Rugiak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rúgiaiak szócikkből átirányítva)

A rugiak egy a Weichsel és az Odera folyók között letelepedett keleti-germán törzs volt. A népvándorlás idején csatlakoztak a hunokhoz és később birodalmat alapítottak a mai Alsó-Ausztria területén, majd ezután a keleti gótokkal Itáliába vándoroltak.

Eredet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szó etimológiailag a rozs régi germán alakjaiból eredeztethető. Tacitus Germania (44,1) című művében említést tett a „Rugii“ népről, amely a gótokkal és a lugiakkal a Balti-tenger déli partján élt. Tacitus leírása alapján a mindhárom törzsre jellemző volt a kerek páncél, rövid kard valamint a felsőbb embereik iránt tanúsított engedelmesség. Ptolemaiosznál felmerül „Rougion“ mint területelnevezés. A rugiak a Balti-Tenger északi partján is letelepedtek, Dél-Norvégiaban (Rogaland/Rogaföld), majd Kr.u. I. századtól Pomerániaban is. Mivel azonban itt ebből az időből a rozstermesztésnek semmilyen nyoma nem lelhető fel, a törzs eredeti lakhelye ismeretlen. Továbbá viták tárgya még, hogy Rügen szigete mennyiben hozható összefüggésbe ezen népcsoporttal.

Népvándorlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A népvándorlás idején a rugiak dél felé indultak a gótokkal, és velük együtt lettek ariánusok. A Duna középső folyásánál telepedtek meg és borostyánt, prémeket, rabszolgákat cseréltek élelmiszerért a római kereskedőkkel, mígnem Attila legyőzte őket. A hunok vazallusaként elkísérték őket kalandozásaikra, így például i. u. 451-ben Galliába.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Thorsten Andersson, Walter Pohl: Rugier (Reallexikon der Germanischen Altertumskunden) Bd. 25, 452 ff., 2003