Hallstatti kultúra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Hallstatt-kultúra egy régészeti komplexum, ami az elnevezését a felső-ausztriai Hallstatt településről kapta, melynek közelében a 19. század közepén több mint 900 kora vaskori (i. e. 750–450 körüli időszak) sírt tártak fel. A kultúrkör Nyugat-Franciaországtól a Dunántúlig terjedt, az urnamezős kultúrából fejlődött ki, és elsőként használt tömegesen vasfegyvereket és -eszközöket. Kapcsolatban állt a dél-franciaországi görög gyarmatvárosokkal és az etruszkokkal. Arisztokráciája hegyormokon vagy meredek dombokon létrehozott nagy kiterjedésű településeken, 8-10 méter magas faszerkezetű földsáncokkal megerődített várakban élt. Halottaikat kamrasírokba temették, a férfiak mellé vasból készült fegyvereiket, gyakran lovukat és kocsijukat helyezték. Lásd még Kelta művészet.

Területi elhelyezkedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hallstatt culture-de.svg

Az urnamezős kultúrából kifejlődött hallstatti-kultúra jellemzőiben két területre különíthető el. A nyugati Hallstatt-kör a mai Közép-Franciaországtól Északnyugat-Ausztriáig, illetve Csehországig terjedt. Ezen a területen élőket tartják a késői vaskor kelta népessége őseinek, akiknek az anyagi kultúrájára a görög és etruszk kapcsolat nagy hatást gyakorolt. A keleti Hallstatt-kör Szlovákia, Kelet-Ausztria, Szlovénia és a Dunántúl területén volt fellelhető. A vasolvasztás és –feldolgozás új technológiának számított Közép-Európában, de még használatban maradtak a bronzból készült fegyverek és ékszerek is. A főbb magyarországi lelőhelyek: Százhalombatta, Süttő, Sopron-Burgstall, Sághegy, Vaskeresztes.

Fegyverek, használati tárgyak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hallstattfunde.jpg

A kultúrkör fegyverzetéhez vasból készített rövid tőrök, kardok, kések, balták, lándzsák, nyílhegyek és sisakok tartoztak. A fellelt bronz ékszerek közül a fibulák a leggyakoribbak, melyek itáliai hatásokat is mutatnak. A bronz edényeken geometrikus formák, növényi és emberalakok találhatók, melyek alapján a vaskori kultúra mindennapi életének eseményeire lehet következtetni.

Temetkezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A halottakat nagy kamrasírokba temették, melyeket 3-4 méter magas halmok alatt kőből vagy fából építettek. A gazdag sírmellékletek – fegyvereket, lovakat, sőt néhol díszes kocsik bronz alkatrészeit is találtak a sírokban – arról tanúskodnak, hogy a hallstatti-kultúra embere hitt a túlvilági életben. A Villingen melletti Magdalenenberg Közép-Európa legnagyobb halomsírja, melyben a fejedelem sírkamrája mellett 133 másik sír is található volt. Ezekben valószínűleg a fejedelmi család más tagjai és kíséretük került. A teljes temetkezés mellett a hamvasztás is létezett. A kultúra köznépe urnatemetőkbe került, szegényes sírmelléklettel. A württembergi Hirschlandennél találtak egy monumentális plasztikát, egyikét a kultúra ritka síremlékeinek, ami a kelták kötődését bizonyítja a mediterrán világhoz.

Gazdaság és társadalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új technológia – a vaskohászat – hatalmas fellendülést hozott a termelésben és a kereskedelemben, ami a társadalom rohamos differenciálódását okozta. A hosszú vaskarddal, lóról vagy harci szekérről küzdő katonai arisztokrácia uralkodott. A fejedelmek életszínvonalát a görög és etruszk bronzedények, ékszerek, az attikai kerámia és boros amforák használata jellemezte. Lakóhelyük megerősített fejedelmi központokban valamilyen földrajzi magaslaton épült, melynek lábánál élt a köznép.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]