Tours-i Szent Márton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Disambig gray.svg  „Szent Márton” lehetséges további jelentéseiről lásd: Szent Márton (egyértelműsítő lap).
Szent Márton a Szentírással
El Greco: Szent Márton és a koldus
Szent Márton megkeresztelkedése után kilép a hadseregből, mondván: „Krisztus katonája vagyok, így nem harcolhatok!” [1](Simone Martini freskója)
Szülővárosa Savaria - ma Szombathely: Szent Márton kút, mögötte a Szent Márton Látogatói központ
A szombathelyi székesegyház
A Szent Márton zarándokút állomása Ólmodon
Szent Márton-ábrázolás a Pannonhalmi Bencés Főapátság egyik kapuján

Szent Márton (vagy Martinus Turonensis, Savaria, ma: Szombathely, 316. – Tours, 397. november 8.) Pannonia provinciában született, és tours-i püspökként hunyt el.

Tartalomjegyzék

Élete [szerkesztés]

Szent Márton a Római Birodalom területén, Savariában (ma Szombathely) született a Kr. utáni 316-os vagy 317-es évben.[2] Szülei pogányok voltak. Családja jómódú, apja katonatisztként szolgált, jutalomból Itáliában kapott birtokot, a család így telepedett le Itáliában. Gyermekként Ticinumban (ma Pávia) nevelkedett. 12 évesen úgy döntött, felveszi a keresztény vallást. Szülei ezt nem nézték jó szemmel. 15 évesen apja akaratára belépett a hadseregbe, fiatal kora miatt 4 évig egy gyakorló csapatnál szolgált, 19 évesen lett valódi katona.

Márton és a koldus [szerkesztés]

A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát. Egy este nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban. 339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett.

Márton és a katonáskodás [szerkesztés]

341-ben barbárok támadtak Galliára. Az uralkodó személyesen biztatta katonáit, megajándékozta őket. Márton nem akarta elfogadni az ajándékot: eddig a császárt szolgálta, mostantól Istent akarja szolgálni. Az uralkodó gyávasággal vádolta meg, válaszul Márton másnap fegyverek nélkül akart a csatába indulni. Az ütközetre végül nem került sor, a frank uralkodó békét kért a császártól. Ez nagyon meglepte az embereket, csodának vélték. Ezután 341-ben kilépett a seregből, és Poitiers-be ment. 355-ben Iulianus caesarral Galliába ment,[3] majd visszatért szülei földjére. Édesanyját megkeresztelte, de apja megmaradt pogánynak.

Márton száműzetése [szerkesztés]

A 4. században megerősödött az eretnek ariánus mozgalom. Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba ment, azonban az ariánusok innen is elűzték. 360-ban megszűnt a veszély, és visszatért Galliába. Itt a falvak lakóinak a térítésével foglalkozott. 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort.

Márton lúdjai [szerkesztés]

371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák, gyógyulások kísérték.

Halála [szerkesztés]

Munkáját haláláig kitartóan végezte, végül 397. november 8-án elhunyt.

„ Szemét és kezét folyton az ég felé fordította, és fáradhatatlan lélekkel szüntelenül imádkozott. Mindig hanyatt feküdt, s mikor a papok kérlelték, hogy oldalára fordulva könnyebbüljön meg egy kicsit, azt mondta: „Hagyjátok, testvéreim, hagyjátok, hadd nézzem inkább az eget, semmint a földet, hogy lelkem az Úr felé táruljon.” Ezt mondva meglátta, hogy az ördög is ott van. „Mit állsz itt, te kegyetlen bestia? – szólt rá. – Semmi szennyet nem találsz bennem. Ábrahám kebele fogad be engem!” ”
– Legenda Aurea - Szent Márton püspök

Három nap múlva, november 11-én Tours-ban temették el, sírja felett kápolnát emeltek.

Kultusza [szerkesztés]

Márton tisztelete halála után gyorsan terjedt; már életében legendák keringtek jóságáról. A tours-i zsinat 461-ben ünnepet rendelt el Márton tiszteletére. Tisztelete egyre fokozódott, népszerűvé vált az emberek körében. Sírja felett 476-ban bazilikát építettek, amelyet máig is rengetegen látogatnak. A bazilika 997-ben leégett, a 11. században építették újjá. Holttestét ereklyeként tisztelik, 1454-ben arany ereklyetartót készítettek számára. 1526-ban a hugenották kifosztották a templomot, az ereklyék megsemmisültek, csak néhány csontot sikerült megmenteni. A francia forradalom idejében ismét kifosztották a templomot, de az ereklyéknek nem esett bántódásuk; később, 1795-ben új ereklyetartóba helyezték őket. A bazilikát hamarosan lerombolták, és az ereklyéket ideiglenesen egy székesegyházban helyezték el. A sír felett 1863-ban emlékművet emeltek, az új bazilikát 1886–1902-ig építették, a sír a bazilika kriptájába került. Az ereklyék a Saint-Gatien katedrális-ban, a tours-i Szent Márton-bazilikában és a kisebb koponyacsont a szombathelyi székesegyházban találhatóak.

Szent Márton egykori szülőháza – a legenda szerint – az egykori ókeresztény temető területén álló szombathelyi Szent Márton templom északi mellékkápolnája, a Szent Márton-kápolna helyén állt. A kápolna bejárata fölött olvasható a felirat: HIC NATUS EST S(anctus) MARTINUS, azaz Itt született Szent Márton. Itt őrzik Szent Márton ujjereklyéjét. A templom előtti kútra 1938-ban állították fel Rumi Rajki István alkotását: Szent Márton megkereszteli édesanyját. Egy újabb kori legenda szerint Márton a templom előtti kút vizével keresztelte meg édesanyját a Sabariába hazalátogató Márton. Szombathely városa 2005. április 28-án bekapcsolódott a Szent Márton Európai Kulturális Útvonalba. Ekkor helyezték el a Szent Márton-templomban, a Márton születési helyére emlékeztető kápolna bejáratánál az útvonal emblémáját, Márton jelképes lábnyomát.

Szent Márton Franciaország védőszentje. Sulpicius Severus írt róla életrajzot, aki személyesen is ismerte a szentet. Alapvetően háromféle csodát tulajdonít neki: gyógyító csodákat, térítő csodákat, valamint részletezi Márton küzdelmét a Sátánnal. Ezek a csodák tipizálhatók, amelyek tematikus rendben helyezkednek el a műben. A szerző részletesen elbeszéli a koldussal tett csodát, amely szerinte eldöntötte, hogy Márton milyen életpályát választ.

Nevét viselő települések [szerkesztés]

Tiszteletére szentelt templomok [szerkesztés]

Szerte a világban több ezer templomot szenteltek tiszteletére - A világ Szent Márton templomai

Népszokások [szerkesztés]

Szent Márton ünnepe: november 11. A liba mellcsontjából az időjárást jósolták meg. Ha a csont fehér és hosszú volt, havas telet jelzett, ha pedig barna és rövid, az sáros telet ígért. A népszokás úgy tartotta, minél többet esznek Márton napján, annál erősebbek lesznek.

Ugyanezen a napon, november 11-én volt az újbor kóstolásának az ideje is.

  1. Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.[M 1]
  2. Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van! [M 1]
  3. Adjon Isten szerencsés jó estét! Megjött Szent Márton püspök szolgája. Adjon Isten bort, búzát, bikessiget, lölkünknek üdvössiget! [M 2]
  4. Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható.[M 1]
  5. Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.[M 1]
  6. Ha Márton napján a lúd jégre áll, karácsonykor sárba jár.” [M 3]
  7. Ha jókedvű Márton, kemény tél lesz, borús Márton borongós tél[M 3]
  8. Baranyában azt tartják, hogy márciusban olyan lesz az idő, mint a Márton-napi. Mivel ez a nap többnyire ködös, esetleg havas, a baranyaiak azt mondják: „Eljött Márton szürke lovon.” „Márton fehér lován nyargal.” [M 3]
  9. A bornak Márton a bírája [M 3]

Jegyzetek [szerkesztés]

  1. ↑ Legenda Aurea - Szent Márton püspök
  2. ↑ Pannonhalmát 1823-ig Szentmártonnak, ill. Szent Márton hegyének nevezték, mert a helyi hagyomány szerint Márton a közelben lévő Savariában született.
  3. ↑ Jacobus de Voragine: Legenda aurea
  • Mondókák:
  1. ^ a b c d bogacs.com - Márton Nap Letöltés: 2008-11-05
  2. ↑ Magyar néprajzi lexikon III. (K–Né). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1980. 526–527. o. ISBN 963-05-1288-2  Online elérés
  3. ^ a b c d Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Letöltés:2008. november 5.

Források [szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tours-i Szent Márton témájú médiaállományokat.

A lap eredeti címe: „http://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tours-i_Szent_Márton&oldid=13352563”