Alsóőr
| Alsóőr (Unterwart) | |||
 |
|||
| Alsóőr - A hősi emlékmű, magyar nevekkel | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ausztria |
||
| Tartomány | Burgenland | ||
| Kerület | Felsőőri járás | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Horváth József | ||
| Irányítószám | 7501 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 929 fő (2011)[1] +/- | ||
| Népsűrűség | 45 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tengerszint feletti magasság | 306 m | ||
| Legmagasabb pont | 306 m | ||
| Terület | 20.2 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Alsóőr
Pozíció Ausztria térképén
|
|||
| é. sz. 47° 15′ 32″, k. h. 16° 14′ 2″ | |||
| Alsóőr weboldala | |||
Alsóőr (németül Unterwart) község Ausztriában Burgenland tartományban a Felsőőri járásban.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
Felsőőrtől 2 km-re délkeletre, a főúttal kissé távolabb helyezkedik el. Szinte egybeépült a szomszédos Vasvörösvárral.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a határvidékre telepített őrökre utal. Névelőtagja a szomszédos Felsőőrtől különbözteti meg. A német Unterwart a magyar név tükörfordítása.
Története[szerkesztés]
Árpád-kori magyar határőr település, amely akárcsak a szomszédos Felsőőr és Őrisziget, nemesi község volt. Első lakói a honfoglalást követően a nyugati gyepű védelmére ide telepített csatlakozott törzsek, főként székelyek voltak. A határőrök székely származására utal számos nyelvi sajátosság, valamint több régi nádas, dűlőút és domb neve. A határőrök számos kiváltsággal rendelkeztek. A település első írásos említése is ezek megerősítésével kapcsolatos. 1327-ben Károly Róbert király, az Újvár és Borostyánkő várak között tartózkodó királyi őröket (spiculatores nostri) nemcsak a régi (IV. Béla, V. István és IV. László) királyok idejében élvezett kiváltságaikban erősíti meg, hanem egyszersmind az országos nemesek közé is sorozza és részükre külön „őrnagyságot” (az átiratban: eörnaghsag) szervez. Ugyanekkor az őrnagyukká kinevezett Felső-őri (Péter fiának) Miklós ispánnak (comes) meghagyja, hogy szorgalmasan gyűjtse össze e nemes őröket régi lakóhelyükre, határaikat a szomszédosok határaitól különítse el, s általában őrizze és tartsa meg őket régi szabadságukban.[2]
Később a határőr település védelmi jelentősége fokozatosan gyengült, szerepét pedig a várak vették át. Bár lakóinak kiváltságai továbbra is megmaradtak azok áttértek a földművelésre, állattartásra. 1427-ben "Ewr", 1441-ben "Alsowewr", 1481-ben "Ewr", 1482-ben "Also Ewr", 1496-ban "Also Ewr" néven szerepel a korabeli forrásokban. 1427-ben Németújvár, 1441-ben Kőszeg, 1496-ban Vörösvár uradalmához tartozott.[2]
Alsóőr határőrközösségként sohasem vált jobbágyfaluvá. Az itt élőknek mindig saját földtulajdonuk volt, jellegzetes kisbirtokszerkezet alakult ki. Teljes önállóságot azonban sohasem élveztek, ezért már a középkorban egy-egy végvári földesúr védnöksége alá tartoztak, és csak a 15. században jött létre hivatalosan az alsóőri nemesi közbirtokosság, azaz gyakorlatilag a falu saját nemesi önkormányzata. A falunak már 1368-ban volt temploma. 1529-ben és 1532-ben elpusztította a török, de mindig újjáépítették. 1580 körül lakossága a protestáns hitre tért át. A templom is az reformátusok kezére került. 1605-ben Bocskai, 1619 – 1621-ben Bethlen Gábor oldalán harcoltak lakói. 1683-ban a Bécs ellen vonuló török hadak rabolták ki. Lakói az ellenreformáció hatására visszatértek a katolikus hitre és ezután a környező településekkel ellentétben lakossága tiszta katolikus volt. Alsóõrnek 1697-ben - Kazó István fõesperes vizitációs jelentése szerint - kazettás mennyezetű fatemploma volt. Ez a templom a falu fõterén, a hösi emlékmû helyén állt. 1797-ig a Felsõõr plébániához tartozott, majd önálló káplán működött itt, végül 1808-ban önálló plébánia lett. A mezõgazdaság mellett virágzott a kereskedelem és az ipar is. A 19. században lakói még többféle kézműves és kereskedelmi tevékenységet folytattak. A ruhakészítõk például saját céhet hoztak létre, a templomban zászlójukat még ma is õrzik.
Vályi András szerint " Alsó, és Felső Őr. Két falu Vas Várm. Alsó Őrnek földes Urai több Urak, Felső Őrnek pedig G. Battyháni Uraság, lakosai külömbfélék, fekszenek Pinka vize mellett, határjaik jól termők, vagyonnyaik jelesek, lakosaik jó lovakat is neveltek." [3]
Fényes Elek szerint " Alsó-Őr, Unter-Wart, magyar falu, Vas vmegyében, csupa német faluktól környezve, a Pinka vize mellett, ut. p. Kőszeg. Lakja 1150 kath., kik többnyire nemesek, s utódai azon Őröknek, kik Magyarország határát Németország felől védték. Kath. paroch. templom. Szántóföldjei soványak, de rétjei kövérek és jó szénát adnak. Lakosai felette szorgalmasok; sok lent termesztenek; gyolcsot, posztót csinálnak; erős és csontos lovakat tenyésztenek. Nemesek birják." [4]
Vas vármegye monográfiája szerint " Alsó-Eör, nagyobb falu a Pinka patak mellett, melynek r. kath. ág. és ref. lakosai magyarok. Van 281 háza, a lélekszám 1603. Postája és távirója Vörösvár. Régi nemesi község, mely lótenyésztéséről ma is híres. Katholikus temploma a XVII. századból való." [5]
1910-ben 1822 lakosa volt, melyből 1393 magyar, 419 német volt. A félreeső helységet elkerülte a városiasodás, megmaradt egyszerű falunak, ahol lassúbb a fejlődés üteme és tovább él a magyar szó. A századfordulón, különösen az első világháború után a fiatalok nagy része a rossz gazdasági helyzet miatt kivándorolt Amerikába. 1921-ben színtiszta magyarsága ellenére a háborúban szintén vesztes Ausztriához csatolták. A község fejlődése csak a második világháború után indult el. Új utcák épültek, renoválták a templomot és az iskolát, megépült a víz és csatornahálózat, bevezették az áramot, új községház, óvoda, tűzoltó szerház épült, szabályozták a Pinka folyót. A Fogyasztó piac és az Építőanyag piac telepítése megindította a község iparosítását, amely gazdasági, pénzügyi fellendülést hozott magával. Új kétemeletes lakóházak épültek, orvosi rendelő, vendéglő, szabadidőközpont létesült. 2001-ben a régi iskolaépületben magyar könyvtár létesült, 1919-óta dalárda és helyi színtársulat működik a településen. 1971-ben a szomszédos Németciklény községet csatolták hozzá.
2001-ben 964 lakosának 54%-a magyar, 37,7%-a német. Alsóőr ma a kevés magyar többségű helység egyike Burgenlandban.
Nevezetességei[szerkesztés]
- Alexandriai Szent Katalin tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1769-ben épült, 1833-ban bővítették, ekkor nyerte el mai formáját. Főoltárképének két oldalán Szent István és Szent Imre szobrai láthatók. A mellékoltárra a restaurálás során került a csíksomlyói kegyszobor (a "Napbaöltözött Asszony") kicsinyített mása.
- Alsóőri Tájmúzeum – jellegzetes tormácos parasztház, ahol 1973-ban nyitották meg a múzeumot a környéken gyűjtött régi szerszámokkal, edényekkel, bútorokkal és népművészeti tárgyakkal.
Galéria[szerkesztés]
-
Alsóőr - Mária-oszlop és a templom
-
Alsóőr - utcarészlet
Irodalom[szerkesztés]
- Herényi István 1982: Alsóőr genealógiája. Magyar Névtani Dolgozatok 24.
- Herényi István 1990: Az alsóőri nemesi közbirtokosság genealógiája (1867). Magyar Személynévi Adattárak 94.
- ↑ Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2012. április 27.)
- ^ a b Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda. 1796. Online hozzáférés
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851. Online hozzáférés
- ↑ Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Hivatalos oldal
- Alsóőr monográfiája a Sulineten
- Magyar katolikus lexikon
- Alsóőr az Osztrák Statisztikai Hivatal honlapján
- tajnyelv.hu, hangfelvételek
|
|||||
