Püski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Püski
Püski-Szent György római katolikus templom.JPG
Szent György római katolikus templom
Püski címere
Püski címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Járás Mosonmagyaróvári
Kistérség Mosonmagyaróvári
Jogállás község
Polgármester Makai Jenő[1]
Irányítószám 9235
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 651 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 76,40 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 8,39 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Püski  (Magyarország)
Püski
Püski
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 53′ 14″, k. h. 17° 24′ 15″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 14″, k. h. 17° 24′ 15″
Püski  (Győr-Moson-Sopron megye)
Püski
Püski
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
Polgármesteri hivatal

Püski (horvátul Pišće, Piškija[3]) község Győr-Moson-Sopron megyében, a Mosonmagyaróvári járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önálló község a Szigetköz középső harmadában, a Duna jobb partján. Az 1401. számú szigetközi útról Halászitól közvetlenül, Hédervártól vagy Darnózselitől Lipót és Dunaremete érintésével közelíthető meg. Mosonmagyaróvártól keletre 13 km, Győrtől északnyugatra kb. 28 km távolságra fekszik.

Története és mai élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 20. század első felében több helyi kutató is állította – többnyire egymásra hivatkozva –, hogy a falu Püsky János [1] paptól vette nevét, aki üldöztetésekor az itteni tölgyrengetegben talált menedéket; később pedig győri püspök korában az 1650-es években 12 magyar családot telepített le egykori menedékhelyén, a mai község területén. E hiedelemmel szemben azonban történelmi tény, hogy a falut a 14. században már többször is említik e néven. Ezért sokkal valószínűbb a nyelvészek álláspontja, amely szerint a „Püski” név a korábbi „Püspöki”-ből keletkezett egyszerejtéssel. Vagyis a falu eredetileg püspöki birtok lehetett, hasonlóképpen a közeli Pozsonypüspökihez. 1314-ben azonban már a győri székeskáptalan földesúri fennhatósága alatt állt: 20 márka rendkívüli adót fizetett ekkor – az összeg alapján feltételezhető, hogy a káptalan tekintélyesebb falvai közé tartozhatott. 1397-ben „Piski”, 1488-ban és 1524-ben „Pysky” néven szerepel az oklevelekben.

„Sok viszontagságot okoztak a falunak a szomszédos birtokosok: a Hédervári család, a Bakits család, a Pálffy család, kik ismételten elfoglalták majd az egész birtokot, majd egyes részeit, és a káptalan csak hosszú pereskedés után jutott vissza jogos tulajdonába. E sok kellemetlenség elkerülésére a 16. század első felében Fancsy Jánosnak zálogosította el a káptalan e faluját, de már 1545-ben visszaváltotta” – írta Bedy Vince Püski e korszakának történetéről. Bécs 1529. évi ostromakor valószínűleg Püski is elpusztult; 1543-ban viszont már temploma és plébánosa is volt. Néhány évvel később a falu ismét elpusztul, 1561-ben ugyanis azt írta az Esztergomi főegyházmegye vizitátora, hogy sem templom, sem plébánia nincs Püskin – fel is hívta a győri káptalant, mint földesurat a templomépítésre. 1706-ig a püski egyházközség a hédervári plébánia leányegyházaként működött, 1706-ban kapott először plébánost Letkésy Ferenc személyében.

A 17. században a püski jobbágyok közvetlenül adóztak földesuruknak, és végrendeleteiket is kötelesek voltak megerősíttetni a győri káptalannal. E ténynek köszönhetően 4 püski jobbágy végrendelete is ismert a 17. század közepéről: 1644-ből Kovács Márton, Kozma György és Burján Jakabné, 1673-ból pedig Hegedűs Mihály végrendelete maradt fenn. E forrásokból számos apró adatot megtudhatunk a korabeli falu életéről, de például az is kiderül, hogy 1644-ben Nagy Miklós, 1673-ban pedig Sos Péter volt a község bírája, míg az esküdtek közül 1644-ből Meszlényi Gergely, 1673-ból pedig Mészáros János, Éliás Balázs és Nagy István nevét ismerjük meg a tanúnévsorokból. A 17. század végén Bacskó Ferenc moson megyei szolgabíró bérelte a falut 150 forintért, az ezt követő évtizedekben hol a káptalan közvetlen irányítása alatt állt, hol bérlő kezelte. Egyes kutatók szerint a 18. században az a Görgey Márton lelkész építtetett szép nagy templomot, aki 1765-1774 között működött Püskin. Hogy valóban ő volt-e az építtető, vagy már elődei alatt megkezdődött az építkezés, nem tudjuk, tény viszont, hogy 1797-ben az egész falu leégett templomostul. A templomot hamarosan újjáépíttették és a falu is – bár 1809-ben az átvonuló francia csapatok kifosztották – lassan fejlődésnek indult: 1851-ben Fényes Elek már 478 katolikus lakost említ a győri káptalan fennhatósága alá tartozó faluban, melynek „igen jó határa, rétje, erdeje”. 1884-ben a környező községekhez hasonlóan Püskit is Moson megyéhez csatolták Pozsony megyétől; 1890-ben pedig önálló anyakönyvi kerület lett. A XX. század fordulóján 553 római katolikus, 2 evangélikus, valamint 17 zsidó lakta, míg a közigazgatásilag is hozzá tartozó Pálffy-szigeten 8 fő élt. Az első világháborúban 72 püski fiatal teljesített frontszolgálatot, közülük 24 halt hősi halált.

  • Püskin 1929-ben 117 házban 752 lélek élt, közülük 749 római katolikus, 2 református és 1 zsidó vallású. 1457 kh. területéből szántó 1272, rét 10, legelő 50, erdő 8, kert 20, nádas 32, terméketlen 65 kh. Agyagos-homokos talaján főként búza, rozs, árpa, zab, tengeri, cukorrépa, len és dohány terem. Erdeje főként fűzből, nyárból és égerből áll. A faluban Önkéntes Tűzoltó ill. Levente Egyesület, valamint Lövészegylet működött, s mintegy másfél tucat iparosról tesznek említést. Római katolikus iskolájában Wendler Pál és Khin Ernő 2 tanteremben 6 osztály 96 tanulója mellett 27 ismétlőiskolás oktatását is ellátta.

A második világháború után Püski ismét határmenti községgé vált, a faluban évtizedekig határőrlaktanya is működött. Az 1954. évi nagy árvíz pusztításaiból újjáépülve Püski némileg szerencsésebb helyzetbe került a környező településekhez képest: a helyi munkalehetőségek – termelőszövetkezet, Mezőgazdasági Gépkísérleti Állomás –, valamint a kialakuló „kistérségi központ”-jelleg lakosságmegtartó erőt jelentettek. Innen oldották meg például Dunaremete és Kisbodak oktatási, egészségügyi és egyházi ellátását. Ily módon a falu fejlődött, bár lakosainak száma némileg csökkent.

  • Püski lakossága 1996 végén 672 fő. A településen a vízvezeték- ill. a csatornahálózat kiépült, az előbbihez 226, az utóbbihoz 143 lakás csatlakozott. Távbeszélő fővonallal 72 előfizető rendelkezik. Az óvodában 2 csoportban és a nyolcosztályos általános iskolában a kisbodaki és a dunaremetei gyermekeket is oktatják. Püskin van a Kisbodakot, Dunaremetét és Lipótot ellátó háziorvos székhelye is. A faluházban – melyben többször rendeznek több szigetközi falut érintő programokat, versenyeket, bemutatókat – kapott helyet a 8000 kötetes könyvtár. Postahivatal, takarékszövetkezet, tüzelő- és építőanyag-telep, 6 kiskereskedelmi bolt, valamint 3 vendéglátó egység található. Élénk az egyesületi élet: a sport- ill. tűzoltó egyesület mellett lövészegyletről, nyugdíjasklubról és vöröskeresztes alapszervezetről számolhatunk be. A lakosság mintegy 95%-a római katolikus, a közösség nagy ünnepe a búcsú, melyet a Szent György napját (április 24.) követő vasárnap tartanak. Az egyházközség 1991-ig az Esztergomi Főegyházmegye, azóta a Győri Egyházmegye keretében működik.

A környék kiválóan alkalmas gyalog- és kerékpártúrák szervezésére. Az erre kirándulók étkezési és szálláslehetőséget is találnak Püskin, valamint a környező településeken.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sárkányölő Szent György tiszteletére szentelt, 161 m2 alapterületű, 1770-71-ben barokk stílusban épült temploma műemlék jellegű. Figyelmet érdemel a templom előtti téren álló Szent Flórián szobor, amelyet az 1797. évi nagy tűzvész után állítottak a falu akkori lakói.[2]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből (Szekszárd, 1998) dr. Horváth József irása módosításával.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Püski települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 31.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]