Leovigild nyugati gót király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leovigild
Liuvigild 722238.jpg
Leovigild tremissise (580583)

Nyugati gót király
Uralkodási ideje
569 – 586
Elődje Athanagild, I. Liuva
Utódja I. Rekkared
Életrajzi adatok
Született 519
Elhunyt 586. április 21. (67 évesen)
Toledo[1]
Édesapja nem ismert
Édesanyja nem ismert

Leovigild, más írásmóddal Liuvigild, Leuvigild, vagy Leogild (519586. április 21.) a nyugati gótok hispániai államának királya társkirálya 569-től, királya 573-tól haláláig. Az arianizmus híveként üldözte a katolikusokat. Egyike volt a birodalom legerélyesebb uralkodóinak, aki Spanyolországból kiszorította a görögöket,[2] megfékezte a lázongó főnemességet,[2] és visszaszerezte a királyságnak tekintélyét,[2] A nyugati gótoknak Eurich király által összegyűjtött törvényeit megint érvényre emelte.[2] Amikor fia, Hermenegild, az ariánus hitről letérve, a katolikusokat lázadásra ösztönözte, elfogatta s miután az ariánus hitre visszatérni vonakodott, 585-ben Tarragonában lefejeztette.[2] Élete végén a szvévek fölött aratott diadalt.[2] Ő volt a nyugati gótoknak utolsó ariánus hitű királya.[2]

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leovigild egy évvel testvére, I. Liuva trónra lépése után lett társuralkodó 569-ben, és Hispania Citerior kormányzását kapta meg.[3] Feleségül vette Goisunthát, Athanagild özvegyét[2] 570-ben a Cartagena és Málaga közötti terület ellen vezetett büntetőhadjáratot, 571-ben elfoglalta az erős város Asidoniát, 572-ben Córdobát.

573-ban meghalt Liuva és ezzel Leovigild egyeduralkodó lett Hispániában és Gallia Narbonensisben.[3] Elvesztett feleségétől származó két fiát, Hermenegildet és Rekkaredet társuralkodókká tette.[3] Még ebben az évben meghódította Sabaria tartományt, 574-ben Cantabriát, 575-ban a Galicia-beli Montes Aregensest.[3] 576-ban feldúlta a szvébek határterületeit, 577-ben elfoglalta a Cartagena környékén levő Orospeda területet.[3] Leovigild ezzel nagyjából helyreállította uralmát a korábbi nyugati gót területeken és 578-ban Celtiberiában alapított egy várost – fia neve után Recopolist, valószínűleg a mai Zorita de los Canest – amit szépen kiépíttetett.[3]

579-ben fia, Hermenegild elvette I. Sigebert frank király, Austrasia uralkodója lányát, és megkapta kormányzásra a nyugati gót királyság egy részét.[3] Hermenegild azonban – Goisuntha királyné párthíveire támaszkodva – fellázadt apja ellen Hispalisban (a mai Sevilla), ami súlyos pusztításokhoz vezetett a következő években.[3]

580-ban Leovigild ariánus zsinatot hívott össze, ahol megkönnyítették a katolikus hitről az ariánusra való áttérést.[3] Ezentúl nem volt szükséges megkeresztelkedni, elegendő volt a kézrátétel és áldozás révén való megtisztulás.[3] 581-ben elfoglalta baszkföld egy részét és megalapította Victoriacum – valószínűleg a mai Vitoria – városát.[3]

582-ben Leovigild sereget gyűjtött lázadó fia ellen, és 583-ban megkezdte Hispalis ostromát.[3] Hermenegild segítségére érkezett Miro, a szvébek királya, de meghalt.[3] A szvéb trónon fia, Eborik követte őt.[3] Közben Leovigild kiéheztette és az ostrommal annyira megviselte Hispalist, hogy 584-ben sikerült bevennie, miután fia a bizánciak által ellenőrzött területre menekült.[3] Ezután sorra visszafoglalta a korábban fiához pártolt városokat és Córdobában fiát is elfogjta, akit megfosztva királyságától, Valenciába küldött száműzetésbe.[3]

585-ben Leovigild feldúlta a szvéb királyság területét, azaz Galiciát, elfogta és megfosztta trónjától Audekát – aki papi pályára tért – és a szvébek államát csatolta a Nyugati Gót Királysághoz. Közben Hermenegildet Tarraco-ban (ma Tarragona) megölték.[3] A frankok el akarták foglalni Gallia Narbonensist, ezért sereggel vonultak oda.[3] Leovigild a fiát, Rekkaredet küldte ellenük, akinek súlyos harcok árán sikerült visszavernie a frankokat.[3]

Leovigild a következő évben, 586-ban meghalt,[3] és fia, Rekkared követte őt a trónon.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Leowigild König der Westgoten (568-586) (német nyelven). Genealogie Mittelalter. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
  2. ^ a b c d e f g h Bokor József (szerk.). Leovigild, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) 
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t Horváth Emőke: Iohannes Biclarensis krónikája (Aetas 23. évf. 2008.1.szám) A krónika


Előző uralkodó:
Athanagild
Nyugati gót király
568586
Fíbula aquiliforme (M.A.N. Madrid) 01.jpg
Következő uralkodó:
I. Rekkared