Mórichida

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mórichida
Marcal Mórichidánál 2014.JPG
Marcal a Szentei hídról
Mórichida címere
Mórichida címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Járás Téti
Kistérség Téti
Jogállás község
Polgármester László Attila[1]
Irányítószám 9131
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 803 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 25,91 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 32,30 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Mórichida (Magyarország)
Mórichida
Mórichida
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 31′ 00″, k. h. 17° 25′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 00″, k. h. 17° 25′ 00″
Mórichida (Győr-Moson-Sopron megye)
Mórichida
Mórichida
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén

Mórichida község Győr-Moson-Sopron megyében, a Téti járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Marcal folyó Mórichidánál

Magyarország északnyugati részén, a Kisalföldön, a Marcal és a Rába völgyében, Győrtől 32 km-re helyezkedik el. A Rábától egy kilométerre, közvetlenül a Marcal folyó jobb partján épült. Közúton a |83-as főútról Téten át (7 km) közelíthető meg. A legközelebbi vasútállomás (Gyömöre) mintegy 13 km-re esik. Tájföldrajzilag a Kisalföld nagytájához, azon belül a Marcal-medencéhez tartozik. Határa nyugat felé a Rábáig húzódik – itt volt a történelmi Győr és Sopron vármegyék, egyúttal a Rábaköz határa. Talaja legnagyobbrészt laza meszes homok, homokos öntésiszap, ill. a két folyó közti részeken kötöttebb, agyagos öntéstalajok. Az uralkodó szélirány északnyugati. Éghajlatát a mérsékelten meleg nyarak, és a mérsékelten enyhe, száraz telek jellemzik. A Csángota-ér (a helyi nevén Csangota-ér) és a Csikvándi-Bakony-ér szalad a Marcalba a falu alatt. Felszíne síkság, melyet kisebb, homokos, lapos hátak tesznek változatossá: a tengerszint feletti magasságuk 115–125 m között váltakoznak. Határa mezőgazdasági kultúrtáj, a vizek mellett kisebb ligeterdő foltokkal, de nagyobb területű, összefüggő erdei is vannak: akácosok, fenyvesek, előfordul a tölgy is. Állatvilága ezeknek megfelelően változatos, a nagyvadak közül előfordul az őz, szarvas, és a vaddisznó is.

A településszerkezet hűen tükrözi a történeti fejlődés fázisait, az egyes településrészek nem kapcsolódnak szorosan egymáshoz. Az ősi falurész Bordács napjainkban is létezik, a Nagy és Kis – mórichidai szintén jól megkülönböztethető. Az elmúlt években a község a Szőlőhegy irányában fejlődött, a régi részektől a Papréten létrehozott sportpálya határolja el. A falun kívüli településekről – az ősi Teke-pusztáról, Ferencházáról és Tördemészről – a lakosok betelepültek a faluba. Tekén ma már csak az erdészlakások vannak.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu kialakulását és nevét egyaránt annak köszönheti, hogy a vidék egyik földesura, a Pok nemzetségbeli Móric birtokán hidat veretett a Rábán. A híd keleti hídfője előtt kialakuló település a XII.–XIII. század fordulójától jöhetett létre (első okleveles említése 1228-ból való), ugyanis egy 1251-ből keletkezett adománylevél mint régtől valót, óhídnak nevezi, másrészt ugyanez az okirat Mórichida földjét adományozza többek közt, s már a meglévő falut említi: „… s van a határjel a falu végénél (in fine villae)”. 1242. október 6-án IV. Béla király itteni látogatásáról tudunk.

Falusi parasztház

Ennek okát nem ismerjük, de joggal feltételezhető, hogy jelenlétében hű udvari főembere, Móric mester és öccse, Márk ekkor alapították a premontrei rendi prépostságot; az 1251-ből származó adománylevél már itt élő szerzetes fráterekről szól (fehér barátok). 1414-ben a prépostság elnyerte a mórichidai tizedet a győri káptalannal és püspökkel szemben. Az erről szóló okirat már mezővárosnak (oppidum) nevezi. 1536-ban Enyingi Török Bálint adományként kapta I. Ferdinándtól Mórichida egy részét mint a pápai várhoz csatolt falut. A Török család jóvoltából vette itt kezdetét a reformáció az evangélikus vallás meggyökeresedésével. 1616-ban II. Mátyás megújította a község vásártartási jogát. A következő évtizedekben Mórichidát nemcsak égette, rabolta a török, de a fejérvári szandzsákbégnek adózott is. A XVIII. század elején az itt is dúló kuruc–labanc harcok elől menekülve Mórichida népe megint elhagyta faluját, s a határbéli Bordács sűrű erdős, mocsaras területére húzódva előbb ideiglenesen, majd 17201730 közt véglegesen, házait felépítve mai helyére költözött át. A régi Mórichida emlékét a Faluhely-dűlő neve és föld alatti maradványai őrzik. A század második felét birtokperek, a birtokviszonyok változása, Mária Terézia urbáriuma, a vallási villongások elülte jellemzik. 1789-ben megkezdték a máig álló evangélikus templom építését. 1794-ig a katolikus plébánia is Mórichidán működött, ekkor költözött Árpásra. 1803-ban új birtokosa lett az apácák birtokrészének: Crenvillei gróf Folliot Victoria asszony. 1806-ban felosztották az Esterházyakkal a falut és határát. 1929-ig Kis-Mórichida és Nagy-Mórichida az Esterházyak pápai uradalmához került. 1814-ben szőlőhegyet alakítottak ki a volt Akasztó-dombon. A jobbágyfelszabadítás után, 1853-tól 1866-ig folytak az elkülönítő perek a földbirtokosok és parasztok között. A század végére a lakosság száma 1400 fölé emelkedett, és a szegénység ezzel párhuzamosan nőtt.

Mindkét világháború megviselte a lakosságot. 1945. március 26-án az itt folyó harcok nagy pusztítást okoztak: 22 ház teljesen elpusztult, több mint félszáz épület erősen megrongálódott. 1945-ben a rászorultaknak átlag három hold földet osztottak. 19501956 között, majd 1959-től mezőgazdasági termelőszövetkezet működött a faluban. 1966-tól Mórichida fokozatosan vált három falu közigazgatási, oktatási és egészségügyi központjává. A múlt századból megmaradt néhány nádas parasztház, megtekintésre érdemes a Hegy hangulatos pincesora is. Kirándulásra, táborozásra alkalmas helyek az erdőkben, a Marcal és a Rába mellett egyaránt vannak. Nevezetessége a népi építészet emlékeit őrző házak és a pincesor.

Mai élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térség kistelepüléseihez hasonlóan Mórichidának is a legfőbb gondja népességének fogyásából és elöregedéséből származik. 1962-ben a község lélekszáma 1325 fő volt, ma 910-re csökkent. Elsősorban a fiatalok hagyták el a falut. Közigazgatás szempontjából a község régtől fogva önálló.

A helyi gazdaság legfontosabb ága változatlanul a mezőgazdaság. A Kossuth Mezőgazdasági Szövetkezet elsősorban növény és állattenyésztéssel foglalkozik bérelt földeken. A szövetkezetnek 48–50 aktív tagja van. A Kisalföld Erdőgazdasági Rt. használatában van a határ erdeinek egy része. A helyi vállalkozások nagyobbik részét a mezőgazdasági vállalkozások jelentik: kb. 10 a kereskedelmi szolgáltatásban működik, ezt egy-két kisipari jellegű egészíti ki. Itt üzemel a győri székhelyű Pannon Vízmű Rt. helyi telepe. A mezőgazdasági termelés szerepe a fentieknél jóval nagyobb. Bár az elmúlt években a szarvasmarha, sertés tartása jelentékenyen visszaesett, mégis a háztartások húsfélékkel, tojással s főleg zöldségfélékkel történő ellátása a családi kisgazdaságokban történik. Néhány zöldségféléből eladásra is kerül, ezek közül legfontosabb a konzervuborka. A szőlőművelésnek nagyobb a hagyománya mint a jelene. A vízellátás közműről történik, a fűtést hagyományosan oldják meg. Folyamatban van a vezetékes gáz építése. Az alapvető egészségügyi ellátás a háziorvosi, védőnői szolgálattal megoldott – saját rendelővel. Az önkormányzat szociális étkeztetést is biztosít az egyedül élők, idősek számára.

A faluban 50 fős óvoda és nyolc osztályos, a társközségekkel közösen fenntartott általános iskola működik. A továbbtanulók elsősorban Győr szakképző ill. középiskoláiba járnak. A községben két felekezet, a római katolikus és az evangélikus egyházközségek működnek. A hitélet az elmúlt években megerősödött, de így is többségben vannak azok, akik vallásukat nem gyakorolják. A kultúrházban 4–5 ezer kötetes könyvtár is van. A nagytermét téli időszakban az iskola testnevelésórák céljára is használja. Nem működik a faluban sportkör, pedig a sportpálya öltözővel együtt rendelkezésre állna. Hiányzik az ifjúságot foglalkoztató klub, egyesület, szerveződés. Nagy hagyományra tekint vissza a helyi önkéntes tűzoltók egyesülete, aktív munkát fejtenek ki a vöröskeresztesek, például rendszeres véradás szervezésével. Politikai pártoknak csak hívei vannak, helyi szervezetei nincsenek. Újabb keletű hagyománnyá vált az idősek napjának megrendezése és a falunap, melyre rendre augusztus 20. ünnepéhez kapcsoltan kerül sor. A hagyományos népszokások kimúlóban vannak (például a szüreti bálok, a karácsonyi köszöntők). Ezek közül él még – néha torzult formában – a húsvéti locsolás, lucázás, májusfaállítás és természetesen a Vendel-napi búcsú megtartása. Időnként sor kerül egy-egy kulturális jellegű rendezvényre, előadásra az önkormányzat vagy az iskola szervezésében.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Jakab apostol templom (Árpás, Dombiföld): A prépostságot Nagy Móric ispán alapította 1251-ben Szent Jakab tiszteletére. 1526-tól 1577-ig premontrei apácák laktak a monostorban. A török hódoltságot követően a 17. század végén a nagyszombati klarisszák költöztek be, akik 1750-ben a templomot a tornyok, a homlokzat és a szentély kivételével barokk stílusban átalakították. A rend feloszlása óta az épület a település plébániatemplomaként működik. Az évszázadok alatt rárakott vakolattól az 1992-es helyreállítás során megszabadították, így ma eredeti szépségében tárul elénk a román stílusból a gótikába hajló téglaépítészet e ritka magyarországi példája. A két torony között, a templom kapujában még a román kor félkörívét is látjuk, de a kapubéllet külső oszloppárja már gótikus csúcsívben találkozik, s a gótika jegyeit viselik a szentély keskeny, csúcsíves ablakai is. A templom egyhajós, bordás keresztboltozatú, egyenes záródású szentéllyel, két toronnyal. A főoltár egyes részletei a XVII. Század végéről valók. E templomot 1860-ban Romer Flóris – a kor egyik legnagyobb archeológusa – nagyon romos állapotban találta. „Alacsony fekvése miatt a vízáradásoknak ki van téve, falai nyirkosak és zöld penésszel befedettek, tetőzete pedig éppen, hogy fenntartatik”. A tetőt 1930-ban mórichidai ácsok Szabó József ácsmester irányításával újították fel. A költségét a ferencházi uraság – Kőnig Ignác fizette. A templom szakszerű felújítása 1935-ben Fömötör Gyula – néhai plébánosunk – fáradhatatlan munkásságának köszönhető. Az akkori restaurálást Schutzbach Antal iparművész irányította s ennek során a külső barokk formai elemeket eltávolították. Az új torony gömböt és keresztet árpási kovácsmester készítette el. Legutóbb a hívők anyagi támogatásával az Országos Műemlékhivatal 1995-ben újíttatta fel a templomot, amely évszázadokon keresztül szolgálja a mórichidai és árpási római katolikus híveket. A plébánia 1794-ben Mórichidáról Árpásra költözött és azóta a templomot is – tévesen - gyakran árpásinak nevezik.
  • Evangélikus templom (Fő út): A mórichidai Fő utca közepe táján egy szép vadgesztenyesor vezet az 1789-ben épült evangélikus templomhoz. Ide járnak az árpási evangélikusok is. A II. világháborúban e templom is megsérült. A helyreállítást anyagilag is segítették a Mórichidáról Amerikába kivándorolt Cleveland-i magyarok Bors Károly és neje összefogásában. A templomot 1996-ban renoválták.
  • Szőlőhegyi pincesor: Az egykori Akasztó-dombon a pápai Eszterházy uraság mérette ki a Szőlőhegyet a mórichidaiak kérésére és adta át a művelésre egy 1814. március 12.-én kelt okmányban. Nyolcvannégy mórichidai birtokos kapott területet a Szőlőhegyen. Az itteni homoki bor jó minőségű és egykor megélhetést biztosított a helyi családoknak. Szigorú szabályokat fogalmaz meg az alapító okirat. A szigorú szabályokat be kellett tartani, erről a zárt kapuk és a csősz gondoskodott. Ha valaki nem művelte területét, akkor az uraság azt elvette és más személynek adta művelésre. 2014. március 15.-én az önkormányzat közreműködésével a szőlősgazdák, tulajdonosok és falubeliek közösen ünnepelték a szőlőhegy 200 éves fennállását. A győri Hild József Építőipari Szakközépiskola felmérő táborai Mórichidáról indultak el. Az iskolások felmérték a szőlőhegyet és mellette a falu több épületét is. A felmérésekből kiállításokat is tartanak. Nem egy értéket megmenekítettek az összedőlt pincékből és ezek a győri Xantus Múzeumban megtekinthetők. A területet közepén út szeli ketté, melynek két oldalán présházak és pincék állnak. Ezek között nem egy százéves épület található, néhány a hegyközséggel egyidős. Az épületeken megfigyelhetőek a népi építészet elemei.
  • Emlékművek: A falu központjában tekinthető meg az I. és II. világháború mórichidai áldozatainak tiszteletére állított emlékmű. A temetőben katonák sírjai és a II. világháború emlékműve is megtekinthető. Valamint a 2000. millenium éve emlékére készített kopjafa az Új utcán látható.
  • Természeti értékek: Mórichida és a szomszédos települések (Árpás, Rábaszentmiklós) túrázásra adnak lehetőséget. A Marcal-parton pihenőhely, fürdési lehetőség és röplabda pálya található. A környék nevezetességei gyalog és kerékpárral is felkereshetők. Mórichida határában található a Kaszalapi-tó, ahol a helyi horgászegyesület tagjai töltik el szabadidejüket.
Kaszalapi-tó Mórichida határában

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mórichida települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]