Esztergom-Budapesti főegyházmegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A főegyházmegye székesegyháza: a Szent Adalbert főszékesegyház Párkány felől, előtérben a Mária Valéria híd csonka pillérei (1999)
Az egyházmegye elhelyezkedése

Az esztergomi érsekség vagy főegyházmegye, jelenlegi nevén Esztergom-Budapesti főegyházmegye (latinul: Archidioecesis Strigoniensis-Budapestinensis), a magyar katolikus egyház kitüntetett szereppel bíró püspöksége. Élén a mindenkori esztergomi, illetve esztergom-budapesti érsek áll. A főegyházmegye székesegyháza az esztergomi bazilika, társszékesegyháza a budapesti Szent István-bazilika. Védőszentje Szent Adalbert püspök.

Jelenlegi főpásztora Erdő Péter bíboros, prímás, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Elődje az érseki székben Paskai László bíboros. A főegyházmegye segédpüspökei: Székely János, valamint a (Kárpát-medencén kívül élő) határon túli magyarok lelkipásztori gondozásával megbízott Cserháti Ferenc.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Prímási palota Esztergomban
A társszékesegyház: a budapesti Szent István bazilika

Szent István király alapította 1001-ben, II. Szilveszter pápa Ravennában írta alá az alapítólevelét. A király az általa alapított egyházmegyék élére rendelte az esztergomi érsekséget. Első érseke Domonkos volt. Hamarosan a kalocsai püspökség is érseki rangot kapott, de az esztergomi szék megőrizte elsőségét.

Az esztergomi érsek a Magyar katolikus egyház első számú vezetője, Magyarország prímása.

Központja 1543-ig Esztergom volt. Amikor a város török kézre került, az érsekséget és a káptalant Nagyszombatba költöztették. Az Esztergomi Főkáptalan Levéltárát a 1543-as ostromkor Sbardelatti Ágoston mentette meg. A központ 1820-ban tért vissza Esztergomba.

II. János Pál pápa 1993. május 31-i Hungarorum gens kezdetű apostoli konstituciója nyomán a lelkipásztori igényeknek megfelelően bekövetkezett egyházmegyei határrendezés után területe megváltozott, neve ekkor lett Esztergom-Budapesti főegyházmegye.

Területe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyházmegye területe az első századokban az ország jelentős részét magába foglalta. Kiterjedt Esztergom, Nyitra, Turóc, Árva, Nógrád, Gömör, Liptó, Hont, Bars, Komárom, Zólyom, Szepes, Torna vármegyékre és a kunok földjére a Tisza partjain. 1776-ban az egyházmegyéből kihasították a beszterce-bányai, rozsnyói és szepesi püspökséget. Az egyházmegyét főszékesegyházi, nyitrai, nógrádi, gömöri, honti, barsi, komáromi, sasvári, zólyomi, tornai főesperességekre osztották fel, amelyekhez a pozsonyi és szepesi prépostok kerületei csatlakoztak. A plébániák száma (Pázmány Péter összeállítása szerint) meghaladta az ezret, s még a XVI. század közepe táján is megközelítette a kilencszázat. De a török hódoltság, a protestantizmus terjedése és a belháborúk alatt számuk tetemesen megfogyatkozott. A XVII. század elején alig 100 plébános működött a megyében. Pázmány buzgalma lényegesen javított a helyzeten, mert 10 évvel halála után, 1647-ben 185 plébános, 10 káplán és 21 licenciátus volt.

A XX. század elején a megye az esztergomi, a budapesti és a nagyszombati kerületre (mindegyik élén érseki helynökkel), valamint nyolc főesperességre és 46 esperességre (akkori szóhasználattal: alesperességre) volt felosztva. A plébániák száma 478, a megyében működő papoké 776, más egyházi személyeké (apácák, papnövendékek) 2408 volt, a híveké pedig 1 196 186.

Hivatalos lapja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A főegyházmegye negyedévente jelenteti meg az Esztergom-Budapest című lapját.

Volt segédpüspökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vojtech Bucko 1939: Reformné hnutie v arcibiskupstve ostrihomskom do r. 1564. Bratislava.
  • Koszta László 1991: Az esztergomi és a kalocsai érsekség viszonya a 13. század elején. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok 3, 73-88.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]