésére félbeszakította a Romanát, hogy közben megírhassa a Geticát, amit befejezve kiadott, majd miután a másikkal is végzett, elküldte mindkét könyvet a pápának. Egyes feltételezések szerint a két mű Moesia vagy Scythia vidékén született, de ez nem bizonyítható. Valószínű, hogy még katonai jegyzőként Iordanes járt ezen a két, gótok történetében jelentős szerepet játszó vidéken, ám a könyveket feltehetően a Konstantinápolyba tett utazás idején, illetve akkoriban írta meg. Tudhatóan 551-ben és 552 elején történt események is szerepelnek a két alkotásban. Motiválhatta az is, hogy I. Justinianus császár 552. április 1-jén lépett 25. uralkodási évébe, amely alkalomból a két munkát akár ajándékba is adhatta.

A két mű közül a Getica képvisel nagyobb fontosságot, mivel Iordanes több, mára már elveszett forrást – többek között Ablavius és Priszkosz rétor munkáit –, antik történetírókat valamint a gót szájhagyományt is felhasználta a történet megírásakor, ráadásul a maga korának viszonyait közelről ismerhette, első kézből származó információkkal szolgálhatott. A Getica egyébiránt propagandaműként is felfogható, hiszen a dicsőségesen ábrázolt gót nép és a rómaiak barátságát, szövetségét hirdeti akkor, amikor Justinianus hadjáratot indít Itália földjén, hogy visszahódítsa a birodalom korábbi területeit.

A Geticában idézi Cassiodorus azóta elveszett munkáját, aki 533-ig tárgyalta a gótok történetét, többek között Priszkosz rétor munkája alapján, amelyben Attila hun királyra vonatkozó adatok is voltak. A gót történet 533–551 közötti része Iordanes saját munkája. [1]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Róna-Tas András. II.3.b A latin források., A honfoglaló magyar nép. Balassi Kiadó Budapest, 1997. ISBN 963-506-140-4 
  • Iordanes: Getica. Közreadja Kiss Magdolna. Budapest, L'Harmattan, 2005. ISBN 963-9457-69-8
  • Kiss Magdolna: Gót vezéregyéniségek a Római Birodalomban. GeniaNet Kiadó: http://genianet.com Pécs, 2008.