Pomeránia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pomeránia címere a XV-XVII. században
Pomeránia állam, XVII. század

Pomeránia egy történelmi régió Lengyelország és Németország területén a Reknitz, Odera és Visztula torkolatánál a Balti-tenger partján. A terület neve kasubul Pòmòrskô, latinul Pomerania, lengyelül Pomorze, németül/svédül Pommern a terület tenger melletti fekvéséből származik.

Földrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pomeránia Lengyelország és Németország északi területeinek nagy részét foglalja el. Az alábbi részekből áll: Elő-Pomeránia (Vorpommern), Rugia, Szczeczini-tengerpart, Koszalini-tengerpart, Gdański-Pomeránia, Kasubföld és pomerániai tóvidék. A terület határai: nyugaton a Reknitz, keleten a Visztula délről a Warta és Noteć folyók vonala.

Pomeránia nagyobbik része Lengyelország határain belül helyezkedik el a Nyugat-pomerániai, és a Pomerániai vajdaság területén. Kisebb részei átnyúlnak a Nagy-lengyelországi és Lubusi vajdaságba. Német oldalon van Elő-pomeránia. Ennek egésze a Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány területére esik. Ez a felosztás a második világháborút befejező három konferencián: Teheránban, Jaltában és Potsdamban alakult ki.

Pomerániában általános a morénás tájkép, sok természetes tó tarkítja. Jellegzetesek a rövid, közvetlenül a tengerbe ömlő folyók, mint a Parsenta, Rega, Słupia, Łeba vagy Peene, valamint nagy, sekélyvizü tavak, mint a Łebsko és a Gardno. Egész Pomeránia a Balti-tenger vízgyűjtőjében helyezkedik el. A folyókon, főleg a Słupia folyón víztározók vannak. Közülük legnagyobb a Strzegomino és a Głębokie. Energetikai célokra szintén felhasználják a természetes tavakat: a Kwiecko-tavat Żydowo környékén és a Żarnowieckie-tavat. Ezekből a tározókból származó víz szivattyús csúcserőművet működtet.

Pomeránia legnagyobb városai: Gdańsk, Szczecin, Gdynia, Koszalin, Słupsk és Stralsund. Történelmi jelentőséggel bír még: Wolgast, Greifswald, Kołobrzeg, Stargard Szczeciński, Wolin, Gniew és Kamień Pomorski.

Történelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban Pomerániát pomerániai (kasub), valamint Elba-menti (ran, wielet, obodrzyc és más) szláv törzsek lakták.

A VIII-IX. századig fennállt a Pomerániai hercegség, mely felölelte a Gdańsk környéki földeket egészen Rostockig.

Az Odera és a Visztula torkolata közötti területet a lengyel uralkodók meghódították, azonban a központi hatalom meggyengülése korában ezek a földek törekedtek a függetlenség megszerzésére. Az első, aki megszerezte az uralmat Pomeránia felett, valószínűleg I. Mieszko volt. Másodszor I. Kázmér és Ferdeszájú Boleszláv terjesztette ki uralmát. A szászok állandó nyomása eredményeképpen a XIII. századra Pomeránia Oderán túli része a Német-római Birodalom határai közé került.

A feudális széttagoltság korában az Oderán inneni Pomeránia gyakorlatilag önállósodott a lengyel koronától a Gryfitek nemzetségének uralma alatt. A Gryfitek hercegsége, noha folyvást szerették volna megszerezni az Oderán túli Pomeránia egy részét is, maga is hajlamos volt a szétesésre és 1181-ben a császárság hűbéresei lettek kemény feltételekkel. Krakkóval a Gdanski Pomeránia mutatott fel szorosabb kötelékeket, amely a helyi dinasztiák uralma után I. Lokietek Ulászló uralma alá került, de csaknem azonnal 1308-ban elfoglalta a Német Lovagrend.

Nagy Kázmér élete végén sikertelen kísérletet tett nyugati Pomeránia visszafoglalására, melyet unokájának Kazkonak, a słupski hercegnek akart adni. 1466-ban, a második toruńi béke után a Gdański Pomeránia ismét a lengyel király uralma alá tért vissza.

1637-ben kihalt a Gryfitek dinasztiája. 1648-ban a vesztfáliai béke eredményeképpen a pomerániai hercegség nyugati része Rugiával és az Odera torkolatával Svédországhoz került, a keleti része pedig a brandenburgi választófejedelemséghez. A svéd területek fokozatosan átkerültek Brandenburghoz. 1720-ban Szczecin porosz fennhatóság alá került, és Pommern tartomány fővárosa lett. 1772-ben Lengyelország első felosztásakor az addig lengyel Gdański Pomerániát (Gdańsk kivételével) Poroszországhoz csatolták. Az 1815-ös bécsi kongresszus egyezménye alapján Poroszország egész Pomerániát bekebelezte, az utolsó svéd területeket (Wolgast, Greifswald, Stralsund és Rugia) is megszállva.

Az 1818-as adminisztrációs reform során Pomerániát két részre osztották: Pommern-re és Westpreussen-re. Az elsőbe a szczecini, stralsundi és koszalini helytartóság tartozott, a másodikba pedig a gdański i kwidzyński.

Az első világháború után az újjászülető Lengyelország visszakapta a kettévágott Gdański Pomerániát, amely rövidesen egyik ürügyéül szolgált annak, hogy Hitler 1939-ben megtámadta az országot. A második világháború után a nagyhatalmak döntése eredményeképpen Lengyelország az Odera és Visztula közötti egész Pomerániát visszakapta. Az NDK, majd később Németország fennhatósága alatt maradt Vorpommern.