Odoaker
| Odoaker | |
 |
|
| Charlotte Mary Yonge: Romulus Augustulus lemond a koronáról Odoaker javára (1880) | |
|
|
|
| Itália királya | |
| Uralkodási ideje 476. augusztus 23.[1] – 493. március 15. |
|
| Elődje | Romulus Augustulus |
| Utódja | Theuderich |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 433 |
| Elhunyt | 493. március 15. (60 évesen) Ravenna[2] |
| Édesapja | Edika |
| Édesanyja | nem ismert |
Odoaker[3] (433[2] – vélhetőleg 493. március 15.[1]) germán származású hadvezér, aki 476-ban megfosztotta trónjától Romulus Augustulust, az utolsó nyugatrómai császárt[4]. Ezek után mint Itália királya uralkodott haláláig.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Származása
Az Attila szolgálatában állt Edekonnak és egy szkír törzsbéli nőnek a fia. Edekon származása vitatott, egyesek szerint a rugi törzs tagja volt. A Welfek családfája szerint bátyja volt Welf (Hunvulf), aki 488 körül a szkírek, rugiaiak és türingek fejedelme volt. Odoaker Attila hun fejedelem udvarában nőtt fel. Fiatal korában a hagyomány szerint találkozott Szent Severinusszal, aki nagy jövőt jósolt neki.
[szerkesztés] Hatalomra kerülése
A nyugatrómai császár testőrségében eltöltött szolgálata után 470 körül kinevezték a germán segédcsapatok vezetőjévé. Mivel akkoriban alig voltak reguláris nyugatrómai hadsergek, az Odoaker parancsnoksága alá tartozó barbár szövetséget tekinthetjük gyakorlatilag az egyetlen katonai erőnek Itália területén. 476-ban Orestes megtagadta a germán katonák követeléseinek továbbítását, ezért Odoaker megölte őt, a fiát, Romulus Augustulus nyugatrómai császárt pedig megfosztotta hatalmától. Romulus Augustulust a Nápolyi-öbölhöz száműzték, ahol valószínűleg 511-ig élt.
A császári felségjelvényeket Konstantinápolyba küldte, és közölvén, hogy Nyugaton nem akarnak több saját augustust, hanem alávetik magukat a Keletrómai Birodalomnak. E mellett római patríciusi és Itália hercege címeket (dux Italiae) kért. Ezeket Zénón császártól megkapta, de Zénó Julius Nepost (őt buktatta meg Romolus Augustulus apja, Orestes) tekintette nyugati császárnak. Elvileg Julius Nepos Odoaker felett állt hierarchiában, és ezért Odoaker pénzeket is Julius Nepos nevében veretett, gyakorlatilag Julius Nepos hatalma csak Dalmáciára terjedt ki. Később Julius Nepos 480-as halála után végül I. Zénó elismerte Odoakert mint Itália vezetőjét, aki teljes függetlenséggel rendelkezik. Innen kezdve Odoaker Itália királyának (rex Italiae) nevezteti magát. A keleti császárok 480-tól fogva a Római Birodalom egyedüli uralkodóinak tekintették magukat, s a formaságok életben tartásával igyekeztek megtartani a germán államok feletti jogi fennhatóságot.
Odoaker lemondott a bevándorolt germán népektől (herulok[5], szkírek, türingek) szedett külön adóról, csak a római jog- és adórendszert, illetve a római közigazgatást illetve a szenátust hagyta meg eredeti formájában. A késői antik kultúra tehát fennmaradt Itáliában, így a tényleges hatalommal amúgy sem rendelkező római császár félreállítása gyakorlatilag semmiféle befolyással nem volt az adott korra.
[szerkesztés] Hódításai
477-ben Odoaker visszafoglalta Szicíliát a vandáloktól. 481-ben meghódította Dalmáciát, 488-ban pedig felszámolta a rugik birodalmát Noricumban.
Dalmácia elfoglalását a Keletrómai Birodalom nem nézte jó szemmel, így Odoaker 488-ban kénytelen volt fellépni az általuk támogatott keleti gótok előrenyomulása ellen.
[szerkesztés] Bukása
Több, a keleti gótokkal vívott vesztes csata során a barbár szövetséges és a megmaradt római csapatok nagy része elesett. Miután az Odoaker által védett Ravennát már két és fél éve ostromgyűrűbe zárták a keleti gótok, a város püspöke közvetítésével 493-ban kénytelen volt békét kötni Theodorik keleti gót királlyal. A megállapodás szerint közösen kormányozták volna Itáliát. Néhány nappal később mégis Theodorik ravennai udvarába szállították (egyes források szerint ünnepségre hívták), és itt saját kardjával kivégezték.
[szerkesztés] Családja
|
|
|
|
|
|
|
|
Edika |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
Sunigild |
|
Odoaker |
|
Hunvulf |
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||
|
|
|
|
Thela |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||||||||||||||||||||||
[szerkesztés] Források és jegyzetek
- ^ a b Dr. Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott? kormányzott? (Wer regierte wann?, 1992, München); magyar kiadás: Springer Hungarica, Budapest, 1994, fordította: Hulley Orsolya és Pálinkás Mihály, ISBN 963-7775-43-9, 48. oldal
- ^ a b
- ↑ Teljes neve Flavius Odoaker volt. A név előfordul még „Odovacar”, „Odowaker”, „Odoacer” írásmóddal is. Gyakran említik „Odoaker, a herul” formában.
- ↑ A Pesti Hirlap lexikona – a mindennapi élet és az összes ismeretek kézikönyve egy kötetben A–Z, A Pesti Hirlap kiadása, Budapest, 1937, 791. oldal
- ↑ Odaker gúnynevéről elnevezett népe
