Edika

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Edika
Született5. század
Elhunyt469
Bolia menti csata
Gyermekei
Foglalkozásauralkodó
Tisztségechieftain
SablonWikidataSegítség

Edika, Edeko vagy Edekon (? – 469) a szkírek kicsiny germán népének vezetője volt az 5. században. Attila hun nagykirály udvari főembere. Az utolsó nyugatrómai császárt megbuktató Odoaker apja. Kisebbik fia Hunvulf névre hallgatott.

Élete[szerkesztés]

A történettudomány a Kr. u. 5. századból három, hasonló nevű szereplőt ismer.

A történészek többsége elfogadja, hogy a három név egyetlen személyt takar. Mások vitatják, hogy Priszkosz hun Edekonja ugyanaz lehetett-e, mint Jordanes germán Edikája. Az ellentét áthidalható, hisz a germán (osztrogót, herul, gepida) vezetőréteg belesimult a Hun Birodalomba, ezt mutatja többek között Edika fia, Hunvulf[1] neve is.

Régészeti vonatkozások[szerkesztés]

Érdekesség: Kiss Attila régész kísérletet tett Edika személyének a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött sárvízi pajzskerettel történő összekapcsolására. Jordanes feltételezése szerint a szkír király az osztrogótok elleni boliai csatában eshetett el 469 körül. Kiss a Iordanesnél említett Bolia folyót a Sárvízzel azonosítja. Elméletének óvatos kezelésére maga szólított föl.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Neve beszélő típusú: ’Hun farkas’. (Vö.: Hunok – gepidák – langobárdok)

Források[szerkesztés]

  • Bóna-Hunok: Bóna István: A hunok és nagykirályaik. Budapest: Corvina. 1993. ISBN 963 13 3382 5  
  • Bóna István – Cseh János – Nagy Margit – Tomka Péter – Tóth Ágnes – Zimonyi István (sorozatszerkesztő): Hunok – gepidák – langobardok. www.tankonyvtar.hu. Balassi Kiadó (1993) (Hozzáférés: 2015. január 8.) (pdf)
  • Attila Kiss: Der goldene Schildrahmen von Sárvíz aus dem 5. Jahrhundert und der Skirenkönig Edica, Alba Regia 26 (1997)
  • részletek INː (szerk.) Simon Róbert – Székely Magda – Dimitriosz Hadziszː A bizánci irodalom kistükre, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974, ISBN 963-07-0345-9, 47–51 p
  • Iordanes in Kiss Magdolna (2005): Getica. L’Harmattan, Budapest. ISBN 963-9457-69-8
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap