Ravenna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Ravenna
PiazzaDelPopolo01.jpg
Piazza del Popolo
Ravenna címere
Ravenna címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Emilia-Romagna
Megye Ravenna (RA)
Polgármester Fabrizio Matteucci
Irányítószám 48100
Körzethívószám 0544
Népesség
Teljes népesség 154 363 fő (2013. szeptember 30.)[1]
Népsűrűség 228,36 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 4 m
Terület 652 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ravenna  (Olaszország)
Ravenna
Ravenna
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 44° 25′, k. h. 12° 12′Koordináták: é. sz. 44° 25′, k. h. 12° 12′
Ravenna weboldala
Ravenna ókeresztény és bizánci műemlékei
Világörökség
Ravenna, battistero degli ariani (prima metà del VI secolo).jpg
Adatok
Ország Olaszország
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok C (I) (II) (III)(IV)
Felvétel éve 1996
Elhelyezkedése
Ravenna  (Olaszország)
Ravenna
Ravenna
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 44° 25′, k. h. 12° 12′

Ravenna olasz város Emilia-Romagna régióban. Csatorna köti össze az Adriai-tengerrel. Egykor egy bizonyos időszakban a nyugat-római birodalom, majd az osztrogót királyság, majd a ravennai exarchatus fővárosa volt, most Ravenna megye székhelye. Kora keresztény műemlékei az UNESCO Világörökség listáján szerepelnek.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ravenna Itália egyik legrégebbi városa, eredetét valószínűleg az etruszkoknak köszönheti. Későbben gallok és azután rómaiak birtokába került. I.e. 88-ban a város lakói római polgárjogot nyertek.

Augustus császár a város közelében fekvő Classis kikötőjét a birodalom második legfontosabb hadikikötőjévé, az adriai hajóraj állomásává tette. Később azonban a kikötő elhomokosodott és a flotta állomását áthelyezték. A kikötőváros temetőjében i.sz. II. századra datálható keresztény feliratok tanúskodnak az új vallás megjelenéséről. A város mártírja és védőszentje Szent Apollinaris, akinek idejét a 2. századra becsülik, de valójában csak legendákban bukkan fel. A város első történelmileg hiteles püspöke Severus, aki részt vett a sardica-i (Szófia) zsinaton 343-ban.

A város virágkorát akkor élte, mikor Honorius császár 402-ben/404-ben a Nyugat-Római Birodalom székhelyét Milánóból ide tette át. Ekkor pompás épületekkel díszítették és a tengerig csatornát építettek.

A folyamatosság jegyében a nyugat-római birodalom fővárosa a kelet-római császár felsőbbségét többé-kevésbé elismerő germán államok székhelye maradt (a királyok a kelet-római császár megbízásból a trónt elfoglaló sciri/rugiOdoaker, majd az azonos megbízásból érkező, a keleti gót királyságot létrehozó Nagy Theodorik és utóda voltak). I. Justinianus hadjáratában újraegyesítette keleti birodalmát az itáliai területekkel, így Ravenna 540-től a longobárd hódításig, 751-ig a bizánci exarchatus központja lett. Aistulf longobárd király uralmának Kis Pipin frank király vetett véget 756-ban, amikor az exarchatus területét Rómának, a pápai államnak engedte át. A pápai uralomtól való elszakadás érdekében a város a német császárok pártjára állt. A pápai és császári fennhatóság között őrlődő város élére 1218-tól kezdve a pápai érzelmű Traversarik, 1275-től a XV. század elejéig pedig a Polenta-család küzdötte fel magát.

1441-1509 között a velenceiek birtokolták, majd 1509-ben II. Gyula pápa és a Cambrai-i Liga szerezte meg. 1797-1815 között Napóleon parancsolt, majd az olasz állam egyesítéséig, 1860-ig ismét pápai birtok volt.

1512. április 11-én itt vívta ki győzelmét a spanyol csapatok felett Gaston de Foix francia vezér, aki e csatában el is esett.

Látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dante mauzóleuma a Basilica di San Francesco mellett
Theoderik mauzóleum
San Vitale Székesegyház
Jusztiniánusz császár mozaik portréja a San Vitale bazilikában (6. század)
  • Piazza del Popolo
  • Garibaldi tér
    • Dante mauzóleuma: Dante Alighieri (1265-1321) eredetileg először a ferencesrendi temetőbe került, majd 1519-ben Medici Leo pápa elrendelte hazavitelét. A ferences atyák elrejtették a koporsót. Így 1780-ban az üres sír helyére emelték a mauzóleumot. 1865-ben végül megtalálták az ereklyét egy falban. Később harangtornyot építettek fölé.

Ókeresztény műemlékek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ariánusok keresztelőkápolnája (Battistero degli Ariani): az ariánus keresztény irányzat nem ismerte el Jézus és a Szentháromság isteni voltát, az Atyával való egylényegűségét. Ebben a szellemben díszítették a keresztelőkápolnát is. Kupolamozaikja egyedülálló: az egyetlen, mely meztelenül ábrázolja Krisztust Michelangelo kora előtt.
  • Theodorik mauzóleuma (Mausoleo di Teodorico): 10 szögletű, két szintes zömök építmény, a tetejét lezáró boltozat isztriai mészkő monolit, melynek méretei: 10,9 m átmérőjű, 1 m vastag, kb. 300 tonna súlyú. A felső szinten porfír kád látható, a csak a császároknak kijáró köből. Egy monda szerint a kegyetlen a király úgy félt a villámlástól, hogy a kő alá menekült, de az mégis agyonsújtotta.
  • San Vitale-székesegyház (Basilica di San Vitale): a bizánci, centrális templomtípus, martyreum egy példája. San Vitalis római katona volt Milanóban, aki Szent Agricola-val együtt halt vértanúhalált, az egyik a legenda szerint Bologna-ban (ahol szintén templomot emeltek a két szent tiszteletére). Szent Vitalis ravennai imádásáról az V. századból értesülünk először: a mai bazilika helyén egy oratórium állt. Később született meg a szent katona ravennai mártíromságának legendája, mely alátámasztotta itteni tiszteletét.

A székesegyház 525/534?-547 között épült a Justinianus alapította konstantinápolyi katonamártíroknak szentelt Szent Sergius és Bacchus templom (527) másaként, Maximianus érsek szentelte fel 547-ben. A nyolcszögű belső részben 7-ben karéjos oszlopsorok rajzolják ki a teret. A nyolcadik ad helyet a megnyújtott apszisnak. A karzat arra utal, hogy a nők és a férfiak külön szinten foglaltak helyet. A padlón az eredeti mozaikburkolat részben megmaradt, részben ún. Kozmata-kőmozaik borítja. Az apszisban az 546 után felhelyezett mozaikok I. Justinianust és Theodóra császárnét ábrázolják, a mozaikok az újraegyesített birodalom mellett a vallási egységet, az arianizmus legyőzését is hirdetni hivatottak. A Szent Vitalis templom szolgált Nagy Károly aacheni palotakápolnájának mintájául, mint germán kötődésűnek tartott császári udvari székesegyház.

  • Galla Placidia mauzóleuma (Mausoleo di Galla Placidia): A ma a San Vitale székesegyház mellett található síremlék építésekor egy mára elpusztult császári udvari Szent Kereszt bazilikához kapcsolódott. Galla Placidia I. Theodosius római császár lánya, Honorius császár testvére volt, akit 410-ben a nyugati gótok Róma feldúlásakor elraboltak és 414-ben feleségül adták Athaulf királyhoz). Miután férjét megölték, őt hazaküldték. Később testvére feleségül kényszerítette II. Constantinus társcsászárhoz, akitől két gyermeke született: a későbbi III. Valentinianus császár és Honoria. Férje halála után később gyermeke kiskorúsága miatt a nyugat-római birodalom uralkodója, régens volt Ravennában(424-445). 450-ben halt meg. A síremlék 440-450 között épült Galla Placidia megbízásából. Görögkereszt alaprajzú, az ókeresztény mozaikkultúra emlékei láthatók falain. A szarkofágokban III. Valentianus, II. Constantinus és Galla Placidia nyugszanak.
  • Az Új Szent Apollinariusz bazilika (Basilica di Sant'Apollinare Nuovo): az ariánus Theodorik király építtette a VI. sz. első felében, két fala 24 látványos oszlopon fekszik. Mozaikjai: fent – Krisztus élettörténete, balra – 22 szűz, jobbra – 26 mártír, a bejáratnál – Classis kikötője illetve Theoderik palotája (=Ravenna városa). Mennyezete a 17. századból származik.
  • Érseki palota múzeuma (Museo Arcivescovile): világhírű műemlékkel dicsekedhet: itt látható pl. Maximianus érsek (Ravenna első érseke) elefántcsontból faragott trónja, mely az 5. századból származó alexandriai munka. Az érseki palotakápolna mozaikdíszítése szintén rendkívüli. Továbbá egy kőbe vésett húsvéti öröknaptár emelkedik ki a lapidárium tárgyai közül.

Vallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ravenna katolikus egyházi főméltóságainak listája:

Fő cikk: Ravenna püspökei és érsekei

Ravenna esetében érdemes kitérni a múlt vallási vonatkozásaira is, tekintettel a műemlékekre. A város őslakói az atanáziuszi (hivatalosan elfogadott) kereszténységet gyakorolták. Ennek jegyében épült az ortodoxok bazilikája és keresztelőkápolnája (duomo, battistero degli ortodossi) Ursus püspök alatt (396 előtt), és az evangéliumi Szent János bazilika (basilica di S. Giovanni evangelista) (V.sz.). A germán betelepülők (Odoaker (476-493), a keleti gót Theodorik (493-526)..uralmával) viszont a 381 óta, a níceai-konstantinápolyi zsinatok hitvallása értelmében eretneknek tekintett ariánus kereszténységet vallották, külön egyházközséget alapítottak és -elsősorban Theodorik- külön egyházi épületeket építtetett: az ariánusok templomát és keresztelőkápolnáját (chiesa Spirito Santo elődje, battistero degli ariani), valamint az Új Szent Apollinárisz bazilikát (basilica di San Apollinare nuovo), mely később ortodox templommá válik. A San Vitale bazilika építése egyes források szerint még Theodorik idejében elkezdődött, más források szerint csak halála után. Egyértelmű viszont felszentelése (547, Maximianus püspök) és a Justiniánus császárt és Theodora-t ábrázoló apszismozaikok hovatartozása: az arianizmus legyőzése jegyében. Hasonló korú, tehát szintén Justiniánus császár jelenlétéhez kapcsolódik a Classis-i temető területén Szent Apollinárisz sírja felett emelt ún. Classe-i Szent Apollinárisz bazilika (basilica di San Apollinare in Classe), Maximianus pürpök 549-ben szentelte fel.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1980) ISBN 963-243-235-5
  • A Pallas nagy lexikona (Ravenna szócikk, Ravenna története)

Baumgart, F.: Oberitalien, DuMont Kunst-Reiseführer, Köln, 8. kiadás, 1986, pp. 179–180.pp. Montanari, G.: Mosaics, Worship, Culture, Religious culture in the mosaics of the basilicas of Ravenna, Opera di religione della diocesi di Ravenna, 2000,

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ravenna témájú médiaállományokat.