Nagycenk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Nagycenk
Nagycenk kastély.jpg
A kastély
Nagycenk címere
Nagycenk címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Kistérség Sopron–Fertődi
Jogállás nagyközség
Polgármester Csorba János (független)[1]
Irányítószám 9485
Körzethívószám 99
Népesség
Teljes népesség 1975 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 98,10 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 19,45 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagycenk (Magyarország)
Nagycenk
Nagycenk
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 36′ 00″, k. h. 16° 42′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 36′ 00″, k. h. 16° 42′ 00″
Nagycenk (Győr-Moson-Sopron megye)
Nagycenk
Nagycenk
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
Nagycenk weboldala
A kastély és a park
A faluközpont és a Községháza

Nagycenk (németül Großzinkendorf, horvátul Cinka, Cienka, Cienjka) nagyközség Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben.

Elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németül a nagyközség neve Großzinkendorf. Horvátul három neve van. A kópháziak Cienka-nak, a fertőhomokiak Cienjka-nak, a bezenyeiek Cinka-nak hívják.[3]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyugat-magyarországi peremvidék Sopron-Vasi-síkságán helyezkedik el. A határ délnyugati rész dombos és a Soproni-hegység nyúlványaihoz kapcsolódik.

Elérhető a Sopron–Szombathely-vasútvonalon – a település vasútállomása 1865-ben épült; a Győr–Sopron-vasútvonalon levő megállója (Nagycenk–Hidegség) a 90-es években megszűnt.
Közúton elérhető a 84-es és a 85-ös főúton.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község nevét 1291-ben írták le először egy latin nyelvű birtokeladási oklevélben, ekkor Zenk-nek hívták. A két Cenk megkülönböztetésére időnként jelzős nevek is feltűnnek, például 1359-ből: Gudurzenk (Gödörcenk) A Nagy Czenk név 1544 óta ismeretes. Kiscenk, németül Kleinzinkendorf első ismert neve Tótcenk volt. 1544-től már Dávid Czenknek írják.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Késői ásatások (1904-ben) őskori telepet tártak fel. A réz- és bronzkorból is találtak leleteket. Hallstatti korú hamvasztásos sírt, római és avar kori temetőt is feltártak. A község határában római kori kőépület maradványait lelték fel.

A község első birtokosai Czenki Demeter és Lőrinc, majd Osli Gergely; később a Kanizsay-család, a Poki-család, majd az Ember-család volt. Ez utóbbi család kihalása után 1570-ben a Nádasdyak birtokába került a két község (Kiscenk és Nagycenk). A török időkben német és vallon katonaság járta és pusztította a környéket (1590). Később Bethlen Gábor hadjáratától szenvedett a lakosság. Miután Nádasdy III. Ferencet kivégezték, mert részt vett a Wesselényi-összeesküvésben, a cenki birtok 1671-ben a királyi kincstárra szállt át. I. Lipót, Draskovich Miklósnak adományozta az elkobzott Nádasdy-birtokok közül Sárvárt és a hozzá tartozó Alsó- és Felsővidéket – utóbbihoz tartozott Cenk is.

Hogy a birtokok örökjogon a Draskovich-család birtokába kerülhessen, több pénzt kellett volna fizetnie, mint amennyi elő tudott teremteni. Draskovich ezért elzálogosította Széchényi György győri püspöknek a birtokok egy részét. Az egyezség (1678) szerint Széchényi György érsek, valamint testvére és gyermekei harmadíziglen birtokolhatták a javakat. A Széchényi családra a vagyon véglegesen csak utódja, II. Széchényi György révén szállt át 1711-ben, és ez tette lehetővé, hogy a család a magyarországi főnemesek közé emelkedjen.

A vasúti közlekedést a Déli Vasút indította el 1865-ben a Wiener Neustadt-Nagykanizsa közti vonalon.

Nagycenk és Kiscenk sokáig két önálló község volt. Közigazgatásilag 1893. október 1-jén egyesítették őket Nagycenk néven, de máig sem épültek össze teljesen. Az uradalom és a község 1945-ig a Széchenyiek birtoka volt.

Címer leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A címer: álló, csücskös talpú, enyhén íves oldalú pajzs piros mezejében arányosan elrendezve lebeg jobb oldalon fent, három, arany színű, keresztbe tett gabonaszál, középen lent arany színű ekevas, bal oldalon fent pedig szárával felfelé álló arany színű szőlőfürt. A pajzson aranyszínű, rubin kövekkel díszített ötágú liliomos korona ül. A címert két keresztbe tett zöld pálmaág övezi.

A címerkép kialakulásáig az alábbi pecsétnyomók voltak a település jelképei: CENC

Kerek talpú pajzsban balra néző lebegő ekevas, jobbról és balról a pajzskeretből benövő leveles virág. Előfordulás ideje: 1780.

A pecsét mezejében balra néző lebegő ekevas, jobbról három búzakalász, balról, egylevelű szőlővesszőről lecsüngő szőlőfürt, felette: N E M W monogram, melyet ötágú gyöngyös korona tetőz. Szárukkal alul összefonódó pálmalevelek. Előfordulás ideje: 1864.

Kis Czenk – Villa Tothchynk 1281.- Zenk 1291.

A pecsét mezejében jobbra vágtató lovas vitéz, jobbjában kardját vágásra emeli, lova alatt skorpió. A pecsét mezejében élével balra néző, lebegő ekevas, felette K C monogram. Kétoldalt pálmalevelek. Előfordulás ideje: 1782

Kis-Czenk és Nagy-Czenk települések egyesülése után: NAGYCZENK KÖZSÉG * SOPRON VÁRMEGYE * A pecsétképből hiányzik a monogram, egyébként azonos az 1864. évi lenyomattal. 1902.

SOPRON VÁRMEGYE NAGYCZENK KÖZSÉG *1906 * A monogram nélküli pecsétképet csücskös pajzs vörös mezejébe helyezték.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Old Timer Autó-Motor Kiállítás (Kiscenki u. 60.)
  • Ipartörténeti magán múzeum, melyet 2008-ban hozott létre Gráf Gyula asztalos mester a szülői házban. A tárlat abból az ötletből jött létre, hogy a mester évtizedek óta gyűjtötte a szerszámokat. Sok van közöttük, amit már nem használnak és a szakemberek sem ismernek fel. A tárlat közvetlenül a templom mellett (Széchenyi tér 18.) tekinthető meg. A kiállítás honlapja: http://www.nagycenk.hu/szerszamkiallitas

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Keszei Dénes: Nagycenk múltja és jelene (monográfia). Sopron, 1983. ISBN 963-03-1287-5
  • Varjú Sándor: Nagycenk gazdasági néprajza. Sopron, 1998. ISBN 963 550 5345
  • Filip Gabriella (szerk.): Eszterházától Eisenstadton át Fraknóig. Well-Press, Miskolc. ISBN 978-963-9490-77-2

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Választás hétköznap: Csorba János az új nagycenki polgármester (magyar nyelven). HVG, 2011. november 16. (Hozzáférés: 2012. január 20.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 31.)
  4. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagycenk témájú médiaállományokat.