I. Rekkared nyugati gót király
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| II. Rekkared | ||
|---|---|---|
| Nyugati gót király | ||
| Uralkodása | 586 – 601 | |
| Született | 559 | |
| Elhunyt | 601. decembere | |
| Elődje | Leovigild | |
| Utódja | II. Liuva | |
| Gyermekei | II. Liuva, Suintila | |
I. Rekkared (uralkodott: 586 – 601) a nyugati gótok hispániai államának királya volt. Apját, Leovigildet követte a trónon. Uralkodása alatt a nyugati gótok az arianizmusról áttértek a katolikus hitre, Rekkared kolostorok alapítója és gazdagítója lett.
[szerkesztés] Útja a trónig
Amikor apja, Leovigild, testvére Liuva halála miatt egyeduralkodó lett, akkor Rekkaredet és bátyját, a trónörökösnek szánt Hermenegildet társuralkodókká tette. Hermenegild azonban 579-ben fellázadt apja ellen, 584-ben legyőzték és 585-ben meghalt. 585-ben a frankok rátörtek a Nyugati Gót Királyság északnyugati tartományára, Gallia Narbonensisre, hogy birodalmukhoz csatolják. Leovigild Rekkaredet küldte ellenük, akinek súlyos harcokban sikerült a frankokat visszavernie és bevennie a Rhône partján álló erősséget, Ugernót, a mai Beaucaire-t. Ezután Rekkared diadalmasan tért vissza apjához.
[szerkesztés] Uralkodása
586-ban meghalt Leovigild és Rekkared vette át az uralkodást. 587-ben áttér a katolikus hitre, és ráveszi erre az ariánus papokat, a nyugati gótokat és az apja által néhány évvel azelőtt meghódított galiciai szvéveket is. Visszaadja a katolikus egyháztól elődei által elkobzott javakat, és uralkodása alatt kolostorokat alapít. Közben seregei legyőzik Desiderius frank vezért, aki maga is a csatmezőn leli halálát. A következő két évben az ariánus klérus tagjai megpróbálják visszaszerezni a hatalmat. Az összeesküvésbe az özvegy királyné - Rekkared mostohája -, Goisuntha is belekeveredik, de kudarcot vallanak. 589-ben Guntram, Burgundia frank királya újabb sereget küldött Gallia Narbonensisbe Boso vezetésével, akik Carcasum (ma Carcassonne) mellett ütött tábort. Rekkared Claudius luzitán vezért küldte ellenük, aki meglepte a tábort és megfutamította a frankokat.
590-ben Rekkared rendeletére a fővárosban, Toledóban összeült Hispania, Gallia és Gallaecia püspökeinek - szám szerint 72 - a zsinata, ahol végképp leszámoltak az arianizmussal. Uralkodási további részében Rekkared az egyház gyarapításával volt elfoglalva, templomokat és kolostorokat alapított. Erről az időszakról forrásaink igen szűkösek. 601-ben kiskorú fia, II. Liuva követte a trónon.
[szerkesztés] Források
- Horváth Emőke: Iohannes Biclarensis krónikája (Aetas 23. évf. 2008.1.szám)
- Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott? (Magyar Könyvklub 2003) ISBN 963-547-849-6
|
||||||||