Sant’Apollinare Nuovo-bazilika
| Ravenna ókeresztény és bizánci műemlékei | |
| Világörökség | |
 |
|
| A Sant'Apollinare Nuovo-bazilika bejárati homlokzata | |
| Adatok | |
| Ország | Olaszország |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, III, IV |
| Felvétel éve | 1996 |
| Elhelyezkedése | |
 Ravenna ókeresztény és bizánci műemlékei
Pozíció Olaszország térképén
|
|
A Sant’Apollinare Nuovo-bazilika keresztény templom Ravennában és – mint Ravenna többi bizánci eredetű temploma is – a belső falakat díszítő mozaikokról híres. Más ókeresztény templomokkal együtt a ravennai Sant’Apollinare Nuovo az UNESCO kulturális világörökség része.
Tartalomjegyzék |
Története[szerkesztés]
A ariánus templomot a keleti-gót király Theoderik emeltette saját sírkápolnájának a 6. század első negyedében (így van lejegyezve a Liber Pontivicalisban) Az templom eredetileg Kr.u.504-re van datálva.
Kr.u. 540 után, mikor a bizánciak elfoglalták a várost, minden ariánus keresztény templomot átvett a katolikus egyház és ezt a templomot Tours-i Szent Mártonnak szentelték. A 9. század közepén kapta a bazilika mai nevét, mikor Ravenna első püspökének Ravennai Szent Apollinárisz relikviáit a Sant’Apollinare in Classe templomból ide áthelyezték, a másik templom ugyanis a városon kívül volt és fosztogatók könnyebben hozzáférhettek volna. A kiegészítő Nuovo jelzőt azért kapta a templom, hogy megkülönböztessék egy másik kisebb és régebbi templomtól, amelynek San Apollinare in Veclo volt a neve.
Az épület[szerkesztés]
A homlokzatot ma egy 16. századból származó márvány oszlopsor takarja el. A cilinderformájú, 38 méter magas harangtorony a 9. vagy 10. századból származik. Az alsó szinten egyíves, a felsőbb szinten kétíves, legfelül pedig háromíves román korszakbeli ablakok találhatóak, ennek következtében a torony karcsúbbnak tűnik.
Belső tér[szerkesztés]
Belül (42 × 21 m) három hajóból áll, 24 korinthoszi oszlop. a 16. században az oszlopokat 1,2 méterrel megemelték. Az apszist 1950-ben felújították. Valószínű, hogy eredetileg mozaik díszítette, amely azonban egy 7. századi földrengés során elpusztult. A mostani kazettás mennyezet a 16. századból származik, és az eredeti mennyezetet helyettesíti.
A mai mozaik nagy Nagy Teoderik idejéből származik. 13 négyzet található minden falon, amelyek Jézus életének részelteit mutatják be. Balra látható a 22 szűz processziója aranyszövésű tunikában fehér fátyollal, akik a három királyokat követik. Ők a trónoló, Jézust ölében tartó Máriához sietnek. A jobb oldalon a 26 mártír processziója látható, akik egyszerű fehér köntöst hordanak. Csak az elöl haladó Szent Márton öltözött lilába a templom patrónusaként. A mártírok Krisztushoz közelednek, aki angyalok között trónol. Krisztus kezében 1860-as restauráció óta van jogar. Eredetileg nyitott könyvet tartott a kezében Ego sum Rex gloriae (Én vagyok a dicsőség királya). Figyelemreméltó még a mozaik, amely a templom bejárata fölött Theoderik palotáját illetve a város Classe nevű kikötőjét mutatja.
Források[szerkesztés]
Hugh Honour, John Fleming: Weltgeschichte der Kunst. 2007 München.
|
|||||||
