Crotone

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Crotone
CastelloCrotone.jpg
A crotonei vár
Crotone címere
Crotone címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Calabria
Megye Crotone (KR)
Frazionék Apriglianello, Carpentieri, Cipolla, Farina, Gabella Grande, Iannello, Maiorano, Margherita, Papanice
Irányítószám 88900
Körzethívószám 0962
Népesség
Teljes népesség 59 227 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 344,11 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 8 m
Terület 180 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Crotone  (Olaszország)
Crotone
Crotone
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 39° 05′, k. h. 17° 07′Koordináták: é. sz. 39° 05′, k. h. 17° 07′
Crotone weboldala

Crotone (ógörögül: Krotón; latinul Crotona) város (közigazgatásilag comune) Calabria régiójában, Crotone megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A megye keleti részén fekszik, a Jón-tenger partján, az Esaro folyó torkolatánál. Határai: Cutro, Isola di Capo Rizzuto, Rocca di Neto, Scandale és Strongoli.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A várost i. e. 710-ben akháj telepesek alapították Krotón néven. Évszázadokon keresztül Krotón volt Magna Graecia egyik legvirágzóbb városa. Lakosai elsősorban fizikai erejükről és egyszerű életvitelükről voltak híresek. I. e. 588-tól kezdődően Krotónból számos olimpiai győztes került ki, közülük a leghíresebb Milón volt. Hérodotosz szerint a Krotónból származtak Görögország leghíresebb orvosai is. I. e. 530-ban Püthagorasz itt alapította meg iskoláját. Tanítványai közül a leghíresebbek Alkmaión és Philolaosz voltak. I. e. 510-ben Krotónból százezres nagyságrendű hadesereg indult a város nagy ellensége Szübarisz ellen, amelyet rövid idő alatt elfoglaltak és elpusztítottak. Röviddel ezután a városlakók elűzték a városvezetésben egyre nagyobb befolyással bíró püthagoreusokat, akik Tarentumban találtak menedékre. I. e. 480-ban Krotón hajókat küldött a görögök megsegítésére a szalamiszi csatában, de még ugyanabban az évben hadserege vereséget szenvedett Lokroi és Rhegium egyesített csapataitól, minek következtében a város hanyatlásnak indult. Dionüszosz, Szürakúza türannusza i.e 379-ben elfoglalta a várost. Tizenkét év múlva a bruttiusok szerezték meg, kivéve citadelláját, amelyben a maradék lakosság menedékre lelt. I. e. 295-ben Agathoklész szürakúzai türannusz foglalta el. Amikor az epiruszi Pürrhosz partraszállt Itáliában (i. e. 280-278, 275) Krotón még mindig Magna Graecia egyik legjelentősebb városa volt tizenkét mérföld hosszúságú fallal körbevéve. A pürrhoszi háborúk után rövid ideig elnéptelenedett. I. e. 277-ben behódolt Róma hatalmának. A cannaei csata után a krotóniak fellázadtak a rómaiak ellen és a város három éven keresztül a Hannibal vezette karthágói seregek bázisa volt. A rómaiaknak csak i. e. 205-ben sikerült visszafoglalniuk. I. e. 194-ben római kolónia lett.

A Nyugatrómai Birodalom bukása után, 555-ben a Totila vezette osztrogótok foglaltál el, majd később a bizánciak birtoka lett. 870-ben a szaracénok elpusztították a várost, lakosságának nagy részét pedig lemészárolták. II. Ottó német-római császár 982-ben hadjáratot indított a város elfoglalására, de a bizánciaknak a szaracénok segítségével sikerült visszaverniük a támadó seregeket. A normannok érkezésével, a 11. századtól kedve a Szicíliai- majd a Nápolyi Királyság része lett. 1861-ben az egyesült Olasz Királyság részévé vált.

A két világháború közötti időszakban, a tarantói és messinai kikötők közötti helyzetének köszönhetően gyors iparosodásnak indult. 1930-ban népessége megduplázódott.

A második világháborút követően a város két nagy ipari konglomerátuma a Pertusola Sud és a Montedison összeomlott és így az 1980-as évek elején Crotone súlyos gazdasági válságba került. Napjainkban a városmegújítási politikának köszönhetően gazdasági helyzete stabilizálódott.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Santa Maria Assunta-katedrális (duomo) – a 9-10. században épült, de többször is átépítették. Homlokzata neoklasszicista, belsője barokk. A Fekete Madonna szentképéről úgy tartják, hogy a kereszténység első éveiben hozták a városba Közel-Keletről.
  • V. Károly vára (castello) – a 16. században épült. Ma a városi Régészeti Múzeumnak ad otthont.
  • Régészeti Múzeum - görög kézműves ékszereket, így egy Hérának tulajdonított aranykoronát őriznek itt
  • Colonna-foki világítótorony
  • Palazzo Zurlo-Soda
  • Palazzo Morelli
  • Palazzo Morace
  • Palazzo Montalcini
  • Palazzo Lucifero
  • Palazzo Galluccio
  • Palazzo Berlingieri
  • Palazzo Brasacchio
  • Santa Chiara-templom
  • Santa Rita-templom
  • Santa Maria del Carmine-templom
  • San Giuseppe-templom
  • Teatro Apollo

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város repülőterét (Sant’Anna repülőtér) charterjáratok használják. A város vasúton is megközelíthető a Reggio Calabria-Taranto vonalon. A város közelében halad a Salerno-Reggio Calabria autópálya. Kikötőjét elsősorban turistahajók veszik igénybe.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]