Lajtabánság
| Lajtabánság Leitha-Banat (németül) (Nemzetközileg nem elismert történelmi európai államok) |
|||||||||
| 1921. október 4. – november 5. | |||||||||
|
|||||||||
 |
|||||||||
| A Lajtabánság területe (a jelenlegi Burgenland Ausztriában) | |||||||||
| Általános adatok | |||||||||
| Fővárosa | Felsőőr | ||||||||
| Terület | Burgenland (Őrvidék), Vas és Győr-Moson-Sopron egyes részei km² | ||||||||
| Kormányzat | |||||||||
| Államforma | monarchia | ||||||||
|
|||||||||
A Lajtabánság (németül Leitha-Banat - osztrák történészi elnevezés, a korabeli lajtabánsági dokumentumokban Burgenland) 1921. október 4. és november 5. között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon. A Lajtabánság határos volt nagyobbrészt Ausztriával és Magyarországgal nyugaton és keleten. Északon aránylag rövid szakaszon Csehszlovákiával, délen pedig a legrövidebb határa a Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal volt.
Tartalomjegyzék |
A Tanácsköztársaság után [szerkesztés]
A Tanácsköztársaság bukása után Prónay Pál katonatiszt saját kis hadsereget alakított leszerelt tisztekből és altisztekből. A különítmény vidéken és a fővárosban számos baloldali érzelmű embert kínzott meg, vagy végzett ki (fehérterror), válaszul a Szamuely Tibor vezette Lenin-fiúk által elkövetett gyilkosságokra (vörösterror). Hamarosan Horthy Miklós került hatalomra, ő lett a kormányzó. Az utolsó magyar király, IV. Károly 1921. március 27-én visszatért Magyarországra és Szombathelyen várta, hogy Horthy átadja neki a hatalmat. A kormányzó nem tett eleget a kérésnek, és elűzte a volt királyt az országból. A király visszatérését sokan (az ún. legitimisták) kívánták, főleg Nyugat-Magyarországon.
A trianoni döntés hatása Nyugat-Magyarországra [szerkesztés]
A trianoni döntést Horthynak hatalma megtartása érdekében el kellett fogadnia. Ez azzal is járt, hogy Nyugat-Magyarország egy részét, beleértve Sopront és a környékét is át kell adni az osztrákoknak. Ennek időpontját a Nagykövetek Tanácsa 1921. augusztus 29-ére tűzte ki. A magyar kormány sohasem tett le arról a reményről, hogy a nyugat-magyarországi területek átadásáról szóló döntést megváltoztassa, és megkísérelte, hogy elfogadtassa az osztrák féllel elképzelését, hogy a kérdést népszavazás útján rendezzék. Ezt Renner osztrák kancellár következetesen visszautasította. 1921 januárjában az osztrák nemzetgyűlés törvényt fogadott el, hogy a Magyarországról átkerült terület Burgenland néven önálló tartomány lesz majd.
Rongyos Gárda [szerkesztés]
Prónay ekkor újabb különítményt szervezett, melyet Rongyos Gárdának hívtak. A gárda a magyar kormány hallgatólagos beleegyezésével működött, sőt egyes vélemények szerint titkon ő szervezte meg. A felkelők civilek voltak, egykori katonasapkájukat búrkalapra cserélték, melynek karimáját jobb felől nemzeti színű kokárdával a kalap tetejéhez erősítették. Tagjaik alföldi földművesek, egyetemisták, leszerelt katonatisztek és bosnyák-albán muszlim – a volt Monarchiában szolgált – hadfiak voltak (köztük Durics Hilmi Huszein őrnagy közel 300 társával). Prónayn kívül Héjjas Iván számított meghatározó vezetőnek. Hozzájuk tódult a fiatalság az ország egész részéről, nyugat-magyarországi alig volt köztük. A felkelők mellett a legitimista Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy vadászzászlóalja állomásozott Sopronban, de ez az egység nem a felkelőkhöz tartozott, hanem a magyar hadsereghez, sőt, zászlóaljat a Sopronban székelő és a terület kiürítését, és átadását ellenőrző antant bizottság rendelkezésére bocsátották, így nemzetközinek számított. Rajtuk kívül az osztrákoknak ítélt Nyugat-Magyarországon nem volt más magyar sorkatonaság.
Nyugat-magyarországi felkelés [szerkesztés]
1921. augusztus 28-án kezdődött meg a felkelés a mai Burgenland és Sopron-környék területén. A felek Ágfalvánál ütköztek meg, Héjjas 120 embere (az Alföldi-brigád) keveredett tűzharcba az osztrák csendőrökkel. A rongyosok gerillaharcot folytattak az osztrákokkal, így lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki ítélt területet. Soprontól keletre minden faluban voltak felkelők.
Azonban nemcsak Ausztria és Magyarország, valamint a felkelők és a lakosság került szembe egymással, hanem maguk a felkelők egymással is szembefordultak, mert míg Prónay és Héjjas a szabadkirályválasztók közé tartoztak, addig Friedrich István egykori miniszterelnök – aki szintén a felkelőkkel tartott és Kismartont felügyelte – valamint Ostenburg legitimisták voltak.
Horthy Gömbös Gyula későbbi miniszterelnököt nevezte ki nyugat-magyarországi kormánybiztosnak, feladata az önállósuló felkelők megrendszabályozása. Mind Héjjas, mind Friedrich megtagadja az utasítását, hogy vonuljanak vissza. Úgy tűnt, Prónay egymaga akarja megvalósítani a Sigray-Lingauer tervet, miszerint, ha a magyar kormány kiegyezne Ausztriával, lemondva ezzel a Nyugat-Magyarországról, a felkelők önálló államot hoznak létre Lajtabánság néven. A báni méltóságot gróf Sigray Antal főkormánybiztos vagy Albrecht főherceg kapta volna. Ám kézzelfogható közelségbe került a népszavazás lehetősége, így a miniszterelnök lebeszélte Sigrayt tervéről.
1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. (Az antant adta volna át a területet az osztrák félnek), így 1921. október 4-én Prónayék kikiáltották a terület függetlenségét. "Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot." írta Prónay visszaemlékezéseiben az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről [1]
Lajtabánság kikiáltása [szerkesztés]
A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mivel a falu magyar többségű volt. A felsőőri templom előtt jelentették be a terület függetlenségét, és, hogy nem hajlandóak alávetni magukat a békeszerződésnek. A bánság vezetője Prónay lett. A kormányzótanács elnöke s a vallásügyek előadója Apáthy László százados lett, külügyi és igazságügyi előadó Lévay Ferenc hadnagy, ügyvéd, belügyi előadó Bárdos Béla százados, gazdaságügyi előadó Hir György hadnagy, a magyar nemzetgyűlés tagja. Az ideiglenes kormánynak pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, az önállónak kikiáltott terület kicsi volt, ráadásul a felkelők már ki is fosztották, viszont az egyik pesti nyomdában nyomott lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek.
Soproni népszavazás [szerkesztés]
Az antant felszólította a magyar kormányt, hogy vonja ki a harcoló csapatokat, amely ezt bár nem tette meg, de az önálló Lajtabánságot sem ismerte el. A helyzet megoldására 1921. október 11–12-én a két fél olasz közreműködéssel Velencében tárgyalni kezdett, Magyarország vállalta a felkelők visszavonását.
| „ | Nyugatmagyarország összes közbiztonsági szerveinek parancsnoka – Sopron. 1080 szám /1921.
Méltóságos br. Prónay Pál m. kir. alezredes úrnak, Felsőőr. Sopron, 1921. szeptember 18-án. Gróf Bethlen miniszterelnök úr ı nagyméltósága parancsából fölszólítom Alezredes Urat, hogy Nyugat-Magyarország azon területét, mely a trianoni békeszerzıdés értelmében Ausztriának átadandó volna, haladéktalanul hagyja el. Hegedős Pál altb. s. k |
” |
| – Gróf Bethlen miniszterelnök levele. [2] | ||
Sopron és környéke hovatartozásáról népszavazással döntöttek, ezzel az új állam meg is szűnt.
(Prónay később szélsőjobboldali szervezeteket alakított. 1945. március 20-án a szovjetek elfogták, és elvitték az országból. Halála helye és ideje ismeretlen.)
Jegyzetek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Zsiga Tibor: Horthy ellen, a királyért
- Dr. Dabas Rezső: „Burgenland” álarc nélkül
- A határban a Halál kaszál… (Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből)
- Magyar életrajzi lexikon
- A Rongyos Gárda harcai
- Az Erő útján
- A nyugat-magyarországi felkelés
- Somogyvári Gyula: És mégis élünk…
- Missuray-Krug Lajos: Tüzek a végeken
