Dolomitok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dolomitok
Dolomites cablecar view 2009.JPG
Kilátás a Pordoi-hágóból

Hely  Olaszország
Hegység Alpok
Legmagasabb pont Marmolada (3343 m)
Típus gyűrthegység
Kor triász
Világörökség-azonosító 1237rev
Elhelyezkedése
Dolomitok  (Olaszország)
Dolomitok
Dolomitok
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 46° 23′, k. h. 11° 51′Koordináták: é. sz. 46° 23′, k. h. 11° 51′
Térkép
Dolomiti corretta.jpg

A Dolomitok (olasz nyelven Dolomiti; német nyelven Dolomiten; friuli nyelven Dolomitis) az Alpok egyik hegycsoportja. Észak-Olaszországban terül el, legnagyobb része a Veneto régióban található Belluno megye területén, továbbá Trentino–Alto Adige autonóm régió Bolzano (Bozen) és Trento (Trident) megyéjében és Friuli–Venezia Giulia autonóm régió Udine és Pordenone megyéjében. Hagyományos határai nyugaton az Adige (Etsch), keleten pedig a Piave folyó völgye. Északon a Puster-völgy (olaszul: Val Pusteria, németül Pustertal) választja el az olasz-osztrák határt átszelő Tauerntől, délen a Sugana-völgy (Valsugana) választja el a Lombard–Venetói-síkság felé átmenetet képező Elő-Alpoktól. A Dolomitok hegycsoportja azonban túlnyúlik ezeken hagyományos határokon, kelet felé a Piave folyón túl terül el a Dolomiti d’Oltrepiave (Piavén-túli Dolomitok), nyugat felé pedig az Adige völgyén túl terülnek el a Nyugati-Dolomitok, más nevén a Brenta-csoport vagy Brentai-Dolomitok. Trento autonóm megye és a Veneto régióhoz tartozó Vicenza megye területén fekszik a Piccole Dolomiti (Kis-Dolomitok) hegycsoport. A Dolomitok vidéke 2009 óta része az UNESCO Világörökségének.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dolomitok a nevét a francia geológus, Déodat Gratet de Dolomieu-ról kapta, aki az 1700-as évek végén vizsgálta az Déli-Mészkőalpok ezen részén található kőzetek anyagát, és megállapította, hogy kis mértékben magnéziumot is tartalmaznak. Felfedezésének emlékére ezt a mészkőfajtát, a dolomitot és az Alpok ezen szegletét azóta így nevezik.

Geológiai jellegzetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai Dolomitok helyén egykoron tenger volt, a hajdani sekély tengerben található korallzátonyok voltak a mai hegyek ősei. Az Alpok többi részével együtt körülbelül 65 millió éve (a triászban) kerültek a szárazföldre. A kiemelkedett Dolomitok vidéke eredetileg hatalmas fennsík lehetett, erre vall a csúcsainak megközelítően azonos, 3000 m körüli magassága is, amelybe a jégkorszakok során keletkezett gleccserek, majd a folyók mély völgyeket hasítottak. A hőmérséklet, a jég és a szél környezetformáló tevékenységének eredményeként alakult ki a hegység mai formája. Az erodálódott mészkőszikláknak a lábait általában hatalmas törmelékkúpok borítják.

A völgyekben gyors sodrású hegyi patakok folynak, helyenként kiszélesedve tavakat alakítva ki. A különleges szirtalakulatok, fűrészfogak, gigászi pillérek, groteszk alakokat formáló sziklák, mély szakadékok változatos képe mellett a Dolomitok egyik fő varázsa a színek játéka, köszönhetően a kőzetanyag magnézium-tartalmának, amely a különböző fényhatásokra különbözőképpen válaszol, így a hegység hol vöröses-barna, hol fehéres-szürke, hol kékes-lila színben tündököl. Napkeltekor és napnyugtakor élénk rózsaszínbe vagy bíboros lilába burkolóznak a hegycsúcsok. Ez a jelenség az Alpenglüh (olaszul enrosadira), a sziklacsúcsok izzása.

Felosztása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Keleti-Alpok felosztása. A 31-es szám a Dolomitokat jelöli
Tofana-csoport
Sella-csoport
Vajolettürme
Langkofel
Pordoi-hágó
Gardena-hágó
Marmolada
Via Ferrata
A Sorapis-csoport
A Mte Cadini
A Sorapis- és Marmarole-csoport
A Marmarole-csoport
Monte Schiara
Monte Civetta

A SOIUSA [1] rendszer geológiai szempontokat figyelembe véve öt alegységbe és tizenhárom nagycsoportra osztja a Dolomitokat. Nem sorolja viszont ide a Brentai Dolomitokat, viszont felvesz nem a Dolomitokhoz tartozó hegycsoportokat is (Lagorai, Cima d'Asta)

  • Dolomiti di Sesto, di Braies e d'Ampezzo – Sestói-, Braiesi- és Ampezzói-Dolomitok
    • Dolomiti di Sesto – Sestói-Dolomitok (Sextener Dolomiten)
    • Dolomiti di Braies – Braiesi-Dolomitok (Pragser Dolomiten)
    • Dolomiti Orientali di Badia – Badiai Keleti-Dolomitok
    • Dolomiti Ampezzane – Ampezzói-Dolomitok
    • Dolomiti Cadorine – Cadorei-Dolomitok
  • Dolomiti di Zoldo – Zoldói-Dolomitok
    • Dolomiti Settentrionali di Zoldo – Zoldói-Dolomitok északi vonulata
    • Dolomiti Meridionali di Zoldo – Zoldói-Dolomitok déli vonulata
  • Dolomiti di Gardena e di Fassa – Gardenai- és Fassai-Dolomitok
    • Dolomiti di Gardena – Gardenai-Dolomitok
    • Dolomiti di Fassa – Fassai-Dolomitok
  • Dolomiti di Feltre e delle Pale di San Martino – Feltrei- és Pale di San Martinó-i Dolomitok
    • Gruppo Pale di San Martino–Feruc – Pale di San Martino–Feruc csoport
    • Gruppo Pizzocco–Cimonega–Vette – Pizzocco–Cimonega–Vette-csoport
  • Dolomiti di Fiemme – Fiemmei-Dolomitok
    • Monti della Val d'Ega – Val d’Ega-hegység
    • Catena del Lagorai e Cima d'Asta – Lagorai-vonulat és az Asta-csúcs

A SOIUSA rendszer az alábbi dolomitos hegységeket, hegycsoportokat nem sorolja a Dolomitokhoz:

  • Gruppi oltre il Piave – a Piavén túli csoportok
    • Dolomiti di Comelico–Dolomiti Carniche – Comelicói- és Karni-Dolomitok
    • Dolomiti Friulane – Friuli-Dolomitok
    • Dolomiti di Lienz – Lienzi-Dolomitok
  • Gruppi oltre l'Adige – az Adigén túli csoportok
    • Dolomiti di Brenta – Brentai-Dolomitok
  • Altre – Egyéb hegycsoportok
    • Piccole Dolomiti – Kis-Dolomitok

A Dolomitok hagyományos felosztása a SOIUSA-rendszer elfogadása, azaz 2005 előtt:

  • Marmolada
  • Latemar
  • Catinaccio (Rosengarten)
  • Gruppo del Sella (Sella-csoport)
  • Sassolungo (Langkofel)
  • Pale di San Martino
  • Gruppo delle Odle–Gruppo del Puez (Odle- és Puez-csoport)
  • Sciliar (Schlern)
  • Dolomiti di Fanes–Braies (Fanes–Sennes–Prags)
  • Dolomiti di Sesto (Sextener Dolomiten, Sexteni-Dolomitok)
  • Cristallo
  • Cadini di Misurina
  • Tofane
  • Gruppo delle Marmarole (Marmarola-csoport)
  • Col di Lana
  • Sorapiss
  • Antelao
  • Gruppo della Croda da Lago (Croda da Lago-csoport)
  • Nuvolau
  • Monte Civetta
  • Monte Pelmo
  • Bosconero
  • Vette Feltrine
  • Gruppo dello Schiara (Schiara-csoport)

Legmagasabb csúcsok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név magasság Név magasság
Marmolada 3344 Pale di San Martino 2996
Antelao 3264 Rosengartenspitze / Catinaccio 2981
Tofana di Mezzo 3241 Marmarole 2961
Punta Sorapis 3229 Cima di Fradusta 2941
Monte Civetta 3220 Monte Agner 2872
Vernel 3145 Fermedaturm 2867
Cristallo 3221 Cima d'Asta 2848
Cima di Vezzana 3192 Cima di Canali 2846
Cimon della Pala 3184 Croda Grande 2839
Langkofel / Sassolungo 3181 Vajoletturm / Torri del Vajolet 2821
Pelmo 3169 Sass Maor 2816
Dreischusterspitze 3162 Cima di Ball 2783
Boespitze / Piz Boè 3152 Cima della Madonna (Sass Maor) 2751
Croda Rossa (Hohe Gaisl) 3148 Rosetta 2741
Piz Popena 3143 Croda da Lago 2716
Elferkofel 3115 Középső-Grasleitenspitze 2705
Grohmannspitze (Langkofel) 3111 Schlern 2562
Zwölferkofel 3091 Sasso di Mur 2554
Sass Rigais (Geislerspitzen) 3027 Cima delle Dodici 2338
Tre Cime di Lavaredo 3003 Monte Pavione 2336
Kesselkogel 3001 Cima di Posta 2235
Fünffingerspitze 2997 Monte Pasubio 2232

Hágók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név Magasság (m)
Ombretta-hágó (Campitello - Caprile), gyalogos 2738
Langkofeljoch (Gröden - Campitello), gyalogos 2683
Tschagerjoch (Karersee - Vajolet-szoros), gyalogos 2644
Grasleiten-hágó (Vajolet-szoros - Grasleiten-szoros), gyalogos 2597
Pravitale-hágó (Rosetta-plató - Pravitale-szoros), gyalogos 2580
Comelle-hágó , gyalogos 2579
Rosetta-hágó (San Martino di Castrozza - Rosetta-plató, gyalogos 2573
Vajolet-hágó (Tiers - Vajolet-szoros), gyalogos 2549
Canali-hágó (Primiero - Agordo), gyalogos 2497
Tierseralpljoch (Campitello - Tiers), gyalogos 2455
Ball-hágó (San Martino di Castrozza - Pravitale-szoros), gyalogos 2450
Forcella di Giralba (Sexten - Auronzo), gyalogos 2436
Col dei Bos (Falzarego-szoros - Travernanzes-szoros), gyalogos 2313
Forcella Grande (San Vito - Auronzo), gyalogos 2262
Pordoi-hágó (Arabba - Val di Fassa), autóút (SR 48) 2250
Sella-hágó (Sellajoch, Val Gardena - Val di Fassa), autóút 2244
Giau-hágó (Cortina - Val Fiorentina), autóút 2236
Tre Sassi-hágó (Cortina - St Cassian), gyalogos 2199
Valparola-hágó (Cortina - St Cassian), autóút 2168
Mahlknechtjoch (Felső-Duron-szoros - Seiser-Alp), gyalogos 2168
Gardena-hágó (Val Gardena - Colfuschg), autóút 2121
Falzarego-hágó (Caprile - Cortina), autóút (SR 48) 2117
Fedaja-hágó (Val di Fassa - Caprile) 2046
Valles-hágó (Paneveggio - Falcade), autóút 2032
Würzjoch (Eisacktal - Val Badia), autóút 2003
Rolle-hágó (Predazzo - San Martino di Castrozza and Primiero), autóút 1984
Forcella Forada (Caprile - San Vito) 1975
San Pellegrino-hágó (Moena - Cencenighe), autóút 1910
Campolongo-hágó (Corvara - Arabba), autóút 1875
Forcella d’Alleghe (Alleghe - Zoldo-szoros), gyalogos 1820
Tre Croci-hágó (Cortina - Auronzo), autóút (SR 48) 1808
Karerpass (Nova Levante - Vigo di Fassa), autóút 1753
Monte Croce-hágó (Innichen és Sexten - Piave völgye és Belluno), autóút 1638
Ampezzo-hágó (Toblach - Cortina és Belluno), ösvény 1544
Cereda-hágó (Primiero - Agordo), autóút 1372
Toblach-nyereg (Bruneck - Lienz), vasút 1209
Panoráma kép a Marmolada-csúcs nyugati szirtjéről
Panoráma kép a Marmolada-csúcs nyugati szirtjéről

Élővilág[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiterjedt platókat havasi legelők borítják. A délebbre fekvő völgyekben gesztenyések, mandula és olajfák, szőlők és gyümölcsösök, cédrusok és agavék flórája virul. A magasabban fekvő vidékeken tűlevelűek élnek (vörösfenyő, közönséges jegenyefenyő, erdeifenyő).

A Dolomitok területén több természetvédelmi terület létezik:

  • Bellunói Dolomitok Nemzeti Park
  • Ampezzói Dolomitok Természetvédelmi Park
  • Fanes - Sennes e Braies Természetvédelmi Park
  • Paneveggio - Pale di San Martino Természetvédelmi Park
  • Sciliari Természetvédelmi Park
  • Sestói Dolomitok Természetvédelmi Park
  • Puez Odle Természetvédelmi Park
  • Adamello-Brenta Regionális Természetvédelmi Park
  • Friuli-Dolomitok Természetvédelmi Park

Néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dolomitok
Világörökség
Dolomites2006-056.jpg
Dolomitok
Adatok
Ország Olaszország
Világörökség-azonosító 1237rev
Típus Természeti helyszín
Kritériumok VII, VIII
Felvétel éve 2009
Elhelyezkedése
Dolomitok  (Olaszország)
Dolomitok
Dolomitok
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 46° 36′ 47″, k. h. 12° 09′ 47″

Néprajzilag is különleges vidék. Az ősi hegylakók, a svájci (graubündeni) rétoromán törzsekkel rokon ladinok élnek itt, akik a régi latin nyelv egy egyedi változatát beszélik, amely sokban eltér az olasz nyelvtől. Több helyen, így a Pusteria völgyben, Bolzano és Merano környékén, németajkú lakosság él, amely tirolinak vallja magát. A második világháború óta e régió (Trentino–Alto Adige) széles körű autonómiát nyert, amellyel azonban a német nacionalista elemek elégedetlenek, Ausztriához való csatolásuk mellett tüntetnek. A kérdés megoldása azért bonyolult, mert a nemzetiségi válaszvonal nem a természetes határként adódó hegygerinceken húzódik, a nyelv területek erősen egymásba nyúlnak.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vidék történelmét az határozta meg, hogy a Brenner-hágón, az Adige és Isarco (Issar) völgyén át bonyolódik le ősidők óta az Észak- és Dél-Európa közötti forgalom zöme. Ennek köszönhetik fejlődésüket Bolzano, Trento és a völgyek kisebb városai. A középkorban Trento (Trident) és Bressanone (Brixen) püspökei gyakoroltak fejedelmi hűbérhatalmat a Dolomitok keleti, illetve déli határáig, ahol Velence területe kezdődött. Az Adige felső völgye a tiroli grófok hűbére volt, akik a Merano (Meran) melletti Tirol várában székeltek. (Merano város nevét sokszor tévesen kapcsolatba hozzák Merániával, ami a történelmi Magyarország egy – nagyjából a mai Dalmáciát felölelő – tartománya, Gertrúd magyar királyné családja, a Bánk bán c. magyar nemzeti drámában, ill. operában is szereplő merániak névleges címbirtoka.) A férfiág kihaltával, a 14. században, a Habsburgok örökölték Tirolt. Trento az ellenreformációt megindító, itt tartott tridenti zsinat (1545-1563) miatt került a világtörténelembe. Napóleon hatalmi törekvései Tirolban találták először szemben magukat a népfelkeléssel. A turistáknak annyi örömet okozó pompás hegyi utak, amelyek a Dolomitokat megnyitották az idegenforgalom előtt, az első világháború évekig tartó borzalmas állóharcai (Piave-front) során épültek ki, a csapatok utánpótlása érdekében. Ennek az időszaknak maradványai az utast lépten-nyomon megrendítő nagy katonatemetők és a szédítő meredélyeken kiépített bonyolult katonai állásrendszerek.

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A turistaforgalom két időszakban éri el tetőfokát. A téli sportidény decemberben kezdődik és március végén zárul. A fennsíkok, havasi rétek széles, hullámos lejtőikkel eszményi síterepek, ezért a Dolomitok a téli sportok egyik központja. A júliustól szeptember 15-ig tartó nyári szezon még ennél is keresettebb, ilyenkor a legnehezebb szállást kapni. Ezekben a hónapokban a sziklamászók lepik el a Dolomitokat, mert a meredek szirtek, hegyormok a legváltozatosabb túrákra nyújtanak lehetőséget. Sok orom függőlegesen meredek fala alig mászható meg, vagy a felhatolás nyaktörően veszélyes. Vannak viszont vad sziklabércek, melyek más oldalukról a jó turistautak révén elég könnyen megközelíthetők, illetve – hála a via ferrata (németül Klettersteig) elnevezésű, létrákkal, lépcsőkkel, hidakkal, kapaszkodó kábelekkel kiépített utaknak – néhol még a járatlanabbak számára is vezető segítsége nélkül megmászhatók.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. [Suddivisione Orografica Internazionale Unificata del Sistema Alpino - http://www.fioridimontagna.it/it/soiusa/Artic-11p-AtlOrAlpi-SOIUSA.pdf Az Alpi hegységrendszer egységes nemzetközi orográfiai felosztása]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1980) ISBN 963-243-235-5

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dolomitok témájú médiaállományokat.