Athaulf nyugati gót király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Athaulf
03-ATAULFO.JPG

Nyugati gót király
Uralkodási ideje
410 – 415
Elődje I. Alarich
Utódja Sigerich
Életrajzi adatok
Uralkodóház Balthingok
Született 372 vagy 374
Elhunyt 415. augusztus 15. (40-43 évesen)
Barcelona[1]
Édesapja nem ismert
Édesanyja nem ismert

Athaulf, más írásmóddal Ataulf, Athavulf, Atawulf (372?[2]415. augusztus 15.) nyugati gót király 410-től haláláig.

Hatalomra kerülése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elődje és sógora[3], Alarich Róma második megtámadásakor az ellencsászárrá tett Priscus Attalus segítségével a palotaőrség parancsnokává választatta Athaulfot, akit Alarich halála után a gótok új királyukul választottak, aki a Balt-nemzetségből származott, akárcsak elődje[4]. Athaulf gót-hun és alán fegyvereseivel jelen volt Róma harmadik megtámadásánál és kifosztásánál, valamint Alarich halálánál is, mely akkor következett be, amikor éppen át akartak kelni Szicíliába és Afrikába, hogy gabonát szerezzenek[4]. Egy vihar tönkretette a hajókat, ezért az új király lemondott a tengeri átkelés tervéről[4].

Észak felé indult, áthaladt Torinón és eljutott a Rhone deltájánál fekvő Arles városáig, majd a tengerparton vonult tovább Barcelona felé[4]. A Pireneusokon át 412-ben elérte Toulouse-t, mely város a nyugati gót királyság első fővárosa lett[4]. Bár Honorius császár minden tárgyalást elutasított Alarichhal, Athaulffal hajlandó volt egyezkedni[4]. Kinevezte hadvezérré, és Galliába és Hispániába küldte, hogy a barbárok ellen hadakozzon[4]. Galliában ekkor már csak a burgundok éltek, mivel a vandálok Andalúziába, az alánok Luzitániába, a svévek pedig Galíciába húzódtak[4]. Athaulf nagyjából Dél-Gallia provinciát foglalta el, a Rhone és a Garonne, valamint a Pireneusok közti területet[4].

Házassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Athaulf 414-ben Narbonne-ban feleségül vette Galla Placidiát, Theodosius lányát és Honorius húgát[4]. Galla Placidia igen szép és művelt volt és a gótok nagy becsben tartották[4]. A korabeli szerzők írásai alapján valószínűsíthető, hogy házasságuk nem kényszerből köttetett, hanem szerelmi házasság volt[4]. Ezek a szerzők Athaulfot is igen szép, intelligens gondolkodású férfinak írják le[4]. Orosius részletesen leírta az esküvőt: Athaulf római ruhát öltött, Galla Placidia a főhelynek számító császári ágyon ült és ötven fiatal rabszolga hordta elé a nászajándékokat: ötven aranytálat, amik a Róma kifosztásából származó arannyal és drágakövekkel voltak tele[4]. Mindeközben az Alarich által választott, majd trónjától megfosztott volt ellencsászár, Attalus nászdalokat énekelt[5].

Az akkori római császárok nem ellenezték a császári ház és a barbárok közötti házassági kapcsolatot, feltéve, ha a barbár előkelő ranggal és megfelelő kultúrával rendelkezett[6]. Azonban Athaulf és Galla Placidia esküvője a császár engedélye nélkül ment végbe[6]. Galla Placidiát egy patrícius, Constantinus szerette volna feleségül venni[6]. Amikor tudomására jutott a házasság híre, elérte, hogy a császár és a gót király szakítson egymással[6]. Athaulf válaszként újból császárrá tette Attalust[6]. Constantinus megindult seregével Narbonne ellen, Attalust elfogták , Ravennába vitték, ahol a triumfuson gúnyolódtak rajta, majd a Lipari-szigetekre száműzték[6].

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Athaulf szobra Madridban. Felipe de Castro alkotása, 1750-53

Athaulf ezután Hispániába ment, ahol a vandálokkal háborúzott "kincseit és a harcra nem alkalmas népet Barcelonában hagyva"[6]. 415-ben Galla Placidia fiút szült, de a gyerek hamarosan meghalt[6]. Ugyanebben az évben Athaulfot is meggyilkolták[6]. Jordanes így ír erről: "a vandálokkal sokáig hadakozván, a harmadik évben, miután Galliát és Hispániát meghódította, Euervulf kardjától meghalt, aki ágyékát átdöfte, minthogy termetén gyúnyolódni szokott"[6]. Egy domesticusa, azaz magánhadseregének katonája ölte meg ágyékon szúrva, mivel ennek előző urát a király megölette[6]. Az ilyesfajta hűséggyilkosságok abban a korban igen gyakoriak voltak[6]. A merénylet elkövetésében szerepe volt annak a Sarusnak, aki Alarich és Athaulf ellensége volt, mivel ő védte Ravennát, Honorius császár lakhelyét[6]. Sarus egyben fivére volt annak a Sigerichnek, aki Athaulf halála után a gótok királya lett[6].

Politikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Athaulf az a barbár király volt, aki csodálta a római kultúrát, azonban a gótok egy radikális csoportja ellenezte a Rómával szembeni békés politikát[6]. Orosius azt írta politikai elképzeléseiről, hogy "Erősen törekedett arra, hogy a római név eltörlésével az egész római területet gót birtokká tegye, és a gótok birodalmának nevezze el, vagyis Gothia legyen az, ami azelőtt Róma volt, és maga Athaulf az, aki azelőtt Caesar Augustus. Miután azonban többrendbeli tapasztalata bebizonyította, hogy sem a gótok nem élhetnek a római törvények alatt, sem az államban nem függeszthetők fel a törvények, amelyek nélkül nem állam az állam, úgy határozott, személyes dicsőségét abban keresi, hogy gót erőkkel helyreállítja és gyarapítja a római tekintélyt, és így az utókor előtt Róma helyreállítójaként (restituor orbis Romani) szerepel, ha már nem lehetett Róma újjászervezője. Ezért tartózkodik a háborútól, ezért törekszik a békére, különösen, mivel felesége, Placidia rábeszéléssel és tanácsaival jó elhatározásokra indítja."[6]

Halálakor a nyugati gót királyság majdnem egész Hispániát és Gallia kétharmadát magában foglalta, és területe utódai alatt még tovább nőtt[6].

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Athaulf König der Westgoten (410-415) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
  2. España 04 (364/534) (spanyol nyelven). REYES Y REINOS GENEALOGIAS. (Hozzáférés: 2007. február 21.)
  3. Visigoths (angol nyelven). History Department Home Ian Mladjov's Resources. (Hozzáférés: 2010. november 2.)
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m n Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, Kossuth Könyvkiadó, 1994, ISBN 963-09-3695-X, 13. oldal
  5. Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 13–14. oldal
  6. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 14. oldal


Előző uralkodó:
I. Alarich
Nyugati gót király
410415
Fíbula aquiliforme (M.A.N. Madrid) 01.jpg
Következő uralkodó:
Sigerich
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap