I. Rekkared nyugati gót király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Rekkared
Recared.jpg
Rekkared pénzérméje

Nyugati gót király
Uralkodási ideje
586 – 601
Elődje Leovigild
Utódja II. Liuva
Életrajzi adatok
Született
559
Elhunyt
601. május 31. (42 évesen)
Toledo[1][2]
Gyermekei II. Liuva nyugati gót király
Swinthila nyugati gót király
Édesapja Leovigild
Édesanyja Theodosia[1]

I. Rekkared (559601. május 31.[1]) a nyugati gótok hispániai államának királya 586-tól haláláig. Édesapját, Leovigildet követte a trónon. Uralkodása alatt a nyugati gótok az arianizmusról áttértek a római kereszténységre[2] (587), a katolicizmus győzelmét a 3. toledói zsinat nyilvánította ki[2] (589[2]). Rekkared kolostorok alapítója és gazdagítója lett. Ezzel szemben rossz viszonyban volt a frankokkal[2], és folytonos küzdelemben állt a baszkokkal is[2].

Útja a trónig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor apja, Leovigild, testvére Liuva halála miatt egyeduralkodó lett, akkor Rekkaredet és bátyját, a trónörökösnek szánt Hermenegildet társuralkodókká tette. Hermenegild azonban 579-ben fellázadt apja ellen, 585-ben megölték[3]. 585-ben a frankok rátörtek a Nyugati Gót Királyság északnyugati tartományára, Gallia Narbonensisre, hogy birodalmukhoz csatolják[3]. Leovigild Rekkaredet küldte ellenük, akinek súlyos harcokban sikerült a frankokat visszavernie és bevennie a Rhône partján álló erősséget, Ugernót, a mai Beaucaire-t[3]. Ezután Rekkared diadalmasan tért vissza apjához[3].

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rekkared áttérése (Muñoz Degrain)

586-ban meghalt Leovigild és Rekkared vette át az uralkodást[3]. 587-ben áttért a katolikus hitre, és rávette erre az ariánus papokat, a nyugati gótokat és az apja által néhány évvel azelőtt meghódított galiciai szvébeket is.[3] Visszaadta a katolikus egyháztól elődei által elkobzott javakat, és uralkodása alatt kolostorokat alapított.[3] Közben seregei legyőzték Desiderius frank vezért, aki maga is a csatamezőn lelte halálát.[3] A következő két évben az ariánus klérus tagjai megpróbálták visszaszerezni a hatalmat. Az összeesküvésbe az özvegy királyné - Rekkared mostohája -, Goisuntha is belekeveredett, de kudarcot vallottak.[3] 589-ben Guntram, Burgundia frank királya újabb sereget küldött Gallia Narbonensisbe Boso vezetésével, akik Carcasum (ma Carcassonne) mellett ütöttek tábort.[3] Rekkared Claudius luzitán vezért küldte ellenük, aki meglepte a tábort és megfutamította a frankokat.[3] 590-ben Rekkared rendeletére a fővárosban, Toledóban összeült Hispania, Gallia és Gallaecia püspökeinek – szám szerint 72 – a zsinata, ahol végképp leszámoltak az arianizmussal.[3] Uralkodása további részében Rekkared az egyház gyarapításával volt elfoglalva, templomokat és kolostorokat alapított. Erről az időszakról forrásaink igen szűkösek. 601-ben kiskorú fia, II. Liuva követte a trónon.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Rekkared I. König der Westgoten (571/86-601) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
  2. ^ a b c d e f Magyar Nagylexikon, főszerkesztő: Élesztős László, Magyar Nagylexikon Kiadó, Budapest, 2002, ISBN 963-9257-00-1, 15. kötet, 387. oldal
  3. ^ a b c d e f g h i j k l Horváth Emőke: Iohannes Biclarensis krónikája (Aetas 23. évf. 2008.1.szám) A krónika


Előző uralkodó:
Leovigild
Nyugati gót király
586601
Fíbula aquiliforme (M.A.N. Madrid) 01.jpg
Következő uralkodó:
II. Liuva