Petőháza
| Petőháza | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Győr-Moson-Sopron | ||
| Kistérség | Sopron–Fertődi | ||
| Rang | község | ||
| Polgármester | Piskolti Béla[1] | ||
| Irányítószám | 9443 | ||
| Körzethívószám | 99 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1067 fő (2010. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 404,17 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 2,64 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Petőháza
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Petőháza
Pozíció Győr-Moson-Sopron megye térképén
|
|||
| Petőháza weboldala | |||
Petőháza község Győr-Moson-Sopron megyében, a Sopron–Fertődi kistérségben található.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Kisalföld északnyugati részén, az Ikva-patak melletti lapos területen fekszik Győr-Moson-Sopron megye nyugati részén, Soprontól 27 km-re. Elérhető a 85-ös főútvonalon, vagy a Győr–Sopron-vasútvonalon. Termőtalaja közepes minőségű. A pamhageni határátkelőtől kerékpáron is elérhető, 17 km távolságra.
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve már tulajdonnévként 1390-ben szerepel oklevélben. Akkor említik először a Petőházi családot. Községnévként a Petőházi családnév 1437-ben bukkan fel.
[szerkesztés] Története és mai élete
- Az 1990-es őszi helyhatósági választásokon a falu elnyerte a közigazgatási önállóságát.
A kőkorszaktól fogva lakott hely, ezen a területen már Kr. e. 3500–2500 körül éltek emberek. A Petőházi Cukorgyár építésekor, 1880-ban a munkások kelta sírokra bukkantak a Kr. e. 4. századból. Római kori leletek kerültek elő a cukorgyártól északnyugatra, az Ikvából kiágazó csatorna és az országút között. Az 1980-as évek elején a Lés erdő alatt a cukorgyár ülepítőjének ásása közben egy római kori villa alapjaira bukkantak.
A honfoglalás korának egyik kiemelkedő régészeti leletét szintén Petőházán találták, az ún. „CUNPALD”-kelyhet, az avarokat térítő frank püspök 9. századi sírjában. A kehely peremén és talpán a bekarcolt egyszerű fonatos dísz mellett, a kehely nóduszán fennmaradt készítőjének neve: „Cunpald fecit”.
Az első okleveles forrás 1390-ben először nevezte mai nevén az endrédi majorból kialakult falut. A 15. században a Petőházi család volt a birtokosa. A majorüzem 1548 körül indult be. A falu kifejlődését a szűk határ akasztotta meg. A parasztság megélhetése ennek ellenére, ha szűkösen is, biztosítva volt, mert a talaj termékeny, és hozamát igen okos gazdálkodási módszerrel fokozták. Már a 18. század derekán, 1752-ben ismeretlen az ugarolás, az egész határt minden évben bevetették, túlnyomó részben őszivel, így a kicsi területen termésátlagaik jóval előnyösebbek voltak a szomszédos falvakénál. A 18. század elején megindult a jobbágyság erdőirtása. Az urasági földek túlnyomó része ebben az időben nádas.
A falunak a reformáció korában még nem volt temploma. Római katolikus templomot először 1754-ben említenek, de még 1766-ban is fatornyosnak írták le. Minthogy igen rozzant volt és 1903 táján a szél lehordta a tetejét, lebontották és a soproni Schiller János új templomot építtetett neoromán stílusban neogótikus toronnyal a Szentháromság tiszteletére.
A lakosság az 1535 körül végbement horvát bevándorlás folytán vált nagyobb részben horváttá. A családnevek sok egyezést mutatnak Fertőszentmiklós egykorú neveivel.
2008-ban elkezdik Győrtől Sopronig az M85 (autópálya) (autóút) építését, melynek lesz Petőházi leágazása is. Az autópálya teljes átadásának az időpontja még nem tisztázott. Az út teljes hossza 48 km lesz.
[szerkesztés] Petőháza és a cukorgyártás
1876-ban megnyílt a GYSEV vasútvonala Sopron–Győr között. Két év múlva Offermann Theodor és társai megvették a cukorgyárhoz szükséges területet. A kiegyezés után a kedvezőbb gazdasági lehetőségek valamint a gyors ütemű technikai fejlődés eredményeként mind a répatermelés, mind a feldolgozás terén jelentős fejlődés ment végbe. Magyarországon 1871-ben már 26 cukorgyár működött, ezt követően épült fel a Petőházi Cukorgyár. Petőháza minden szempontból kedvező hely volt cukorgyár létesítéséhez. A Győr–Sopron vasútvonal közvetlenül a község mellett haladt el, s mintegy 3 km-re volt az eszterházi vasútállomás. Már 1879 őszén elkészült a gyári iparvágány és megnyitották a 37. őrháznál az „Eszterháza Gyár” megállóhelyet. Ez később „Petőháza Gyár” nevet kapott. Az Ikva patak a Nagycenknél beleömlő Aranypatakkal együtt elegendő vizet biztosított a feldolgozott répamennyiséghez. A szükséges munkaerő is rendelkezésre állt, 5 km-es körzetben Petőháza, Fertőszentmiklós, Szerdahely, Agyagos, Szergény, Eszterháza, Sarród, Fertőendréd, Fertőszéplak, Süttör községek lélekszáma – az 1880. évi népszámlálás adatai szerint – összesen 9065 fő volt. A munkaképes lakosság több mint fele néhány holdas szegényparaszt, földnélküli alkalmi munkás vagy idényjellegű iparos volt. Jól választották meg az épülő gyár helyét. Petőháza szinte beleépült az Esterházy hitbizomány hatalmas területébe, a környező községek határában volt a több száz holdas Bezerédj-birtok. Az üzem területileg is kikerült Cinfalva, Félszerfalva és Nagycenk szorító gyűrűjéből, továbbá jelentős nagyságú körzet nyílt meg előtte, mivel ott volt a Hanság, a Fertőmellék, később a Rábaköz és az egymás után megszűnő mosoni gyárak körzete is. Ezek mind kiváló répatermő területek. Ebben a környezetben és adottságok mellett kezdték meg Petőházán Offermann Theodor és társai a cukorgyár építését. Az új vasútvonal segítségével a cukorgyár újabb répatermelő területeket kapcsolhatott magához: a Fertőzúg vidékét, amely elsőrangú répatermelő területté vált, és fokozatosan a Celldömölk–Eszterháza 60 km-es vasútvonal mellett fekvő községek területét is. A trianoni békeszerződés által megvont új határvonal következtében jelentős répatermelő területek kerültek Ausztriához, ugyanakkor az öt Sopron megyei cukorgyár közül kettőt, Félszerfalvát (Hirm) és Cinfalvát (Siegendorf) is Ausztriához csatoltak. A két világháború közötti időben a gyár munkásai három csoportba tartoztak. A munkásság nagyobb tömegét egyszerű órabéresek alkották, akik a bérüket a ledolgozott órák után kapták. Az ún. „heteseket” hetibérben fizették, és ezt akkor is megkapták, ha két napnál hosszabb ideig betegek voltak. Ezek a gyártól már lakást, világítást, tüzelőjárandóságot kaptak. Hetibérük ugyan nem volt magas (20 P), de érezték, hogy a gyárhoz tartoznak és szükség van rájuk. A havibér 120–140 pengő volt, a tüzelőjárandóság is magasabb a heteseknél. A heti- és havibéresek bérét jelentősen megemelte az akkor „renumeráció”-nak nevezett évi részesedés, amely igen jelentős összeget is elért.
A II. világháború idején a gyár termelését is katonai ellenőrzés alá vonták. 1944 decemberében légitámadás érte a gyárat, de szerencsére nagyobb károkat nem okozott. A németek a cukorgyár felrobbantására is előkészületeket tettek, de a gyors visszavonulás miatt erre nem került sor. A gyár berendezései közül a németek utasítására megkezdték az egyik turbina leszerelését. A gőzturbina forgórészei számára már elkészítették a csomagolásukra szolgáló ládákat, de a leszerelést végző gyáriak a munkát addig késleltették, amíg ez is itthon maradt. A gyár épületeit és gépeit csak csekély háborús kár érte, ám a veszteség még így is szinte felmérhetetlen volt. A visszavonuló németek – miután már 65 vagon cukrot elszállítottak – elvitték a gyár tűzoltókocsiját is, de előzőleg ezt is megrakták cukorral.
1945. május 30-án a gyárba szovjet tisztek érkeztek és június végéig ott tartózkodtak. Ez az időpont egybeesik az Üzemi Bizottság megalakulásával. 1949. augusztus 19-én befejeződött a gyár államosítása. 1967-ben új holland gépsor került beállításra – amely a kockacukor-gyártást helyezte fejlett alapokra –, a gyár korszerűsítése 1973-ban tovább folytatódott. A Petőházi Cukorgyár 1964-ig őrizte meg intézményi önállóságát. Ekkor a Magyar Cukoripar nagyvállalat létrehozásával annak egyik gyáregysége lett. 1980-tól, a Cukoripari Válalatok Trösztje megszűnésétől ismét önálló vállalatként működött Petőházi Cukorgyár néven. Az 1989. évi rendszerváltást követően a Petőházi Cukorgyárat is privatizálták.
Petőháza lakossága legnagyobb részének egzisztenciája évtizedekig a cukorgyártól függött. Jelentős változást hozott a gyár és a környező települések életében, hogy a Petőházi Cukoripari Rt. 1991-ben átállt a vezetékes földgáz üzemelésre. A gyár a fenntartója az egész évben üzemelő Sport Panziónak és a benzinkútnak. A petőházi fürdőtelep a Kinizsi utcában, a petőházi vasútállomástól alig százméternyire kezdődik. Egész területe fás, bokros, árnyékos, szépen parkosított. 2007 november végén a Magyar Cukor Zrt. bejelentette a petőházi cukorgyár bezárását. 2009 nyarára a berendezéseket leszerelték és elszállították. Jelenleg az épületeket bontják.
[szerkesztés] A cukorgyári tavak madárvilága
A rendkívül vízigényes cukorgyártás vízigényét az Ikva-patak biztosította. A termőföldekről beszállított répa szállítását az üzem területén ún. úsztatóvízzel végezték. A répa mosása és a cukor kivonása során ugyancsak sok víz került felhasználásra. A keletkező magas szervesanyag tartalmú szennyvizek nem kerülhettek közvetlenül a befogadó vízfolyásba, azokat ülepítő- és tározó tavakba vezették, ahol a következő év nyaráig tárolták. A tározótavak az év nagy részében táplálkozó és fészkelőhelyet bizosítottak számos madárfaj számára.
A tavak nádszegélyében minden évben fészkelt néhány pár nádirigó, szárcsa és tőkés réce, esetenként költött a vízityúk és a kis vöcsök. Magyarországon itt fészkelt először a bütykös ásólúd és ez volt az egyik alkalmi költőhelye a hazánkban csak szórványosan fészkelő üstökösrécének.
Temészetvédelmi szempontból különösen jelentősek voltak egyes fokozottan védett fajok, mint a gulipán és a gólyatöcs alkalmi költései. 2008-ban, a tavak elbontása előtti utolsó évben 3 pár gulipán és 9 pár gólyatöcs épített fészket. A feltöltődöt zagytározó tavakon költött a szintén fokozottan védett piroslábú cankó és a védett kis lile és bíbic is.
A madárvonulás időszakában, különösen a júliustól szeptemberig terjedő időszakban (különosen a terület jellegéhez és kiterjedéséhez képest) nagyon sok vízimadár faj előfordult itt. A legnagyobb számban megfigyelt fajok a szárcsa, a csörgő réce, a barátréce, a füstös cankó, a pajzsoscankó, a dankasirály és a barázdabillegető. Madártani érdekesség a kanalasgém, a parlagi sas, a kis goda, a nagy póling, a kőforgató és a vékonycsőrű víztaposó előfordulása.
[szerkesztés] Látnivalók
- Arborétum
- Termálfürdő. Története 1970-ben kezdődött, amikor a próbafúrás eredménnyel járt, és 1348 méteres talajmélységből nagy bőséggel, percenként 950 liter vízhozammal tört fel a 45 C hőmérsékletű termálvíz, amely ásványokban rendkívül gazdag: nátrium, kálium, ammónia, kalcium, magnézium, vas, nitrát, klorid, bromid, jodid, fluorid és hidro-karbonát található a vízben, összes oldottsó tartalma 3440 mg literenként. Az eddigi vélemények szerint főként mozgásszervi betegségek gyógyítására alkalmas a víz, s már hivatalosan is gyógyvízzé nyilvánították. A Petőházi Strand és Termálfürdő a Petőházi Önkormányzat kezelésében működik. Három nyitott medencéje van: úszómedencéje 33,17 méteres, a víz 25 C-os, a 23,22 méteres termálmedencében ülőpadok is vannak, továbbá a gyermekeknek is épült egy 8,5 méteres pancsoló. A fürdő jól felszerelt, kényelmes, kabinsorokkal, zuhanyzókkal, ülőpadokkal, fekhelyekkel, napernyőkkel, vendéglátóipari, szórakozási lehetőséggel várja vendégeit.
- Műemléket nem, de védett falusi tornácos házakat még találunk a faluban, mint a népi építkezés utolsó emlékeit. A temetőben érdemes megnézni Sarródi Máté kovácsoltvas keresztjét, amelyet a műemlékvédelem is nyilvántart mint eredeti népművészeti alkotást.
- A romantikus stílusú római katolikus Szentháromság templom 1902-ben épült.
[szerkesztés] Források
- Győr-Moson-Sopron megye kézikönyvéből Torma Margit írása lett átdolgozva.
