Sobor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sobor
Sobor légifotó.jpg
Sobor címere
Sobor címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Kistérség Téti
Jogállás község
Polgármester Nemes László[1]
Irányítószám 9315
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 276 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 16,75 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 16,72 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sobor  (Magyarország)
Sobor
Sobor
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 28′ 60″, k. h. 17° 22′ 60″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 60″, k. h. 17° 22′ 60″
Sobor  (Győr-Moson-Sopron megye)
Sobor
Sobor
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén

Sobor község Magyarországon, Nyugat-Dunántúl régióban, Győr-Moson-Sopron megyében, a Csornai járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sobor a Rábaköz déli részén, a Rába partján, Győrtől 47 km-re délnyugatra, Szanytól 7 km-re keletre található. A településre két irányból lehet bejutni: Tét vagy Csorna felől Egyed községen át, Szany felől pedig Rábaszentandráson keresztül.

A falut keletről a Rába határolja, északnyugati szélén pedig a Tákó-patak – hivatalos nevén a Sebes-Sobori-csatorna folyik.[3] A Rába áradása ellen magas, széles töltés védi, az eszteru[m 1], amelyen, ha kinyitják a sorompókat, akár autóval is lehet közlekedni.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első oklevél, amely a falu nevét (Sobur) említi, 1314-ben kelt, s arról tudósít, hogy "Osl nembeli Lőrinc" visszakapta Kőszegi Kakas Miklóstól.[4]

A XVI. században rövid ideig az Arany-balladából is ismert enyingi Török Bálint birtokolta, de 1549-ben a törökök elpusztították.

A XVIII. századtól sorsa összefonódott a szomszédos Egyed községével: előbb a Festetics család tulajdonába került, majd a XIX. század közepén a Batthyányaké, a század végén pedig Stern (1885-től Egyedi) Artúré lett.

A 18-19. században a soboriak (helyi tájszólással "sobriak") főleg állattenyésztéssel és halászattal foglalkoztak, de vízimalmaik is voltak a Rábán.[5] Az Egyedre vivő országút mellett terül el a hajdan makkoltató disznótartás céljából telepített erdő, a Pagony. Itt volt kanász, innét származott el Pap István, a 19. századi hírhedt betyárvezérnek, Sobri Jóskának az apja.[5]

Az 1848–49-es szabadságharcban nyolc sobori katona harcolt.

Az első világháborúban harmincketten, a másodikban huszonhárman haltak meg a falu lakói közül.

Mai élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szelektív hulladékgyűjtés

A II. világháborút követő földosztás keretében Sobor községben 330 katasztrális hold földet osztottak ki 175 családnak. Az 1950-es években megalakult termelőszövetkezet kezdetben 2 134 holdon önállóan gazdálkodott, majd 1974-ben egyesült a rábaszentandrásival, aztán 1991-ben ismét önállósodott. Napjainkban a földterület nagy részét egyéni gazdálkodók művelik.

A falu infrastruktúrája kiépült: villany, víz, csatorna, vezetékes gáz, telefon, aszfaltozott utak és járdák.

Kulturális életét behatárolja, hogy a fiatalok általában Téten vagy Győrben dolgoznak s rendszerint szórakozni is a városokba járnak. Ennek ellenére működik a faluban egy néptánccsoport, amely Péter-Pál napján (június 29-én) a búcsún minden évben eltáncolja a jellegzetes sobri verbunkost.

Az általános iskolát Szanyban végzik a gyerekek, középiskolába pedig általában Győrbe vagy Csornára járnak.

A csendes, folyóparti község az utóbbi években pihenni vágyó idegeneket is vonz, több család is berendezkedett a falusi turizmusra. Az 1990-es években egy kastélyszálló is épült a településen étteremmel, nyitott és fedett úszómedencével, teniszpályával.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Rába-part[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régen sokan még az egyedi és rábaszentandrási építkezésekhez is a Sobornál kialakított "kövécsvételtől" vitték a kavicsot. Ennek emlékét őrzi a falu szélén a töltésen átvezető méretes rézsü és a folyó sekélyebb partjához vivő széles földút.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Tákó-patak (Sebes-Sobori-csatorna)  
Az eszteru  
A Pagony  
A világháborúk áldozatainak emlékműve  
Az evangélikus templom (épült 1928-ban)  
A római katolikus templom (épült 1939-ben)  
A kastélyszálló (épült az 1990-es években)  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Horváth Győző: Sobor. Győr-Moson-Sopron megye települései. Hazánk Könyvkiadó, Győr, 1994. ISBN 963-7586-30-x
  • Horváth Győző: Sobor. Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve. CEBA Kiadó, 1998. ISBN 963-9089-07-9.
  • Bedécs Gyula: Sobor. A Rábaköz. B.K.L. Kiadó, Szombathely, 2002. ISBN 963-86193-7-6
  • Magyarország autóatlasza. Topográf Térképészeti Kft. 2008.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Sobor települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Szany - Településszerkezeti és szabályozási terv módosítás. szany.hu (magyarul) Tér-Háló Kft. (2007) Hozzáférés: 2013. okt. 21. (PDF)
  4. Anjoukori okmánytár I. kötet, 335. o.
  5. ^ a b Magyar nagylexikon XVI. (Sel–Szö). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 136. o. ISBN 963925715X  

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A régi magyar nyelvből eredő szóval kapcsolatban ezt olvassuk a Rábaszabályozó Társulat 1888-as zsebkönyvében: IV. Bélának 1226-ban kelt kiváltságlevele a borsmonostori minoriták egyháznépét felmentette az alól, hogy "a víznek gátjához, mely népiesen iztra (ebből eredt a mai eszteru) nevet visel", kirendeltessék.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]