Ebergőc
| Ebergőc | |||
 |
|||
| Római katolikus templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Győr-Moson-Sopron | ||
| Kistérség 2012-ig | Sopron–Fertődi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Both József[1] | ||
| Irányítószám | 9451 | ||
| Körzethívószám | 99 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 153 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 30,48 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 5,02 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Ebergőc
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Ebergőc
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
|
|||
| é. sz. 47° 33′ 55,40″, k. h. 16° 48′ 46,22″ | |||
Ebergőc (németül Börgötz, horvátul Bregac[3]) község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A Sopron–Sárvár 84-es műút peresztegi leágazásától 5 km-re és a Győr-Sopron 85-ös útról közelíthető meg. Soprontól 25 km-re, Kapuvártól 20 km-re épült ki. Vasútvonal a községen nem halad át, autóbusszal Sopron és Répcelak irányából érhető el.
Története és mai élete [szerkesztés]
Ma ismert első okleveles említése 1343-ból való „Eburgheuch” néven. A középkorban az Ebergőc-család birtokolta, tőlük Nagy Lajos király hűtlenség miatt elvette és a Kanizsayaknak adományozta. Később újra az Ebergőczieknek szolgált a falu, míg a család kihalt. Az újkorban a Viczay- és a Széchenyi-családé volt. A 19. század végétől a Solymossy-család volt a környék birtokosa.
Középkori temploma az 1683-as török dúlás idején erősen megrongálódott, 1697-ben még omladozónak mondta falait az egyházi látogatás jegyzőkönyve. 1713-ban és 1766-ban fagerendásnak írták le, ez az adat azért feltűnő, mert a hajó boltozata emlékeztet a fertőszéplakira, amely 1728 körül épült. Lehet, hogy a falu az 1766 után egy maradi kőművessel építtette újjá a barokk, egyhajós, elválasztott szentélyű, egytornyú templomot. A Szent Imre templom berendezéséből a 18. században készült a szószék, 1770 körül a mellékoltárok, a 19. század első felében a hagyomány szerint a soproni domonkos templomból származó orgona, második felében pedig a főoltár. A műemlék jellegű út menti szobrok közül 1720-ban készült a Pieta szőlőindás oszloppal, amely a temetőbe vivő úton látható, 1798-ban a templom előtti kereszt Szűz Máriával, 1810-1820 között az ugyancsak a templom előtt álló Mária szobor a gyermek Jézussal, amely a kismartoni kegyszobor másolata.
A két világháború 37 ebergőci hősi halottat követelt. Emléktábla őrzi nevüket a templom bejáratánál. Az ebergőci templom tetőzetén teljes felujítást végeztetett el a helyi egyházi képviselői testület, Solymos Mihály plébánossága alatt. 2009 őszén pedig a külső teljes homlokzat felújítása történt meg, az akkori lehetőségek szerint, a régi iskola eladási árából és a hívek szervezőkészségéből. Sajnálatos módon a helyi lakosok egy forinttal sem támogatták a felújítandó épület megőrzését, inkább a régről megőrzött világot kívánták erre a célra felhasználni.
A két világháború között 2-3 család birtokolt 18 kat. holdat, 4 család gazdálkodott 15 kat. holdon, a többieknek ennél kevesebb földjük volt. Az 1920-as években leégett a falu, ezután épült át először. A második átépítés a 60-as évekre tehető, új ház viszont alig épül. Az 1950-es évektől a 80-as évekig főleg a fiatalok hagyták el a falut, többnyire a közeli városok vonzóbb munkalehetőségei miatt. A lakosság lélekszáma az utóbbi 10 évben stagnál. 1959-ben alakult meg az ebergőci „Új Barázda” termelőszövetkezet. Később a röjtökmuzsaji, majd a nagylózsi szövetkezet részévé lett.
Közigazgatásilag először Röjtökmuzsajhoz, majd Fertőszentmiklóshoz tartozott a falu. 1990-ben nyerte vissza önállóságát, amelyet a továbbiakban is szeretne megtartani. A Fertő-menti településekhez való közelsége miatt Ebergőc is tagja a Fertőmenti Önkormányzatok Kistérségi Szövetségének. A falu földjei termékenyek, a leggyakrabban termesztett növények a kalászosok, a kukorica és a répa. Az erdők közelsége, az erdőkkel való körülvettség miatt gyakoriak a vadkárok. A főként nyugdíjasok lakta kisközségben szinte mindenki saját szükségleteinek kielégítésére termel. Az állatokkal foglalkozók száma évről évre csökken. A falukép az utóbbi években javult, rendezettek a közterületek, s csak néhány gazdátlan ház akad. A közintézmények régiek, lehetőség szerint rendben tartottak. Víz, villany, gáz, telefon van, a közművek kiépítettek, mindenki számára hozzáférhetőek. Az utak és a járdák folyamatos karbantartása, javítása viszont a jelen és a jövő elodázhatatlan feladata.A faluban élelmiszerbolt és italbolt is működött, de ezek a sorozatos fizetési hiányosságok miatt bezártak, így jelenleg csak a környező falvakban van bolt és kocsma.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Szent Imre római katolikus templom. Szentélye román stílusú, XII. századi.
- késő barokk kőkereszt Máriával (1798)
- a klasszicista Mária-szobor (1810–1820, a kismartoni kegyszobor másolata)
- a barokk Pieta szobor (1720).[1]
Forrás [szerkesztés]
Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből Kelemen Endréné cikkének felhasználásával.
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Ebergőc települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
- ↑ Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 28.)
További információk [szerkesztés]
|
|||||
