Athaulf nyugati gót király
| Athaulf | |
 | |
| Nyugati gót király | |
| Uralkodási ideje | |
| 410 – 415 | |
| Elődje | I. Alarik |
| Utódja | Sigerich |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Balthingok |
| Született | 372 vagy 374 Pannonia[2] |
| Elhunyt | 415. augusztus 15. (40-43 évesen) Barcelona[1] |
| Édesapja | nem ismert |
| Édesanyja | nem ismert |
| Testvére(i) | Anonyma |
| Házastársa | Galla Placidia |
| Gyermekei | Theodosius |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Athaulf témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Athaulf, más írásmóddal Ataulf, Athavulf, Atawulf (372?[3] – 415. augusztus 15.) nyugati gót király 410-től haláláig.
Hatalomra kerülése[szerkesztés]
Elődje és sógora,[4] Alarich Róma második megtámadásakor az ellencsászárrá tett Priscus Attalus segítségével a palotaőrség parancsnokává választatta Athaulfot, akit Alarich halála után a gótok új királyukul választottak, aki a Balt-nemzetségből származott, akárcsak elődje.[5] Athaulf gót-hun és alán fegyvereseivel jelen volt Róma harmadik megtámadásánál és kifosztásánál, valamint Alarich halálánál is, mely akkor következett be, amikor éppen át akartak kelni Szicíliába és Afrikába, hogy gabonát szerezzenek.[5] Egy vihar tönkretette a hajókat, ezért az új király lemondott a tengeri átkelés tervéről.[5]
Észak felé indult, áthaladt Torinón és eljutott a Rhone deltájánál fekvő Arles városáig, majd a tengerparton vonult tovább Barcelona felé.[5] A Pireneusokon át 412-ben elérte Toulouse-t, mely város a nyugati gót királyság első fővárosa lett.[5] Bár Honorius császár minden tárgyalást elutasított Alarichhal, Athaulffal hajlandó volt egyezkedni.[5] Kinevezte hadvezérré, és Galliába és Hispániába küldte, hogy a barbárok ellen hadakozzon.[5] Galliában ekkor már csak a burgundok éltek, mivel a vandálok Andalúziába, az alánok Luzitániába, a svévek pedig Galiciába húzódtak.[5] Athaulf nagyjából Dél-Gallia provinciát foglalta el, a Rhone és a Garonne, valamint a Pireneusok közti területet.[5]
Házassága[szerkesztés]
Athaulf 414-ben Narbonne-ban feleségül vette Galla Placidiát, Theodosius lányát és Honorius húgát.[5] Galla Placidia igen szép és művelt volt és a gótok nagy becsben tartották.[5] A korabeli szerzők írásai alapján valószínűsíthető, hogy házasságuk nem kényszerből köttetett, hanem szerelmi házasság volt.[5] Ezek a szerzők Athaulfot is igen szép, intelligens gondolkodású férfinak írják le.[5] Orosius részletesen leírta az esküvőt: Athaulf római ruhát öltött, Galla Placidia a főhelynek számító császári ágyon ült és ötven fiatal rabszolga hordta elé a nászajándékokat: ötven aranytálat, amik a Róma kifosztásából származó arannyal és drágakövekkel voltak tele.[5] Mindeközben az Alarich által választott, majd trónjától megfosztott volt ellencsászár, Attalus nászdalokat énekelt.[6]
Az akkori római császárok nem ellenezték a császári ház és a barbárok közötti házassági kapcsolatot, feltéve, ha a barbár előkelő ranggal és megfelelő kultúrával rendelkezett.[7] Azonban Athaulf és Galla Placidia esküvője a császár engedélye nélkül ment végbe.[7] Galla Placidiát egy patrícius, Constantinus szerette volna feleségül venni.[7] Amikor tudomására jutott a házasság híre, elérte, hogy a császár és a gót király szakítson egymással.[7] Athaulf válaszként újból császárrá tette Attalust.[7] Constantinus megindult seregével Narbonne ellen, Attalust elfogták , Ravennába vitték, ahol a triumfuson gúnyolódtak rajta, majd a Lipari-szigetekre száműzték.[7]
Halála[szerkesztés]
Athaulf ezután Hispániába ment, ahol a vandálokkal háborúzott "kincseit és a harcra nem alkalmas népet Barcelonában hagyva".[7] 415-ben Galla Placidia fiút szült, de a gyerek hamarosan meghalt.[7] Ugyanebben az évben Athaulfot is meggyilkolták.[7] Jordanes így ír erről: "a vandálokkal sokáig hadakozván, a harmadik évben, miután Galliát és Hispániát meghódította, Euervulf kardjától meghalt, aki ágyékát átdöfte, minthogy termetén gúnyolódni szokott".[7] Egy domesticusa, azaz magánhadseregének katonája ölte meg ágyékon szúrva, mivel ennek előző urát a király megölette.[7] Az ilyesfajta hűséggyilkosságok abban a korban igen gyakoriak voltak.[7] A merénylet elkövetésében szerepe volt annak a Sarusnak, aki Alarich és Athaulf ellensége volt, mivel ő védte Ravennát, Honorius császár lakhelyét.[7] Sarus egyben fivére volt annak a Sigerichnek, aki Athaulf halála után a gótok királya lett.[7]
Politikája[szerkesztés]
Athaulf az a barbár király volt, aki csodálta a római kultúrát, azonban a gótok egy radikális csoportja ellenezte a Rómával szembeni békés politikát.[7] Orosius azt írta politikai elképzeléseiről, hogy "Erősen törekedett arra, hogy a római név eltörlésével az egész római területet gót birtokká tegye, és a gótok birodalmának nevezze el, vagyis Gothia legyen az, ami azelőtt Róma volt, és maga Athaulf az, aki azelőtt Caesar Augustus. Miután azonban többrendbeli tapasztalata bebizonyította, hogy sem a gótok nem élhetnek a római törvények alatt, sem az államban nem függeszthetők fel a törvények, amelyek nélkül nem állam az állam, úgy határozott, személyes dicsőségét abban keresi, hogy gót erőkkel helyreállítja és gyarapítja a római tekintélyt, és így az utókor előtt Róma helyreállítójaként (restituor orbis Romani) szerepel, ha már nem lehetett Róma újjászervezője. Ezért tartózkodik a háborútól, ezért törekszik a békére, különösen, mivel felesége, Placidia rábeszéléssel és tanácsaival jó elhatározásokra indítja."[7]
Halálakor a nyugati gót királyság majdnem egész Hispániát és Gallia kétharmadát magában foglalta, és területe utódai alatt még tovább nőtt.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Athaulf König der Westgoten (410-415) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. [2007. január 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
- ↑ Diccionario biográfico español (spanyol nyelven). Real Academia de la Historia, 2011
- ↑ España 04 (364/534) (spanyol nyelven). REYES Y REINOS GENEALOGIAS. (Hozzáférés: 2007. február 21.)
- ↑ Visigoths (angol nyelven). History Department Home Ian Mladjov's Resources. (Hozzáférés: 2010. november 2.)[halott link]
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, Kossuth Könyvkiadó, 1994, ISBN 963-09-3695-X, 13. oldal
- ↑ Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 13–14. oldal
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 14. oldal
- ↑ Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok, 15. oldal
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Ataulf, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Athaulf (magyar nyelven). Hunok – gepidák – langobardok. [2006. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. január 3.)
| Előző uralkodó: I. Alarik |
|
Következő uralkodó: Sigerich |
_01.jpg){kind=small}
