Rozs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Rozs
Illustration Secale cereale0.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Perjefélék (Poaceae)
Alcsalád: Perjeformák (Pooideae)
Nemzetség-
csoport
:
Triticeae
Nemzetség: Secale
Faj: S. cereale
Tudományos név
Secale cereale
M.Bieb.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rozs témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rozs témájú kategóriát.

A rozs (Secale cereale) a perjefélék családjába tartozó gabonanövény. Közeli rokonságban áll a búzával és az árpával. Felhasználható liszt- és kenyérkészítéshez, sör, vodka, whisky előállításához. Állati takarmányként is hasznosítható.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rozsmező Oroszországban. Ivan Siskin orosz tájképfestő 1878-ban készült műve.

Valószínűsíthető eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rozs minden valószínűség szerint Kis-Ázsiából származó gabonafélénk. Körülbelül 2500 évvel ezelőtt nemesíthették a hegyi rozsból. Európában csak ezt követően terjedt el. Leginkább a kelta és a germán törzsek termesztették.

Régészeti leletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai a Törökország területén, az újkőkori Can Hassan III-nál és néhány egyéb ásatásnál találtak kis mennyiségű nemesített rozst a régészek. Az időben ezt követő lelet a bronzkori Közép-Európa területéről származik az i. e. 1800 és 1500 közötti periódusból. A kettő között eltelt időszakról ezidáig nem került elő régészeti lelet. A rozsról a római szövegek is említést tesznek a Rajna, a Duna és a Brit-sziget kapcsán. Idősebb Plinius szerint a rozs igen szegényes táplálék és csak az éhezés elkerülésére szolgál. A középkor óta széles körben elterjedt a termesztése Európa középső és keleti részein és fő gabonafélének számít a francia-német határtól keletre és Magyarország északi részén. Azok az állítások, hogy a rozst sokkal előbb termesztették volna az Eufrátesz folyó völgyében (Észak-Szíria) található Tell Abu Hureyra területén, erősen vitatottak. A szénizotópos kormeghatározás megbízhatóságát is kritizálják, illetve azt, hogy a vizsgálat csak a gabonaszemre terjedt ki és a pelyvára nem.

Rövid leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rozs a pázsitfélék családjába tartozó, konyuló négyoldalas kalászú növény. Kalásza két virágú. A pelyvája tarajos hátú és a toklászánál rövidebb, melynek a külső részéből szálka nyúlik ki. 1,25 és 2 méter közötti magasságra nőhet meg. Karcsú szalmáján több keskeny, szőrös bevonatú hosszú levél és a tetején karcsú kalász található. Keskeny szemtermése van. Az egyenes szárhajtású a közönséges, a bokros szárhajtású a bokros rozs. A búza és az árpa közeli rokona.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vadrozs

Fontosabb fajtái a nyíri rozs, a montagne, a probstei, az imperial és a schlanstädti, melyek nem megfelelő minőségű talaj esetén gyorsan degenerálódnak. Jó talaj esetén és ritkán vetve a bokros rozs kicserjésedik. Említhető még az őszi és tavaszi rozs is, de az utóbbit nem igazán érdemes vetni.

Betegségei és kártevői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leggyakoribb betegségei a gabonaüszög, a gabonarozsda, a gabonalisztharmat és a kormosság.
Előfordulhatnak még egyéb, gombák által okozott betegségek is.

A vonalkás apróbagoly (latinul Axylia putris) és egyéb lepkefélék lárvája is rozzsal táplálkozik.

Hasznosítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rozs alkalmas emberi fogyasztásra és állati takarmányozásra, nagy tömegű szalmája az almozás mellett energiatermelésre, hőszigetelő építőanyagok gyártására stb. használható. Szemtermését emellett sör és égetett szeszek előállításához is használják. Alkalmazkodóképessége gabonafélék között a legjobb, kiváló hideg- és szárazságtűrésű növény.

Törökországban a búzafélékkel keverve vetik. Ez feljavítja a kenyér ízét és biztosítja a rosszabb években a bővebb termést.

Termesztési statisztikák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tíz legnagyobb termesztő (2005)
(millió tonna)
Flag of Russia (bordered).svg
Oroszország
3,6
Flag of Poland.svg
Lengyelország
3,4
Flag of Germany.svg
Németország
2,8
Flag of Belarus.svg
Fehéroroszország
1,2
Flag of Ukraine.svg
Ukrajna
1,1
Flag of the People's Republic of China.svg
Kína
0,6
Flag of Canada.svg
Kanada
0,4
Flag of Turkey.svg
Törökország
0,3
Flag of the United States.svg
Egyesült Államok
0,2
Flag of Austria.svg
Ausztria
0,2
World Total 13,3
A FAO honlapja alapján

A rozst elsősorban Európa keleti, középső és északi részén termesztik. A rozstermelő övezet Észak-Németországból Lengyelországon, Ukrajnán, Fehéroroszországon, Litvánián és Lettországon keresztül nyúlik be Oroszország középső és északi részeire. Termesztik még Észak-Amerikában Kanadában és az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában Argentínában, Törökországban, Kazahsztánban és Kína északi részein. A rozstermesztés a kereslet szintjének megfelelően csökkenő tendenciát mutat. Például Oroszországban az 1992-ben termesztett 13,9 millió tonna 2005-ben már csak 3,6 millió tonna volt éves szinten. A rozs nagy része a termesztő országban kerül fogyasztásra, esetleg a szomszédos országokba exportálnak belőle.

Élettani hatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rozsból őrölt liszt kevesebb zsírt és több ásványi anyagot tartalmaz, mint a világosabb színű búzaliszt. A rostokban gazdag rozs kedvező élettani hatást fejt ki az emberi szervezetre. Gyakori fogyasztása kedvezően befolyásolja a bélműködést, csökkenti a koleszterinszintet és segít székrekedés, valamint aranyeres panaszok esetén is.

A rozs a következőket tartalmazza: B1-vitamin, kalcium, niacin, fehérje, keményítő, növényi rost, szerves só, szaharin, nitrogén, kazein és foszfát.

Források és külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]