Itália uralkodóinak listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Itália területe, amely többé-kevésbé a mai Olaszország államterületével esik egybe, a Nyugatrómai Birodalom 476-os bukása után megközelítőleg 1400 éven át kisebb-nagyobb államokra és városállamokra tagolódott. Ilyen volt például Velence, amely fölött a dózsék egész sora uralkodott, vagy a reneszánsz kori gazdag városállam, a Medici-család által uralt Firenze, vagy a Sforzák milánói fejedelemsége. Ilyen volt a Nápoly–Szicíliai kettős királyság, amely fölött az Anjou-családnak azon ága uralkodott, ahonnan a magyar Anjou-királyok is származtak. Ilyen volt a közel 1100 évig fennálló Pápai Állam, amelyet II. István pápa és Kis Pippin francia király alapítottak a 8. században. Ám egyes területek hosszabb-rövidebb ideig külső megszállásalatt álltak. I. (Nagy) Károly római császár például megszállta Észak-Itáliát, hogy biztosítsa a pápa biztonságát az ott tanyázó longobárdoktól. Ettől kezdve a Frank Birodalom széthullásáig a Rómától északra fekvő terület e hatalmas államalakulat része volt.

Az egységes Frank Birodalom felbomlása után a németek szerezték meg az Itália feletti ellenőrzést. 962-ben I. (Nagy) Ottó német király még a Pápai Államot is elfoglalta és ott „római császárrá” koronáztatta magát. Ezután Itália 900 éven át a Német-római Birodalom hatalmi övezetébe tartozott. A középkort végig kísérte a császár és a pápa közötti állandó hatalmi ellentét az egyházi vezetők beiktatásának jogáért („invesztitúraharc”). Bár az itáliai városállamok viszonylagos függetlenséget élveztek, valamennyien a német-római császár befolyása alatt maradtak. Itália gyakran vált a francia–német (és a francia–spanyol) nagyhatalmi háborúk hadszínterévé is.

A napóleoni háborúk nyomán 1806-ban a Német-római Birodalom megszűnt, Észak-Itáliát a franciák szállták meg, és csatlós királyságokat (Itáliai Királyság, Nápolyi Királyság) hoztak létre, amelyek élére Napóleon saját rokonait és tábornokait állította. Napóleon veresége és a bécsi kongresszus (1815) után az Osztrák Császárság vetette meg itt a lábát, amely létrehozta saját csatlós államait (Lombard–Velencei Királyság, Modena és Reggio Hercegség, Párma, Piacenza és Guastalla hercegsége).

A 19. század közepén a független Szárd–Piemonti Királyság harcos uralkodói, Károly Albert és fia, II. Viktor Emánuel álltak az olasz egyesítési törekvések élére, amelynek érdekében több felkelés és háború folyt le (1848, 1859), ezekbe a Francia Császárság is beavatkozott. Ezek eredményeként 1861-ben létrejött az egységes Olasz Királyság. Az új nemzeti állam a következő fél évszázad háborúiban további terüleket foglalt el: 1866-ban, a porosz–osztrák háború során Venetót, 1870-ben a porosz–francia háborút kihasználva Rómát (a Pápai Állam maradékát), majd 1918-ban az első világháborúban Dél-Tirolt, Görz és Gradisca tartományokat, és Trieszt városát szerezte meg. Olaszország államformája 1946-ig királyság volt, majd kikiáltották a köztársaságot.

Osztrogót Királyság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lombard Királyság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frank Birodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy Károly hódítása után 774-ben megkoronáztatta magát Paviában a lombard vaskoronával és perszonálunióban egyesítette a Frank Királyságot az Itáliai Királysággal. Miután 800-ban császárrá koronázták, a császár elsőbbsége mellett a frank és itáliai királyi címet a birodalom megosztása miatt többnyire nem ugyanaz a személy viselte. Ez a lista az itáliai királyok listája.

Itáliai Királyság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német-római Birodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Ottótól kezdve Itália északi része, mint Itáliai Királyság a birodalom része lett. Ezután a német királyokat koronázták meg itáliai királyokká, addig interregnum volt. Ehhez Itáliába kellett utazniuk. Ezután jöhetett a harmadik koronázás, a császári.

Uralkodó Uralkodott Megjegyzés
I. (Nagy) Ottó 962973
II. Ottó 962983
III. Ottó 9831002
Arduin 10021014
II. Henrik 10041024
II. Konrád 10261039
III. Henrik 10391056
IV. Henrik 10561093
Konrád 10931098
V. Henrik 10991125
III. Lothár 11281137

III. Lothár halála után Észak-Itália városai saját kormányzatot nyertek a Német-Római Birodalmon belül.

Francia megszállás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Uralkodó Uralkodott Megjegyzés
Bonaparte Napóleon 18051814 Bővebben lásd: Itáliai Királyság (1805–1814)

Az egységes Olasz Királyság (1861–1946)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század folyamán a szárd–piemonti seregek, francia segítségre támaszkodva több egymást követő háborúban (1848, 1859, 1860, 1870) meghódították Itália összes államát. Garibaldi csapatai parta szálltak Szicíliában és délről észak felé vonulva foglalták el a jövendő nemzeti állam tartományait. Az Olasz Királyságot 1861-ben kiáltották ki.

Portré
Uralkodó
Hatalmon volt
Megjegyzések
Vittorio Emanuele II ritratto.jpg II. Viktor Emánuel
*1820. március 14.
1878. január 9.
18611878
A Savoyai-családból származó II. Viktor Emánuel eredetileg (1849-től) szárd–piemonti király volt, majd ő lett az első királya az egységes Olasz Királyságnak.
Montabone, Luigi (18..-1877) - Umberto I - Datato 1878.jpg I. Umbertó
*1844. március 14.
1900. július 29.
18781900
II. Viktor Emánuel fia. Egy anarchista végzett vele.
Victor Emmanuel III of Italy.jpg III. Viktor Emánuel
*1869. november 11.
1947. december 28.
19001946
I. Umbertó fia. Uralma alatt meggyengült a királyi hatalom. Nagy nyomásra kénytelen volt kinevezni Mussolinit miniszterelnökké. A második világháború után lemondásra kényszerült.
Umberto the Italian Crown Prince.jpg II. Umbertó
*1904. szeptember 15.
1983. március 18.
1946
III. Viktor Emánuel fia. Kiskorúként lépett trónra apja lemondása után. Rövid ideig uralkodott. Miután kikiáltották a köztársaságot, az uralkodó családot száműzték Olaszországból.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Magyar Könyvklub. 2003. ISBN 9635478496  

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]