Pázmándfalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pázmándfalu
Pázmándfalu címere
Pázmándfalu címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Kistérség Pannonhalmai
Jogállás község
Polgármester Nagy Imre Gusztáv[1]
Irányítószám 9085
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 969 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 51,26 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 19,39 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pázmándfalu (Magyarország)
Pázmándfalu
Pázmándfalu
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 34′ 11″, k. h. 17° 47′ 02″Koordináták: é. sz. 47° 34′ 11″, k. h. 17° 47′ 02″
Pázmándfalu (Győr-Moson-Sopron megye)
Pázmándfalu
Pázmándfalu
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén

Pázmándfalu község Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmai kistérségben található.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község Győrtől 15 km-re délkeletre a Sokorói-dombság északkeleti részén helyezkedik el. Csendes, tiszta levegőjű vidék. Az ittlakók földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoznak. Pannonhalma város keleti szomszédja.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római katolikus templom
A községháza

A legrégebbi okiratokban Paznan és Poznan néven találjuk. Nevét a Svábföldről beköltözött Hunt-Pázmán nemzetségről kapta. E nemzetség Zegi vagy Szeghy ága még a XIII. században és a XIV. század elején is birtokolt területet a településen. A falunak több gazdája volt. A győri várszolgák és udvarnokok, de megtalálhatjuk a birtokosok között a Szent Márton egyházat. Helységként először 1240-ben említik. 1252-ben találkozunk először Pázmánd-hegy nevével. 1323-ban csere útján a gróf Cseszneky család szerzi meg, majd 1327-ben Erzsébet özvegy királyné Köcski Sándornak adományoz itt birtokot. 1437-ben királyi vámszedőként említik e helyt. A török uralom alatt elpusztult. Utána újjáépült. Az 1768 évi úrbéri szabályozás – a jobbágyok érdekeit szem előtt tartva – nagy fontosságú volt a község életében. Lakói ekkor szőlő és földmunkával foglalkoztak. A századforduló végén a filoxéra elpusztította a szőlőt.

A falu lakossága magyarokból állt s csak török pusztítás után telepítették be a földesurak néhány szláv és német ajkú jobbágyot. Az 1848 után ismét kicserélődött a falu lakossága. Ekkor már mindenki szabad polgárként közlekedhetett és kereshette a boldogulását. Ezért szabadon folyt a be-, és kiköltözés a faluba.

A Győrbe települő gyárak munkalehetőséget biztosítottak a környék lakosságának. A faluban a katolikus és a református vallás terjedt el. A 14. századtól említik a pázmándi templomot illetve a plébániát. A templom már 1638-ban romokban hever. Érte a győri püspök és a pannonhalmi főapát is vetélkedett. A pereskedés a 16. századtól a 18. századig tartott és a győri püspök győzelmével ért véget.

A mai templomot 1753-ban építették fel. Tornyát pedig 1779-ben. A barokk stílúsú főoltár a XVIII. századtól ékesíti a templomot. A református egyház a reformáció kezdetétől jelen van. 1531-ben egy egyszerű templomot is építettek. A földesurak iskolájukkal együtt lerombolták, a lelkészeket, és a tanítókat bebörtönözték, gályára hurcolták. A legfiatalabb gályarab Kocsi Csergő Bálint volt.

Újkori története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fogorvosi rendelő

Pázmándfalut és Pázmándhegyet ezt a két helységet 1950. december 8-án egyesítették Pázmándfalu néven. 1969. július 1-jével Nyalka községgel közösen községi közös tanácsot szerveztek. A falunak 1990-ben lett önálló önkormányzata.

A településen a villanyhálózat kiépítését 1957-ben kezdték meg, és 1958-ban fejezték be a környéken. A termelőszövetkezet is 1957-ben alakult. Ezt később a pázmándfalui, győrsági és a töltéstavai létrejött "Aranykalász" Mgtsz. váltotta fel, amely jelenleg is gazdálkodik a faluban. Kultúrotthona, ahol könyvtár is működik, 1958-ban jött létre. 1963-ban orvosi rendelővel és védőnői lakással is szaporodott a település.1968 óta fogorvosa is van a falunak. A vezetékes víz 1976-ra jutott el a község minden lakásába. Sípályája népszerű. 1994-től kiépült a vezetékes gázhálózat, valamint a telefonhálózat.

A községnek 1994-től cigány kisebbségi önkormányzata van. 1995-ben Győrsággal együtt Pázmándfalu hegybírót is választott.

Hires pázmándiak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Pázmándi Horvát Endre (Pázmánd, 1778. november 28. – Pázmánd, 1838. március 7.)
Elemi iskoláit Pannonhalmán, Pázmándon és Győrben végezte el. A humán osztályokat Komáromban. Bölcsészeti tanulmányait Pozsonyban fejezte be. Iskolái elvégzése után belépett ciszterciek rendjébe. 1801-ben szentelték pappá. Szolgált Széplakon, Szergényben, Győrben és Téten. 1829-ben helyezték Pázmándra ahol élete hátralévő részét töltötte plébánosként. Árpád című eposza 1832-ben jelent meg nyomtatásban. A Magyar Tudományos Akadémia 1830-ban tagjává választotta.
Aki Munkácson és Pápán rektor, Debrecenben professzor volt és öregkorára érkezett a községbe. Itt írta meg gályarabsága történetét.

A község nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Horvát Endre lakóháza
  • Pázmándi Horvát Endre lakóháza
  • Majorette csoport

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • dr. Fekete Mátyás: Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Szekszárd 1998) ISBN 963-9089-00-1 Ö; ISBN 963-9089-07-9
  • CEBA (föszerkesztő: dr. Kasza Sándor) Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve (Kaposvár, 2004) ISBN 963-9089-94-X
  • Ferenczi Róbert-Farkasné Takács Judit: Pázmán lovag faluja (Pázmándfalu, 1996) nyomtatvány

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Pázmándfalu települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. június 18.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)