Kismarton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kismarton (Eisenstadt)
Eisenstadt Schloss Esterhazy 16082003 01.jpg
A kismartoni Esterházy-kastély
Kismarton címere
Kismarton címere
Közigazgatás
Ország  Ausztria
Tartomány Burgenland
Rang Tartományi székhely
Alapítás éve 1264
Polgármester Andrea Fraunschiel
Irányítószám 7000
Körzethívószám 02682
Forgalmi rendszám E
Testvértelepülései Sopron, Shido, Ligano, Colmar, Bad Kissingen
Népesség
Teljes népesség 12 856 fő (2010)[1] +/-
Népsűrűség 300 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 182 m
Terület 42,91 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kismarton  (Ausztria)
Kismarton
Kismarton
Pozíció Ausztria térképén
é. sz. 47° 50′ 44″, k. h. 16° 31′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 50′ 44″, k. h. 16° 31′ 08″
Kismarton weboldala

Kismarton (németül Eisenstadt, horvátul Željezno) város Ausztriában, Burgenland tartomány székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bécstől 60 km-re délkeletre, Soprontól 22 km-re északra, Bécsújhelytől 30 km-re keletre, a Lajta-hegység déli lábánál a Vulka völgyében fekszik. A 20. század folyamán Alsókismartonhegy, Felsőkismartonhegy, Kishöflány, Kismartonváralja és Lajtaszentgyörgy településeket csatolták hozzá. Bécsből az A3-as autópályán, míg Felsőpulya és Kőszeg felől az S31-es gyorsforgalmi úton érhető el. Az S31-es autóút délről elkerüli a várost, tehermentesítve azt az átmenő forgalomtól. Több főút találkozik a város területén, így a B16, B50 és B59-es főutak. A város az egyvágányú, 2009-ben villamosított Pándorfalu (Parndorf)–Vulkapordány (Wulkaprodersdorf) vasútvonal mentén fekszik (ÖBB) és ütemes menetrendben közlekedő vonatok kötik össze Béccsel.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét egykori templomának védőszentjéről kapta. Előtagja a délnyugatra levő Nagymartontól (németül Mattersburg) különbözteti meg. Német és horvát neve vasvárost jelent és az egykori virágzó vaskereskedelemre emlékeztet.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kismarton 1698-ban
A kismartoni Városháza

Területe már ősidők óta lakott, határában őskori barlanglakások voltak. A Burgstallon a hallstatt korban település állt. A római korból település és egy 5. századi gót temető került elő. A római település a mai laktanyánál feküdt, ahol számos figyelemre méltó leletet találtak. A Karoling-korban bajor település volt itt, a hallstatt-kori település helyén pedig a kora középkorban földvár állt. Ez 1118-ban „castrum ferreum” néven szerepel az évkönyvekben, amikor III. Lipót babenbergi őrgróf csapatai lerombolták. A település egykori vaslelőhely és vaskereskedelmi központ. A 12. században az óbudai káptalan birtokában volt, majd tőlük vette meg III. Béla király. Imre király 1202-ben Korláth Benedek vajdának ajándékozta. II. András király Korláthot száműzte és a város újra királyi kézbe került. 1241-ben a tatárok pusztították el.

Írott forrásban 1264-ben „Capella Sancti Martini” néven egy Szent Márton tiszteletére szentelt kápolnájával kapcsolatban említik először. Később németül „Mertesdorff”nak is hívták, de akkoriban még jelentéktelen falu volt ahol a kápolnán kívül csak néhány ház állt. A középkorban „Mortunzzabou (1296), Zabemortun (1300) Zabamartum (1371)” is volt a neve. A „Zaba”, „Zabou” előnév arra enged következtetni, hogy a település már ekkor rendelkezett bizonyos szabadságjogokkal. A 13. század végétől a 14. század közepéig a Gutkeled nemzetség birtoka. 1371-ben kiépült a várost övező védőfal, I. Lajos királynak ez évben kelt oklevele szerint a település Szarvkő várának tartozéka, a Kanizsai család birtoka. 1388 és 1392 között ők építtettek várat a mai kastély helyén, amely egyszersmind későbbi fejlődését is elősegítette. A hagyomány szerint lakói várának erős falairól kezdték a várat, majd a települést „Eherne” vagy „Eiserne” (azaz vasból való) néven hívni. Ebből alakult ki a város mai német neve.

1373-ban Nagy Lajostól mezővárosi, 1388-ban Luxemburgi Zsigmondtól vásártartási jogot kapott. A 15. században a Kanizsaiak ferences szerzeteseket hívtak ide, aki felépítették Szent János apostol tiszteletére szentelt gótikus templomukat. 1405-ben Vilmos osztrák herceg foglalta el. 1440-ben Albert osztrák hercegnek zálogosították el. 1464-ben Mátyás lemondott róla III. Frigyes javára a korona fejében. Frigyes az akkor Ausztriában virágzó Szent György-rend lovagjainak ajándékozta. 1482-ben Mátyás haddal foglalta vissza, majd 1490-ben I. Miksa német-római császár ismét elfoglalta és csak 1622-ben került vissza Magyarországhoz. Közben osztrák nemes családok zálogbirtoka volt.

1529-ben és 1532-ben feldúlta a Bécs falai ellen vonuló török had. Ezt követően falait megerősítették és bástyákkal látták el. A 16. század közepén lakóinak nagy része a reformáció hatására evangélikus lett. 1585-ben az ellenreformáció hatására lakói újra katolikusok lettek. 1589-ben tűzvész pusztította. 1622-ben Fraknó várával együtt császári adományként Eszterházy Miklós kapta meg. Ezután több mint 300 évig a család birtoka volt. 1648-ban 16 000 arany és 3000 mérő bor ellenében megváltotta szabadságát és szabad királyi város lett. 1671-ben az Alsóhegyen zsidó telep létesült, amely önálló községet alkotott. 1683-ban Kismartont a Bécs ellen vonuló török támadta meg. 1674-ben felépült a város első kórháza, 1701-ben pedig a Hegyi templom. A hercegi család hívására számos hivatalnok és művész telepedett le itt megalapítva Felsőhegy községet.

1704-ben falai alatt szenvedett vereséget Károlyi Sándor kuruc serege a császáriaktól. 1713-ban pestisjárvány dúlt, amelynek számos lakos esett áldozatul, köztük Esterházy Pál herceg is. 1768-ban és 1776-ban tűzvész pusztított, amelyek után az egész városközpontot újjáépítették. Lényegében ekkor alakult ki a mai belváros képe. A virágzó polgári kultúra tükröződött a többemeletes épületek megjelenésében. Részben még késő gótikus boltozatok és a barokk homlokzatok formájában. De középkori elemek is megfigyelhetők, a városfal és a lőportorony esetében.

1761-ben lett Joseph Haydn az Esterházyak udvari zenekarának vezető helyettese. Ideérkezése Kismartont az európai zenekultúra egyik központjává tette. A város I. és II. Miklós hercegek alatt élte virágkorát. 1809-ben francia seregek szállták meg. A virágzásnak 1813-ban lett vége, amikor a hercegi udvar súlyos adósságai miatt takarékossági intézkedésekre kényszerült. A híres énekkart feloszlatták és a fényes hercegi udvartartást is fel kellett adni. 1853-ban a város szélén felépült a kadétiskola. 1876-ban a magyar alkotmányreform során Kismarton elveszítette szabad királyi városi státusát és Sopron vármegye része lett. 1897. december 18-án megépült a vasúti összeköttetés Sopron és Pozsony irányában.

1910-ben 3073 lakosából 2074 német, 834 magyar és 101 horvát volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Kismartoni járásának székhelye volt. 1921-től Ausztria része, 1925. október 19[2]-től Burgenland tartomány székhelye (előtte átmenetileg Savanyúkút/Bad Sauerbrunn volt a székhely). A város a tartományi székhely alkotmányos rangját azonban csak 1981-ben kapta meg.[2] 1944. május 10-én súlyos bombatámadás érte, majd 1945-ben a Vörös Hadsereg egységei szállták meg. A szovjetek csak 1955-ben az osztrák államszerződés aláírása után távoztak. 1960-tól Kismarton katolikus püspökség és evangélikus szuperintendátus székhelye lett. A fejlődéssel együtt városképe fokozatosan változik. 2001-ben 11 334 lakosából 9960 német, 533 horvát, 373 magyar, 44 szlovák, 25 cseh, 17 szlovén volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hegytemplom
Haydn sírja
  • Az Esterházy-kastély 1388 és 1392 között épült vízivárnak, 1663 és 1672 közt kastéllyá építették ki, kerti szárnya 1794 és 1805 között épült át. A kastélyba építették be a kontinens első felvonóját, amit Angliából hozott Eszterházy[3].
A kastély kápolnájának kegyszobra a boldogasszonyi kegytemplom szobrának másolata.
  • A Haydn-házban élt 1766 és 1778 között Joseph Haydn, ma múzeum.
  • Ferences temploma és kolostora 1629-ben épült a régi helyén. Az építés előzménye gróf Esterházy Miklós fogadalma, aki a lakompaki csata előtt megfogadta, hogy ha megmenekül a csatában Szent Mihály tiszteletére templomot és kolostort épít ide. A templomban helyezte el azt a kegyképet, amelyet egy ferences barát hozott Itáliából. Az egykorú beszámolók szerint a kegykép előtt számos csoda történt és híres zarándokhely lett. A templom 1768-ban leégett, de 1772-re újjáépítették. A kolostorban sírboltban nyugszanak az Esterházy család tagjai.
  • A Szent Márton-dóm elődje a 13. században épült, a mai formájában 1460-ban kezdték el építeni és 1522-ben fejezték be. 1589-ben leégett, 1610 és 1629 között barokk stílusban építették újjá. 1904-ben neogótikus stílusban helyreállították. Kora barokk stallumai a hagyomány szerint a győri székesegyházból valók
  • A Hegytemplom (Bergkirche) legrégibb része az a kápolnarendszer, amit Nierinck Felix ferences szerzetes építtetett Esterházy Pál herceg megbízásából 1701 és 1711 között. A folyosókkal összekötött kápolnákban életnagyságú szobrok jelenítik meg Krisztus szenvedéseit. A Hegytemplom központi részét a Sarlós-Boldogasszony templomot 1803-ban építették. A templomból nyíló 1923-ban épített mauzóleumban van eltemetve Joseph Haydn zeneszerző.
  • Az Irgalmasrendiek temploma 1739-ben épült.
  • A Szent Antal-kápolna 1700-ban épült, 1900-ban neogótikus stílusban építették át.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Haydn utca (Haydngasse)

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mohl Adolf: Török világ Kismarton vidékén 1683-1699.
  1. Osztrák Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2009. augusztus 19.)
  2. ^ a b 85 éve tartományi főváros Kismarton. volksgruppen.orf.at. (Hozzáférés: 2010. október 21.)
  3. [Idegen szavak és kifejezések kéziszótára/Lift (Merényi Könyvkiadó Kft.) ISBN 963 698 0268

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kismarton témájú médiaállományokat.