Totila keleti gót király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Totila
Nuremberg chronicles f 145v 2.jpg
Totila ábrázolása a Nürnbergi krónikából (1493)

Keleti gót király
Uralkodási ideje
541 vége[1] – 552. július 1.
Elődje Erarich
Utódja Teia
Életrajzi adatok
Született 516
Tarvisium (ma: Treviso, Olaszország)
Elhunyt 552. július 1. (36 évesen)
Taginae (ma: Gualdo Tadino, Olaszország)
Édesapja nem ismert
Édesanyja nem ismert

Totila, más néven Baduila, Badvila (516[2]552. július 1.) keleti gót király 541-től haláláig. Rövid idő alatt visszafoglalta Belisariustól a megszállt Itáliát.[3]. A Busta gallorumi csatában vesztette életét.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Totila a keleti gótok királyának, Hildibadnak az unokaöccse volt.[4]. A Flavius Belisarius keletrómai hadvezér ellen elszenvedett vereségeik után a keleti gótoknak csak nagy fáradalmak árán sikerült biztosítani pozíciójukat a folyótól északra. Totila itt Tarvisium (ma Treviso) comese lett[forrás?]. Vitigis egy alvezére, Uraias csapatával Észak-Itáliában állomásozott.[5]. Az ő katonái választották meg Totilát királlyá[5] (542).

Totila politikai céljai között kiemelkedő szerepet kapott I. Justinianus császár hatalmának gyengítése, melyet Itália elfoglalása után a birodalom helyreállítása követett volna. Totila kezdetben ugyan sikereket ért el, melyeket annak köszönhetett, hogy Justinianus seregeit a birodalom keleti felében a Szászánidák ellen folyó harcok lekötötték[forrás?]. A király 50 000 emberével támadást indított, s egy esztendő leforgása alatt majdnem egész Itáliát visszahódította[5] és kemény ostrom után (546) magát Rómát is.[3] Belisarius ugyan Rómát visszafoglalta[3] (547[3]), de már 549-ben ismét Totila kezében volt,[3] aki ezúttal székhelyét is oda tette át,[3] Erre aztán Szicília, Szardínia és Korzika is visszakerült a gótok hatalmába.[3]

Csupán Ravenna és a szicíliai város, Messina maradt keletrómai kézben[5]. Totila sikerei között tartható számon egy keleti gót flotta felállítása is.

Róma második elfoglalása után Totila propagandakampányt kezdett Justinianus politikája ellen. A második gót háború, mely 535 és 540 között zajlott, az elsőnél sokkal véresebb volt, és Itália számára a vérontás az antik kor végleges lezárását jelentette.

Külpolitikájában Totila nem ért el jelentős sikereket. Nem sikerült a frankokat megnyernie szövetségesének, és a Keletrómai Birodalommal sem sikerült elismertetnie keleti-gót birodalmát.[forrás?]

A keletrómai császár, miután csalódott hadvezérében, Belisariusban, visszahívta őt, és helyére a római vézért, Narsest nevezte ki[5]. Narses csapata szinte kizárólag longobárdokból, herulokból, és rúgiaiakból állt – vagyis germán zsoldosokból.[5] Közel 30 000 elit harcos gyülekezett Narses alatt - a kor viszonyaiban egy hatalmas sereg -, akik áthaladtak a Balkánon és északról hatoltak be Itália területére. Ezzel megkerülték a gót védelmi vonalakat. A sereg Veronán és Rómán át közeledett Totila felé, akit Umbrienben, a Busta Gallorum mellett értek el, 552. június 30-án, vagy július 1-jén[forrás?]. A csatára Tadinae-ban került sor.[5] Bár Totila ekkorra egy 20 000 fős sereget állított fel, azonban a sereg nagy része már a keletrómai nyílzáporral kivérzett[forrás?]. A csatában Totila is életét vesztette[5]. Alakja hősi figuraként élt tovább az irodalomban (például Felix Dahn: "Harc Rómáért" [1876])[forrás?].

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 48. oldal
  2. Totila König der Ostgoten (541-552) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
  3. ^ a b c d e f g Bokor József (szerk.). Totilas, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) 
  4. Ostrogoths (Ostrogothi) (angol nyelven). History Department Home Ian Mladjov's Resources. (Hozzáférés: 2010. június 17.)
  5. ^ a b c d e f g h Hans Reichardt: A népvándorlás (Die Völkerwanderung, Nürnberg, 1982), magyar kiadás: Mi micsoda sorozat, Tesloff és Babilon Kiadó, Budapest, 1992, ISBN 963-7937-65-X, 32. oldal

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Totila című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Totila keleti gót király témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző uralkodó:
Erarich
Keleti gót király
541552
Orecchini ostrogoti.jpg
Következő uralkodó:
Teia