Burgenland

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Burgenland
Austria bgld.svg
Burgenland címere
Burgenland címere
Burgenland zászlaja
Burgenland zászlaja
Közigazgatás
Ország  Ausztria
Székhely Kismarton (Eisenstadt)
Legnagyobb város Kismarton
Járások 2 önálló tartományi város,
7 kerület
Települések 171 (ebből 13 város)
Kormányzó Hans Niessl (SPÖ)
ISO 3166-2 AT-1
Népesség
Teljes népesség 283 954 fő (2010) +/-
Rangsorban 9.
Népsűrűség 72 fő/km²
Földrajzi adatok
Legmagasabb pont Írott-kő, 884 m
Terület 3965,46 km²
Rangsorban 7.
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Burgenland  (Ausztria)
Burgenland
Burgenland
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 30′, k. h. 16° 25′Koordináták: é. sz. 47° 30′, k. h. 16° 25′
Burgenland weboldala

Burgenland (magyarul szokás az Őrvidék, a Felsőőrvidék vagy újabban a magyarosított Várvidék elnevezés, horvátul és gradistyeiül Gradišće, szlovénül Gradiščanska, vendül Gradišče, cseh nyelven Hradsko) Ausztria Magyarországgal határos szövetségi tartománya. Székhelye Kismarton.

Bár egykor Magyarországhoz tartozott, mégsincs hivatalosan elfogadott magyar elnevezése, mivel soha nem alkotott egységes közigazgatási vagy földrajzi egységet, kivéve az 1921-ben itt alapított Lajtabánságot.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burgenland területén található a Kisalföld nyugati része, a Fertő vidéke és az Alpokalja ausztriai részének zöme. Legmagasabb hegycsúcsa az Írott-kő (882 m), második legmagasabb pedig a szintén a Kőszegi-hegységben álló Nagy Szarvaskő (862 m).

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fertő tó látképe Rusztnál

Burgenland folyói (Lajta, Vulka, Aubach, Csáva-patak, Répce, Zöbernbach, Gyöngyös, Tauchenbach, Pinka, Strém, Lapincs, Rába) kelet felé a Dunába vezetik le a vizet, és három világosan megkülönböztethető tájra osztják a tartományt:

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Burgenland az alpesi és a pannon klíma átmeneti zónájában fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római időkben Pannónia provincia része volt. 900 körül a magyarok foglalták el a területet. A középkor folyamán, a magyar királyok, az osztrák hercegek és a német-római császárok közötti gyakori háborúskodások során a terület egyes várai hosszabb-rövidebb ideig osztrák kézen voltak. 1490-től hat nyugat-magyarországi uradalom (Szarvkő, Kismarton, Fraknó, Kabold, Borostyánkő, Kőszeg) a Habsburg család birtokába került, és Alsó-Ausztriához tartozott. Miután a 17. században magyar főrendek birtokába jutottak, a magyar országgyűlések ismételt követelésére Fraknót és Kaboldot 1625-ben, többit pedig 1649-ben ismét a Magyar Korona joghatósága alá helyezték. A szintén magyar területen, a Lajtától keletre fekvő sárfenéki (mannersdorfi) uradalom viszont a 15. század végétől osztrák nemesek birtoka volt, ezért ma is Alsó-Ausztriához (és nem Burgenlandhoz) tartozik.

A terület története az első világháború előtt megegyezett Moson vármegye, Sopron vármegye és Vas vármegye nyugati területeinek történetével.

Egy tipikus nyugat-magyarországi mezőváros, Városszalónak

A terület Ausztriához csatolásáról az 1919. szeptember 10-én aláírt Saint Germain-i békeszerződés rendelkezett. A békeszerződés szerint Ausztria eredetileg 4312 km² területet kapott volna 341 ezer lakossal. A terület elcsatolása ellen lépett fel az ún. Rongyos Gárda, amely keresztül akarta vinni a fegyveres revíziót. A gárda egységei elfoglalták a fontosabb a pontokat, vasútállomásokat, csendőrlaktanyákat, útvonalakat és deklaráltak a hivatalosan el nem ismert államot Lajtabánság néven. Az 1921. október 13-i velencei egyezmény viszont úgy rendelkezett, hogy Ausztriához ennél kisebb terület kerüljön, méghozzá 3967 km² 287 ezer lakossal. Sopronról és környékéről pedig népszavazással kellett dönteni, melynek eredményeként a város Magyarországé maradt. A választások körülményeit osztrák oldalról sokak kétségbe vonták. Az 1922-ben véglegesített magyar–osztrák határ lett az egyetlen, amely viszonylag megegyezett az addigi etnikai határral.

Az új tartomány 1922-ben elfogadott neve onnan ered, hogy mind a négy magyar vármegye német neve, melyből területet szántak neki, a -burg (vár) szóval végződik: Komitat Pressburg (Pozsony vármegye), Komitat Wieselburg (Moson vármegye), Komitat Ödenburg (Sopron vármegye) és Komitat Eisenburg (Vas vármegye). Az eredeti elnevezés Vierburgenland lett volna, utalva a négy vármegyére, mivel azonban a véglegesen megállapított határok közé nem került Pozsony megyéből semmi, ezért a szám a név elejéről elmaradt.

Az egykori magyar járási beosztást lényegében átvették, és azon kevés lényeges változtatást hajtottak végre. A Szentgotthárdi járás odakerült részéből megalakították a Gyanafalvi járást, a többi csonka járások (Rajkai, Magyaróvári, Soproni, Kőszegi, Szombathelyi, Körmendi) községeit célszerűen elosztották. 1938-ban 7 települést a Németújvári járástól a Felsőőri járáshoz csatoltak.

1921-től átmenetileg Savanyúkút/Bad Sauerbrunn volt a tartomány székhelye. Későbbiekben a tartományi főváros rangjáért négy település is vetélkedett, Savanyúkút, Nagymarton, Kismarton és Pinkafő/Pinkafeld. 1925. október 19-től Kismartonban költözött a tartomány székhelye. A város is csak átmeneti megoldás volt, mivel sokan bíztak abban, hogy Sopront visszakapja a régió, így Kismarton a tartományi székhely alkotmányos rangját csak 1981-ben kapta meg.[1]

Az Anschluss után, 1938. október 1-jétől Burgenland közigazgatási egységként megszűnt létezni, területét Reichsgau Niederdonau és Reichsgau Steiermark között osztották fel. A tartományt csak 1945-ben állították helyre.

1971. január 1-jén pedig az addigi 319 községből 138-at alkottak. Ezek egy részét azonban 2000 után bírósági ítéletek érvénytelennek mondták ki, mivel a községegyesítésekre vonatkozó eljárási szabályokat nem minden esetben tartották be a reform végrehajtása során.

Közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartomány 7 kerületre és 2 városra oszlik. Északról dél felé ezek a következők:

Magyar név Német név Autójelzés Terület (km²) Lakosság[2] (fő)
Nezsideri járás Bezirk Neusiedl am See ND 1 038,65 53 502
Ruszt város Rust E 20,01 1 817
Kismarton város Eisenstadt E 42,91 12 562
Kismartoni járás Bezirk Eisenstadt-Umgebung EU 453,14 40 020
Nagymartoni járás Bezirk Mattersburg MA 237,84 38 494
Felsőpulyai járás Bezirk Oberpullendorf OP 701,49 37 419
Felsőőri járás Bezirk Oberwart OW 732,62 53 207
Németújvári járás Bezirk Güssing GS 485,44 26 507
Gyanafalvi járás Bezirk Jennersdorf JE 253,35 17 662

Politika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máriafalva gótikus temploma

A 2010-es tartományi parlamenti választásokon a következő előzetes eredmény született:[3][4]

2010-es burgenlandi parlamenti választások
Választásra jogosultak száma 248 694
Részvételi arány 77,30%
Szavazatok Száma Aránya (%)
Összes leadott szavazat 192 246 100,00
– ebből érvénytelen 3 286 1,71
– ebből érvényes 188 960 98,29
Pártok Szavazatok Mandá-
tumok
Száma Aránya (%)
Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) 91 185 48,26 18
Osztrák Néppárt (ÖVP) 65 411 34,62 13
Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) 16 970 8,98 3
Zöldek (Grüne) 7 835 4,15 1
Burgenland Lista (LBL) 7 559 4,00 1
Összesen 188 960 100,00 36

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartomány lakosságának túlnyomó része osztrák, 5,9% a horvátok, körülbelül 2,4% a magyarok aránya. Ennél kisebb számban élnek még romák a tartományban (0,1%). Az 1981-es népszámlálási adatok szerint 4147 fő vallotta magát magyarnak (magyar nemzetiségűnek) vagy olyannak, aki beszéli a magyart és magyar származásúnak tartja magát. Jelentős magyar lakosság csak Felsőőr és Felsőpulya környékén található. (Lásd még: Burgenlandi magyarok) A burgenlandi horvátoknak saját dialektusuk van, az ún. gradistyei nyelv. (Lásd még: Burgenlandi horvátok)

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1995-ben Ausztria gazdaságilag elmaradott tartományává nyilvánították Burgenlandot. Ez lehetővé tette, hogy ’’Ziel-1’’ régióként jelentős támogatásokat tudjon lehívni a tartomány saját gazdaságának erősítésben. A folyamatban Karl Stix akkori tartományi főnöknek elévülhetetlen szerepe volt és a gazdasági felzárkózásnak jelentős lendületet adott. A fejlesztési időszak 2013-ban zárul. Ez idő alatt a burgenlandi gazdasági jelentősen átalakult és fejlődött. Átlagos a részesedése a bruttó hazai termékből egy főre jutó vásárlóerő-paritáson 2003-ban 77,4 százalék volt, szemben a EU-15 régi tagállamainak tagállamának 75 %-os átlagával. Kifejezve és összehasonlítva a bruttó hazai terméket az Európai Unióban vásárlóerő paritáson elérte a régiós index a 84,7. (EU-25: 100 – 2003-ban). A gazdaságban észak és dél között jelentős különbségek mutatkoznak. A különbségek ledolgozása csak lassan történik. Mindemellett 23.000 ember ingázik Bécsbe napi vagy heti szinten munkavállalás céljából. A legelmaradottabb járás a Gyanafalvi járás. Dél-Burgenland és Stájerország keleti szegélyének kereskedelmi és szolgáltató központja Felsőőr. Észak-Burgenland gazdaságát a Fertő régió turizmusa jelentősen erősíti, illetve itt fekszik Kismarton, mint a tartomány legjelentősebb kereskedelmi, szolgáltató és ipari centruma. Vállalkozásfejlesztését szolgáló technológiai központok épültek Kismartonban, Nezsideren, Sopronújlakon, Pinkafőn, Németújvárott és Gyanafalván.

Főleg a belterjes mezőgazdaság a jellemző. Fő terményei a szőlő, bor, búza és cukorrépa. A járási székhelyek és az autópályák mellett fekvő jelentősebb települések egyben kereskedő városok is: Kismarton, Felsőőr, Felsőpulya, Pándorfalu, Nezsider, Németújvár, Gyanafalva.

Burgenland Alsó-Ausztriával együtt a legfontosabb bortermelővidéke Ausztriának. A borászok összesen 16.000 hektáron gazdálkodnak. Művelés alatt van a Fertő vidékén 7.303 ha, a Fertőmelléki-dombságon (Neusiedlersee-Hügelland) 3.923 ha, Közép-Burgenlandban 2.326 ha, Dél-Burgenlandban 507 ha. A Közép-Burgenlandban és Fertőmelléki-dombságon elterülő ültetvényeket a Kékfrankos hazájának[5], (németül: Blaufränkischland) néven jelölik.

Burgenland európai piacvezető a szélenergia hasznosításában. 2000-ben körülbelül három százaléka volt még csak a tartományban előállított villamos energiának a szélturbinák által megtermelt energia, 2011-ben már 50 százalék, 2013-ra pedig 100 százalék lett. Jelenleg több nagy szélerőműpark már elkészült (pl.: Pándorfalu, Sopronkeresztúr), illetve továbbiak vannak építés alatt. 79 darab szélerőműből álló park épül Mosontarcsa és Féltorony területén. Az üzembe helyezett kapacitása 237 MW lesz, befejezésekor a legnagyobb szélerőműpark lesz Közép-Európában. 2013-ban a szélerőmű parkokban előállított áram mennyisége elérte, meg is haladja a tartomány egész energia felhasználását. 2014-től pedig Burgenland szélenergia exportőrré válik. A szélerőmű parkok üzemeltetését szolgáló szakemberek képzése zajlik Pinkafő - szélenergia technikus oktatásával - és Nagymartonban a turbinák javításához értő szakemberek képzésével.[6]

Az Európai Unió által a tartomány számára 2014-2020. közötti ciklusban nyújtandó 73,6 millió eurós fejlesztési forrásból 12 millió eurót fordítanak majd a kutatás, a technológiai és az innováció fejlesztésére. 26 millió eurót költenek majd a burgenlandi kis- és közepes méretű vállalatok versenyképességének erősítésére. 16,4 millió eurónyi támogatás jut majd a tartós és nagy hozzáadott értéket képviselő foglalkoztatás támogatására. Az oktatásra és a szakmai képzés pedig 6,4 millió eurós támogatást kap.[7]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az S31-es gyorsforgalmi út nagymartoni csomópontja

A tartománynak fejlett közúti hálózata van. Az autópályák Bécs felé adnak eljutást. A tartomány autópályái és autóútjai:

A főúthálózat jellemzően észak-déli szervezésű, ennek gerince a B50-es főút (németül: Burgenland Straße), amely végig fut a tartományon. Vele párhuzamosan haladnak a B56, B57-es főutak. Jelentősebb főutak még a kelet-nyugati, Magyarország és Szlovénia felé kapcsolatot adó közutak, mint a B10 Hegyeshalom, B51 Fertőd, B16 Sopron, B55 és B61 Kőszeg, B63 Szombathely, B56 Pinkamindszent, B65 Szentgotthárd, B58 Muraszombat felé. A főutak a nagyobb településeket és városokat elkerülik. A különszintű keresztezéseknek köszönhetően autóútként működik a B50, B57, B63 főutak egyes településeket elkerülő szakaszai. A mellékúthálózat sűrű, jól kiépített jelzése: L (németül Landesstraße). Magyarország és Szlovénia Schengeni egyezményhez való csatlakozásával a határmenti utak visszaépítése folyamatosan zajlik. Az egykori határépítményeket bontás fejében elajándékozták, majd 2013-ban a lebontásuk meg is kezdődött.[8]

Vasúthálózata a tartomány történelme folytán - a fővonalak kivételével - csak az Ausztriához való csatlakozás után épült ki a többi tartomány felé. Így például a Szombathely–Pinkafő-vasútvonal csak 1925-től kapcsolódik az Osztrák Szövetségi Vasutak hálózatához. Osztrák kapcsolat hiányában megszűnt a Körmend–Németújvár-vasútvonal. A Sopron–Kőszeg-vasútvonal korridor vasút mivel csak magyar területen át - Sopronon - keresztül közlekedhetnek a vonatok egyéb osztrák viszonylatban. A vasutak közül a a tartomány északi részén lévő vonalak jelentős része a GYSEV kezelésében van.

Jelentős vasútvonalak továbbá a Bécs-Budapest kétvágányú, illetve a Bécs-Pozsony egyvágányú villamosított vasútvonal, a Graz-Szentgotthárd egyvágányú nem villamosított vasútvonal. A vonatok ütemes menetrendben közlekednek elsősorban Graz, Bécs, Pozsony, Sopronkeresztúr, Pándorfalu, Nezsider, Bécsújhely, Ebenfurt, Fertőd, Szombathely, Szentgotthárd felé. A személyforgalmon kívül lévő vasútvonalakon az ÖBB autóbuszai szállítják az utasokat.

Vasútvonal Vágány Villamosított Megjegyzés
Pozsonyligetfalu-Köpcsény-Pándorfalu-Bécs egyvágányú villamosított 1998. december 15-én nyitották meg újra
Bécs-Pándorfalu-Budapest kétvágányú villamosított
Fertőszentmiklós–Pomogy (FHÉV) egyvágányú villamosított
Pándorfalu-Nezsider-Feketeváros-Kismarton-Vulkapordány-Sopronkertes-Sopron egyvágányú villamosított ütemes menetrend Kismarton-Bécs között
Sopron–Felsőlászló-vasútvonal egyvágányú Sopronkeresztúrig villamosított, többi szakasz nem Haracsonyig személy forgalom, Felsőlászlóig teher és hajtány, korridor vasút, Kőszeg felé megszűnt határmenet 1951. október 6. a személyfogalomban
Sopron–Ebenfurt-vasútvonal egyvágányú villamosított
Sopron–Nagymarton-Bécsújhely-vasútvonal egyvágányú nem villamosított
Sárvár–Répcevis–Felsőlászló-vasútvonal egyvágányú nem villamosított határmenet megszűnt 1933-ban, 1955-ben állt le Felsőlászló-Répcesarud között a teherforgalom
Friedberg–Rohonc-vasútvonal egyvágányú nem villamosított csak teherforgalom, Szombathely felé a határmenet megszűnt 1953. március 1-jétől
Felsőőr–Felsőlövő-vasútvonal egyvágányú nem villamosított csak teherforgalom és idegenforgalom, személyforgalom megszűnt 1968. augusztus 8
Körmend–Németújvár-vasútvonal egyvágányú nem villamosított osztrák oldalon szünetelt 1945-től
Szentgotthárd-Gyanafalva-Graz egyvágányú nem villamosított ütemes menetrend Graz felé
Szentgotthárd-Rábakeresztúr egyvágányú nem villamosított csak teherforgalom a határon átnyúló Ipari Park céljára

Kultúra, média[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kismarton: az Esterházy-kastély

Bár a török betörések a határterületeken sok középkori épületet megsemmisítettek, mégis viszonylag sok vár, kastély, erőd, templom maradt meg. Gótikus emlékeket Fertőszéleskút, Márcfalva, Margita, Máriafalva, Németújvár, Pinkakertes, Ruszt, Sopronkertes és Városszalónak települése őriz. A leghíresebb barokk műemlékek Boldogasszony, Borostyánkő, Féltorony, Fraknó, Monyorókerék, Kismarton, Köpcsény és Lorettom településeken lelhetők fel.

A tartomány hagyományos kulturális centruma Kismarton, ahol Joseph Haydn sok évet dolgozott. Ismertek a Margita kőfejtőjében megrendezett passiójátékok, de ugyanezen a színpadon operaelőadások is zajlanak. Fertőmeggyesen úgynevezett tavi ünnepi játékok keretében rendeznek operettelőadásokat.

A tartománynak saját szerkesztésű rádió és televíziós műsorai vannak az ORF keretében. A tévében minden hétköznap 19 órakor jelentkezik a tartományi híradó 25 percben. Hétvégenként magyar és horvát nyelvű, a helyi kisebbségek életét bemutató magazinműsorokkal jelentkeznek. A tartományi rádió 24 órában sugároz zenei, kulturális és magazin műsorokat, a híreket időszakosan magyar és horvát nyelven is közvetítve. ORF tartományi bontású honlapja német, magyar, szlovén és horvát nyelven is közli a helyi híreket. A szerkesztőségek központja a kismartoni Funkhaus.

Lásd még: Ausztria magyar emlékei, látnivalói

Burgenlandi falu (Rumpód)

Tartományi ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tartomány - melynek több települését is Heuriger-vidékként tartják számon - nem tartozik Ausztria kiemelt turisztikai helyeihez. Jelentősek viszont a kerékpártúrák.

A legismertebb turisztikai látnivalók:

A Heuriger (saját bort felszolgáló vendéglők) vidékeként számontartott települések: Rechnitz, Deutschkreutz, Eisenberg, Rust, Heiligenbrunn, Mörbisch, Oberschützen, Moschendorf

Fontosabb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ruszti házak
Léka vára

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 85 éve tartományi főváros Kismarton. volksgruppen.orf.at. (Hozzáférés: 2010. október 21.)
  2. Az adatok 2008. március 31-ére vonatkoznak.
  3. Landtagswahl im Burgenland 2010 (németül)
  4. Vörös maradt Burgenland – Mno.hu, 2010. május 30.
  5. Blaufraenkischland honlapja. blaufraenkischland.at. (Hozzáférés: 2010. október 22.)
  6. Windstromautarkes Burgenland bringt Energiewende und Arbeitsplätze. www.windkraft-journal.de. (Hozzáférés: 2013. február 6.)
  7. Hatalmas uniós fejlesztési pénzek érkezhetnek a szomszédba. www.vg.hu. (Hozzáférés: 2014. május 16.)
  8. MTI (2013. március 1.). Galéria: Elajándékozzák a határátkelőket Burgenlandban. hvg.hu. Hozzáférés ideje: 2013. október 22.  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Burgenland témájú médiaállományokat.