Bakonypéterd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bakonypéterd
Bakonypéterd címere
Bakonypéterd címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Kistérség Pannonhalmai
Jogállás község
Polgármester Bolla Tünde[1]
Irányítószám 9088
Körzethívószám 88
Népesség
Teljes népesség 271 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 26,25 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 10,02 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bakonypéterd  (Magyarország)
Bakonypéterd
Bakonypéterd
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 28′ 03″, k. h. 17° 47′ 54″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 03″, k. h. 17° 47′ 54″
Bakonypéterd  (Győr-Moson-Sopron megye)
Bakonypéterd
Bakonypéterd
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
A buszmegálló

Bakonypéterd (németül Petersdorf[3]) község Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmai kistérségben található.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bakony északi szélén, a Bakonyalján helyezkedik el. A Sokorói-dombság délkeleti szélén a Győrt Veszprémmel összekötő 82-es főközlekedési út mentén kialakult egyutcás falu. A legközelebbi város Pannonhalma (10 km).

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községtől 2 km távolságra, a 82-es úttal párhuzamosan halad a Győr–Veszprém-vasútvonal, melynek a község keleti szélén megállója van. A közlekedés java része autóbusszal bonyolódik le a Kisalföld Volán Rt, illetve a nyári időszakban Veszprémbe, a Balatonra menő Balaton Volán járataival. A település határában jelenleg is forgalomszámláló hely található. A falu Románd felől egy 2 km-es aszfaltos, önkormányzati tulajdonú úton is megközelíthető. Azért érdemes megemlíteni, mert ez az útvonal lerövidíti a Pápa és a környező községek felé való haladást.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ásatások során feltárt leletek alapján, itt az emberi élet nyomaival, már a késő bronzkor elején találkozhatunk. Péterd első okleveles említését 1357-ből ismerjük, amikor is Peturdnak nevezték. A Bakonypéterd név csak 1913-ban szerepel először a Magyar Helységnévtárban. A középkorban a pannonhalmi bencés apátság és az egytelkes nemesek közös birtoka volt. 1544-ben a török háborúk idején elnéptelenedett, majd 1675-ben megkísérelték az újra betelepítését. Moson vármegyéből illetve német nyelvű területekről érkeztek 1715-ben szabad költözési joggal bíró jobbágyok.

A telepesek megélhetési forrása a mezőgazdaság volt, hasonlóan a környező településekben letelepedettekkel. A föld nagyobb része agyagos, közepes minőségű gyümölcstermelésre alkalmas. A keskeny vizenyős rétektől kis területet elfoglaló szőlőktől eltekintve, területének legnagyobb része szántóföld. Összefüggő erdőt csak a település délnyugati sarkában találunk, mely benyúlik a romándi szőlők mögé. Legmagasabb pontja a péterdi hegy 236 m-es magasságával. A falun folyik keresztül a Bornát ér, mely az év nagyobb részében időszakos vízfolyás. Azonban nagyobb esőzések után megárad és a település mélyebben fekvő mezőgazdasági területeit el, szokta önteni. Fényes Elek 1851-es leírása megemlíti, hogy a községnek „Jó bora van.” A meghatározó foglalkozási ág továbbra is a mezőgazdaság maradt. 1910 és 1960 között csak 23%-kal csökkent az őstermelők száma.

A település lakosainak száma az elmúlt évszázadokban kis ingadozásokkal állandónak mondható. Inkább lassú fogyásról lehet beszélni a kilencvenes évekig. Az 1960-as évektől kezdve a nagymértékű iparosodás miatt az elvándorlás fokozódott. Az 1945 utáni kitelepítést ellensúlyozta, hogy helyettük hasonló nagyságú betelepítés zajlott le.

A község 1950-ig a romándi körjegyzőséghez tartozott. 1950-től 1962-ig önálló tanáccsal rendelkezett. 1963-ban négy település közös tanácsot hozott létre romándi székhellyel, melynek egyik társközsége volt. A rendszerváltás után önálló önkormányzatot választottak Ekkor ismét a romándi körjegyzőség tagja lett, ahonnan 1996-ban kilépett. Önállóságát néhány éven át megőrizve, 2003. január 1-jétől Tarjánpusztával és Győrasszonyfával körjegyzőséget hozott létre tarjánpusztai székhellyel. A második világháború után Összefogás néven 17 fővel alakítottak tszcs-ket (1948-ban és 1952-ben), amelyek 1955-ben egyesültek. A termelőszövetkezet 1956-ban feloszlott, de a következő évben újjászervezték. 1962-ben a romándi, 1975-ben a veszprémvarsányi tsz.-szel egyesült.

Két tantermes katolikus elemi iskoláját 1948-ban államosították, később körzetesítették. Az alsó tagozatosak Romándra, a felsőtagozatosok Veszprémvarsányba járnak iskolába. 1998-tól az általános iskola alsó tagozatát valamint a napköziotthonos óvodát társulásban Romándon látták el. A társulási szerződést 2003-ban felmondták, de a gyermekek továbbra is Romándra, Veszprémvarsányba és a megyeszékhelyre járnak iskolába. A háziorvosi és a védőnői szolgálatot továbbra is Romándról látják el. A községben orvosi rendelőt tartanak fenn. Ezenkívül kultúrház is van a településen. A felhasználást a képviselő testület és a lakosság másként képzeli el. Az elmúlt években az idősebb lakosság igényeinek kiszolgálására (ételszállítás, orvosi kezelésre való elvitel, illetve nagyobb bevásárlások lebonyolítása) falugondnoki szolgálatot hoztak létre.

A községet 1936-ban villamosították. 1945 után szerény fejlődés volt a faluban. Bővítették az iskolát, járdát. Orvosi rendelőt, ravatalazót művelődési házat, élelmiszer és italboltot építettek. A községet elkerülő 82–es főút szakaszát 1963-ban, a romándi összekötő utat 1969-ben építették meg. Római katolikus temploma 1817-ben, klasszicista stílusban épült meg. A település határában, önkormányzati tulajdonban egy sportpálya van, amelyet a környező településekkel közösen (Lázi, Románd) használnak. Korábban eredményes labdarúgó szakosztálya mára csak néhány lelkes hobbiból játszóra korlátozódik. A győri agglomerációs gyűrű telítődése folytán néhány éve megindult a letelepedési kedv a faluban. A falu Ravazdhoz eső végén egyre több új, korszerű komfortos lakás épül fel. A település korábban Veszprém megyéhez tartozott, de népi kezdeményezés nyomán 1999. június 30-án Győr-Moson-Sopron megyébe került át.

A környéken már csak három kis településen nincs még vezetékes szennyvíz elvezetés, annak ellenére, hogy néhány km-rel arrébb Veszprémvarsányban, illetve Bakonyszentlászlón nagy kapacitású szennyvíztisztító telepek működnek, amelyek a település folyékony hulladékát fogadni tudná.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A rk. templom
  • Római katolikus templom: klasszicista stílusú, 19. század eleje.
  • A községben az I. és II. világháborús hősi halottaknak 1990-ben közös emlékművet állítottak.
  • A millenniumi emlékzászlót Arnold Mihály, a VÁM és pénzügyőrség volt országos parancsnoka, a község szülötte ünnepélyes külsőségek között adta át 2001-ben.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bakonypéterd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf (Hozzáférés 2013 augusztus 15)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]