Kisbodak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisbodak
Kisbodak-templom.JPG
Szent Balázs és Szent László templom
Kisbodak címere
Kisbodak címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Győr-Moson-Sopron
Járás Mosonmagyaróvári
Kistérség Mosonmagyaróvári
Jogállás község
Polgármester Ekker Károly[1]
Irányítószám 9234
Körzethívószám 96
Népesség
Teljes népesség 348 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 39,71 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 9,04 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kisbodak (Magyarország)
Kisbodak
Kisbodak
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 53′ 43″, k. h. 17° 25′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 43″, k. h. 17° 25′ 09″
Kisbodak (Győr-Moson-Sopron megye)
Kisbodak
Kisbodak
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén

Kisbodak község Győr-Moson-Sopron megyében, a Mosonmagyaróvári járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település a Szigetköz középső harmadában, a Duna jobb partján található. Megközelíthető a szigetközi 1401 es számú útról Halászi felől Püskin keresztül, vagy Darnózselinél letérve Lipót, Dunaremete valamint Püski érintésével. Mosonmagyaróvártól keletre 15 km, Győrtől nyugatra 30 km távolságra, fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szájhagyományok szerint az „Ezer-szigetek” egyik akkori magaslatán épült Bodak vagy Bodajk nevű halásztelep, amely szláv eredetű neve után ítélve nádasos, sásos, vízinövényekkel telített, mocsaras helyet jelentett. A nyelvtudomány viszont azt vallja, hogy a Bodak helynév puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Ez persze nem zárja ki a név szláv eredetét. Írásban Bodakot 1330-ban említik először, mint a Héderváry család birtokát. Ekkor még egy falu lehetett. A „Kys Bodak” név – miként „Nagy Bodak” is – 1591-ben fordul elő első ízben, a Duna áradásainak mederváltásainak következtében. Háborús veszedelmek a vizek védelmében ekkortájt aligha érték, a víz viszont valószínűleg többször elpusztította. A krónikák az 1712. és az 1736. évi árvizek pusztításait kiemelten említik.

Kisbodak egyházilag az Esztergomi főegyházmegyéhez tartozott egészen 1991-ig, mely a csallóközi esperességnek volt alárendelve. A falu lelkészei évszázadokon keresztül Püski leányegyházaként tevékenykedtek. Lakossága a XV–XVIII. században főként halászattal foglalkozott. A község határában híres malmok működtek. Később, a XVIII–XIX. században aranymosással próbálkoztak. A XVIII–XIX. század fordulóján azonban újabb pusztítások érték. Napóleon élelem után kutató, de azt már nem nagyon találó katonái 1809-ben felperzselték a falut. 1828-ban épül fel a falu első iskolája, melynek első tanítója Pergler János iskolamester, egyben nótárius volt. 1851-ben tűzvész égeti porrá a falut. 1870-ben már 472 katolikus, 21 zsidó, 2 református és 1 evangélikus lakja. 1900-ban, pedig lakossága már csaknem 600 fő. Az első világháborús mozgósításkor 50 fő vonult be közülük 22 halt hősi halált. 1929-ben a falu lakossága 569 fő, akik 10 zsidó kivételével katolikusok. A községben ekkor Önkéntes Tűzoltó, Levente, ill. Lövész Egyesület működik. Katolikus elemi iskolájában, 1 tanteremben, 6 osztály 68 rendes tanulója mellett 31 ismétlő iskolást is oktattak. Szeghalmy Gyula 1938-ban még a település 94 házában 532 lakosról tesz említést, akik főként földműveléssel foglalkoztak. A lélekszám a második világháború óta folyamatosan csökken.

Az 1950-es évek első felében két termelőszövetkezet alakult a faluban, ezek 1956-ban felbomlottak. Az 1954. évi nagy árvíz pusztította a falut, mely ekkor költözött a Dunától távolabb eső mai helyére, a korábban a falun kívül felépített iskolaépület köré. Az árvíz után hatalmas földterületet mozgattak meg, hogy megerősítsék a töltést, ez újabb értékes termőterület elvesztését jelentette. A több szempontból is hátrányos helyzetű településen a helyi munkalehetőségek beszűkülése, a városba való napi ingázás nehézségei, az oktatási intézmény „elköltöztetése” a fiatalok elvándorlását, ez viszont a lakosság elöregedését, ezáltal a lélekszám fokozatos csökkenését eredményezi. Az utóbbi években, pedig a Duna elterelése miatt tapasztalható vízhiány sújtja a falut a környező településekkel együtt. Az 1960-ban még 510 lakosú Kisbodak lélekszáma 1996 végén 384 fő volt. Mára azonban újra növekvő a lakosság száma. A község vízvezeték- és csatornahálózattal rendelkezik, az előbbihez 150, az utóbbihoz eddig 77 lakás csatlakozott. A településen sem óvoda, sem általános iskola nem működik, a gyermekek Püskire jártak át (2007. augusztus 31-ig). A szomszéd településen van a háziorvosi szolgálat székhelye, valamint az egyházi parókia.

A településnek 1990 óta önálló önkormányzata van. Az igazgatási teendőket a püski körjegyzőség látta el 2007. december 31-ig. 2008. január 1-jével Dunaremete községgel együtt Püski körjegyzőség megszűnését követően egy új, a Darnózseli központú Darnózseli - Dunaremete-Kisbodak körjegyzőséghez tartozik. A kisbodaki és dunaremetei kisdiákok, illetve óvodások pedig 2007. szeptember 1-jétől Darnózselibe járnak a Szigetköz Körzeti Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatói Intézménybe, és a Gólyavár Körzeti Napköziotthonos Óvodába, illetve annak a Püski község területén működő tagóvodájába. Helyben található egxy gyönyörűen felújított művelődési ház és benne a több mint 3. 000 kötetes könyvtár. A faluban egy élelmiszerbolt, illetve két vendéglátóhely található. A községben 40 körüli a távbeszélő fővonalak száma, de az internetes hálózat (rádiós)teljesen lefedett. A képviselő-testület házhelyeket alakíttatott ki a letelepülni szándékozók részére.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu nagyon gazdag hagyományokban és szokásokban. Ez a község viszonylagos elzártságával magyarázható. A szokások közül érdemes megemlíteni a Balázs-járást, a Pünkösdi királyné-járást, a Szent Család járást, valamint a még ma is élő lakodalmas szokásokat. A község nevezetessége a falu közepén álló kőkereszt, melyet a földesúr neje, Khuen Mária grófné állíttatott 1817-ben. A hagyomány szerint eredetileg templomot akart építtetni, de erről lebeszélték attól félvén, hogy az utódoknak sokba kerül majd a fenntartása. 1993-ban épült fel a falu modern temploma, Becker Gábor és B. Greskovics Klára tervei alapján. A templomot Szent Balázs és Szent László tiszteletére szentelték fel 1993. szeptember 5-én. A falu környéke gazdag természeti értékekben, a település határában elterülő Pálffy-erdő a Szigetközi Tájvédelmi Körzet része. A Duna mellékágaiban horgászni, csónakázni lehet.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből ( CEBA Kaposvár, 2004) Bárdos Dezső írása.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kisbodak települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 23.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]