Odoaker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Odoaker
Young Folks' History of Rome illus420.png
Charlotte Mary Yonge: Romulus Augustulus lemond a koronáról Odoaker javára (1880)

Itália királya
Uralkodási ideje
476. augusztus 23.[1] – 493. március 15.
Elődje Romulus Augustulus
Utódja Theuderich
Életrajzi adatok
Született 433
Elhunyt 493. március 15. (60 évesen)
Ravenna[2]
Édesapja Edika
Édesanyja nem ismert

Odoaker, teljes nevén Flavius Odoaker, neve előfordul még Odovacar, Odowaker, Odoacer írásmóddal is, gyakran említik Odoaker, a herul formában (433[2] – vélhetőleg 493. március 15.[1]) germán származású hadvezér, aki 476-ban megfosztotta trónjától Romulus Augustulust, az utolsó nyugatrómai császárt[3]. Ezek után mint Itália királya uralkodott haláláig.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Attila szolgálatában állt Edekonnak és egy szkír törzsbéli nőnek a fia. Edekon származása vitatott, egyesek szerint a rúgi törzs tagja volt. A Welfek családfája szerint bátyja volt Welf (Hunvulf), aki 488 körül a szkírek, rúgiaiak és türingek fejedelme volt. Odoaker Attila hun fejedelem udvarában nőtt fel. Fiatal korában a hagyomány szerint találkozott Szent Severinusszal, aki nagy jövőt jósolt neki.

Hatalomra kerülése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyugatrómai császár testőrségében eltöltött szolgálata után 470 körül kinevezték a germán segédcsapatok vezetőjévé. Mivel akkoriban alig voltak reguláris nyugatrómai hadseregek, az Odoaker parancsnoksága alá tartozó barbár szövetséget tekinthetjük gyakorlatilag az egyetlen katonai erőnek Itália területén. 476-ban Orestes megtagadta a germán katonák követeléseinek továbbítását, ezért Odoaker megölte őt, a fiát, Romulus Augustulus nyugatrómai császárt pedig megfosztotta hatalmától. Romulus Augustulust a Nápolyi-öbölhöz száműzték, ahol valószínűleg 511-ig élt.

Odoaker a következő évben, 477-ben visszafoglalta Szicíliát a vandáloktól.

A császári felségjelvényeket Konstantinápolyba küldte, azzal az üzenettel, hogy a nyugati birodalom nem szorul többé császárra, egy uralkodó elég a világnak; Odoaker bölcsessége és vitézsége meg fogja oltalmazni államukat és kérik Zénónt, hogy adományozza Odoakernek a patriciusi címet és bízza rá az itáliai provinciák igazgatását.[4][a 1]

E mellett Itália hercege címet (dux Italiae) is kért. Ezeket Zénón császártól megkapta, de Zénó Julius Nepost (őt buktatta meg Romolus Augustulus apja, Orestes) tekintette nyugati császárnak. Elvileg Julius Nepos Odoaker felett állt hierarchiában, és ezért Odoaker pénzeket is Julius Nepos nevében veretett, gyakorlatilag Julius Nepos hatalma csak Dalmáciára terjedt ki. Később Julius Nepos 480-as halála után végül I. Zénó elismerte Odoakert mint Itália vezetőjét, aki teljes függetlenséggel rendelkezik. Innen kezdve Odoaker Itália királyának (rex Italiae) nevezteti magát. Emellett megtartotta a consuli tisztséget, tiszteletben tartotta alattvalóinak polgári és egyházi intézményeit.[5] 14 éven keresztül a keletrómai császár névleges helytartójaként uralkodott.[6] A keleti császárok 480-tól fogva a Római Birodalom egyedüli uralkodóinak tekintették magukat, s a formaságok életben tartásával igyekeztek megtartani a germán államok feletti jogi fennhatóságot. Odoaker 481-ben meghódította Dalmáciát.

Későbbi tettei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Odoaker lemondott a bevándorolt germán népektől (herulok[7], szkírek, türingek) szedett külön adóról, csak a római jog- és adórendszert, illetve a római közigazgatást illetve a szenátust hagyta meg eredeti formájában. A késői antik kultúra tehát fennmaradt Itáliában, így a tényleges hatalommal amúgy sem rendelkező római császár félreállítása gyakorlatilag semmiféle befolyással nem volt az adott korra. A zsoldos foederati, akik királyságának támaszai voltak – mint szétszórt zsákmányoló törzsek minden összetartás nélkül – nem verhettek gyökeret Itáliában.[8] Odoaker 18 éve alatt alig történt valami a társadalom újjászervezése érdekében[8], így nem csoda, hogy az akkor élők nem tekintették 476-ot olyan korszakhatárnak, mint amilyen később lett.[6]

Az Odoaker által Zenon nevében vert soldius

488-ban felszámolta a rugik birodalmát Noricumban.

Bukása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dalmácia elfoglalását a Keletrómai Birodalom nem nézte jó szemmel, így Odoaker 488-ban kénytelen volt fellépni az általuk támogatott keleti gótok előrenyomulása ellen.

Több, a keleti gótokkal vívott vesztes csata során a barbár szövetséges és a megmaradt római csapatok nagy része elesett. Miután az Odoaker által védett Ravennát már két és fél éve ostromgyűrűbe zárták a keleti gótok, a város püspöke közvetítésével 493-ban kénytelen volt békét kötni Theodorik keleti gót királlyal. A megállapodás szerint közösen kormányozták volna Itáliát. Néhány nappal később mégis Theodorik ravennai udvarába szállították (egyes források szerint ünnepségre hívták), és itt saját kardjával kivégezték.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

 
 
 
 
 
 
 
Edika
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Sunigild
 
Odoaker
 
Hunvulf
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Thela
 
 
 
 
 
 
 
 

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az eredeti szöveg a Malchus ap. Photium a Corp. Hist. Byzant.-ban:
    [Bryce, 26. oldal]
    AὔγουσΤος δ Ὀρἐστου υἱὸς ἀχοὐσας Zὴνωνα πάλιν τὴν βασιλείαν ἀναχεχτσθαι τῆς ἕω ... ἡνἁγχασε τὴν βoυλὴν ἀποστεῖλαι πρεσβεῖν Zὴνωνι σσημαὶνουσαν ὡς ἰδὶας μὲν αὐτοῖς βασιλείας oὐ δὲοι, χοινὸς δὲ ἀποχρήσει μόσος ὤν αὐτοχράτως επ' ἀμφοτέροις τοῖς πὲρασι. τὸν μέντοι Ὀδόαχον ὑπ' αὐτῶν προβεβλῆσθαι ἱχανόν ὄντα σώζειν πὰ παρ' αὐτοῖς πράγματα πολιτιχὴν ἐχὼν νοῦν χαὶ σύνεαιν ὁμοῦ χαὶ μάχιμον, χαὶ δεῖσθαι τοῦ Zὴνωνoς πατριχίου τε αῦτῷ ἀποστεῖλαι ἀξίας χαὶ τὴν τῶν 'Iτάλων τουτῷ ἐφεῖναι διοίχησιν.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 48. oldal
  2. ^ a b Odoaker König in Italien (476-493). Genealogie Mittelalter. (Hozzáférés: 2005. június 25.)
  3. A Pesti Hirlap lexikona – a mindennapi élet és az összes ismeretek kézikönyve egy kötetben A–Z, A Pesti Hirlap kiadása, Budapest, 1937, 791. oldal
  4. James Bryce: A Római Szent Birodalom, A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1903, 26. oldal
  5. Bryce, 26–27. oldal
  6. ^ a b Bryce, 27. oldal
  7. Odaker gúnynevéről elnevezett népe
  8. ^ a b Bryce, 28. oldal

Életút[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap