Noricum

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A római birodalom provinciái Theodosius halála után 400. körül
Noricum provincia kiemelve

Noricum másként Noricus ager is, dunamelléki római tartomány. Határai voltak: északon Germania (Danuvius), keleten Pannonia (Mons Cetius), délen Pannonia és Itália (Savus és Karni-Alpok), nyugaton Rhaetia és Vindelicia (az Aenus folyó). Tehát a modern állapotokkal egybevetve, magában foglalta Alsó-Ausztriát és Felső-Ausztriát, Stájerország legnagyobb részét, Karintiát, Krajnát, a Puster- és Inn-völgyeket, a Pinzgaut és Salzburgot. Hegyei voltak az egészet beágazó Nóri-Alpok (Alpes Noricae), köztük elsősorban a Mons Cetius (Kahlenberg és a Bécsi-erdő) és a Mons Ocra (Birnbaumi-erdő).

Az ország hírneve és természetes gazdasága nem annyira a földművelés, mint a bányászat terén mutatkozott; a nóri vas és nóri acél mindenfelé híresek voltak, és kivált a lauriacumi fegyvergyárban találtak értékesítésre. Azonkívül még nagy mennyiségű sót bányásztak és marhát tenyésztettek. Lakosainak zömét a tauriszkok kelta törzse alkotta, csak a rómaiak nevezték el a bennszülötteket Noreja városáról (Norici). Hozzájuk csatlakoztak később a bójok, akiket azonban a rómaiak megjelenésekor a géták már kiirtottak vagy beolvasztottak. Egyes különálló nagyobb törzsekül említtetnek: a sevákok az Inn és Duna közt, a halaunok a mai Salzburg környékén és területén, az ambidrávok a Dráva völgyében. Egy ideig független királyok uralkodtak Noricumban, akik a rómaiakkal Aquileián keresztül állandó kereskedelmi összeköttetésben állottak. De miután Tiberius és Drusus Rhaetiát meghódoltatták, Kr. e. 15. rákerült a meghódolás sora Noricumra is, mely egyébként egy teljes évszázadnál tovább nem alkotott tulajdonképpeni provinciát, hanem császári koronaországot, végre aztán Marcus Aurelius idején (Kr. u. 161-180) császári tartomány lett és 3 dunai hajóraj, erődök és gyarmatok segítségével igyekeztek azt biztosítani. Nevezetesebb városai, melyek csaknem kivétel nélkül az Augusta Vindelicorumból Vindobonába vezető út mentén, a Danuvius mellett feküdtek, a következők: Joviacum, Ovilaba (Wels), Lauriacum (romok Lorch közelében), Arclape, Namare és Cetium erősség. Délnek: Bedanim és Juvavum (Salzburg), végül Noreja (most Neumarkt). Noricum korai időktől fő gazdasági és későbbi politikai fővárosa a mai Maria Saal határában levő Magdalensberg nevű hegyen és a déli lábánál, Zollfeld területén fekvő Virunum volt (Klagenfurt) közelében.

Forrás és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pallas nagy lexikona
  • Szerk.: Franz Humer: Legionsadler und Druidenstab I-II. (Sonderausstellung aus Anlass des Jubileums "2000 Jahre Carnuntum" - Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. - ISBN 3-85460-229-4
  • > Heimo Dolenz: Die Stadt am Magdalensberg - Das römische Zentrum Noricums (p. 122 : magyarra fordította: Kiss Tamás - KT_ARCHIV_VeML) - Archeologisches Museum Carnuntinum 2007. - ISBN 3-85460-229-4

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Noricum témájú médiaállományokat.
  • Noricum. kislexikon.hu. (Hozzáférés: 2011. január 8.)