Tőkés réce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tőkés réce
Anas platyrhynchos male female quadrat.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Réceformák (Anatinae)
Nemzetség: Úszórécék (Anatini)
Nem: Anas
Faj: A. platyrhynchos
Tudományos név
Anas platyrhynchos
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tőkés réce témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tőkés réce témájú kategóriát.

A tőkés réce csoport tagjai megjelenésre nagyon hasonlítanak egymásra. A háttérben egy kormos réce látható, míg az előtérben egy tőkés réce tojója.

A tőkés réce vagy vadkacsa (Anas platyrhynchos) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egész Európában, Ázsia és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt, a Kárpát-medencében a leggyakoribb récefaj. A házikacsa őse.

Kóborló egyedei sokfelé eljutnak, így Afrikába, Közép- és Dél-Amerikába is. Az ember is segítette elterjedési területe megnövelését, mivel betelepítette az Egyesült Államok keleti részébe, a Bermuda-szigetekre, Ausztrália, Új-Zéland és Új-Kaledónia területére is. Onnan a faj sokfelé eljutott kóborlásai során, így a Csendes-óceán sok szigetén észlelték már. Ezen felül betelepítették a Francia déli területek több szigetére, így a Kerguelen-szigetekre, továbbá a Falkland-szigetekre és a Macquarie-szigetre is.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg csak két alfaja van, mert a korábban alfajaiként kezelt madarakat mára önálló fajként kezeli a kutatók többsége. Korábban a tőkés réce alfajainak tartották a következő fajokat:

Nem minden rendszer fogadja el az összes alfajt önálló fajnak – A Csendes-óceáni szigeteken élő fajokat többnyire igen, de az észak-amerikai kontinensen élők közül nem mindegyiket. A kormos récét a legtöbben elfogadják önálló fajnak, de a másik két amerikai változatot sokan továbbra is a tőkés réce alfajainak tekintik.

Ha az összes, fentebb felsorolt alfajt önálló fajoknak tekintjük, úgy a tőkés récének az alábbi két alfaja maradt:

  • tőkés réce (Anas platyrhynchos platyrhynchos) - ez az alfaj él a tőkés réce csaknem teljes elterjedési területén,
  • grönlandi tőkés réce (Anas platyrhynchos conboschas) - kizárólag Grönland déli részén fordul elő.

További külön alfajnak szokták tekinteni a tőkés réce háziasított leszármazottját, a házikacsát. Ez utóbbi minden probléma nélkül keresztezhető a tőkés récével. A városok tavain élő tőkés récék között sokszor feltűnnek háziasított récékkel keresztezett egyedek is.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 50-65 centiméter, szárnyfesztávolsága 81-98 centiméter, testtömege 750-1450 gramm. A tojó mintegy negyedével kisebb és könnyebb, mint a hím.

A gácsér csőre zöldessárga, feje fémesen csillogó zöld, nyakán fehér gallér van, melle gesztenyebarna, oldala és hasa világosszürke. Testének felső része, a nyak tövétől a hát közepéig, valamint a szárnyai külső felülete, barnásszürke, a hát közepétől kezdődően kékesfekete, egészen a farokig, melynek oldalsó szegélyét a fehér színű kormánytollak alkotják. A farok közepén 3-4 szál fekete, visszahajló, ún. gácsértollat visel. Szárnyai belső oldalai sárgásfehérek.

A fent leírtak csak a hím násztollazatára vonatkoznak, amelyet nagyjából szeptembertől májusig visel. Nyár elején az állat leveti díszes tollait, és a tojóéhoz hasonló, szerény ruhát ölt. Szárnya és farktollai nagyjából megtartják eredeti színüket, a test többi része azonban szürkésbarna, enyhén rőt alapszínt ölt, amelyet kisebb-nagyobb foltok díszítenek. Fehér gallérjuk eltűnik, viszont a fejen megjelenik a tojóéhoz hasonló szemcsík és a fekete fejtető. Avatatlan szemlélő ilyenkor összetévesztheti őket a tojókkal, pedig az itt-ott kiütköző szürke, hasi tollaik, fekete farkuk, feltűnő, fehér farokszegélyük, a nyak és a test színétől (a nászruházathoz hasonlóan) jól láthatóan elkülönülő mellszínezet, de főleg a színét nem változtató, zöldessárga csőr azonnal elárulja őket.

A tojó kültakarója tipikus rejtőszínezet, amely azt a célt szolgálja, hogy a fészkén ülő madarat elrejtse ellenségei szeme elől. Egész teste barna alapszínű, amelyet kisebb-nagyobb méretű, szabálytalan alakú fekete pöttyök és foltok tarkítanak. Az apró pöttyök elhelyezkedése a fejen a legsűrűbb, a mellen nagyobbak és ritkásabbak lesznek, majd a test hátsó része felé egyre nagyobb foltokká növekednek, ami főleg a szárnyat nyugalmi helyzetben betakaró, nagy tollakon figyelhető meg. Feje tetején egy, a nyak közepéig lehúzódó fekete sáv, valamint egy szem környéki, szintén fekete, vékony sáv, az ún. szemcsík is található. Csőre sárgásbarna, kisebb-nagyobb lilásfekete foltokkal. Kormánytollai a tojónak is világosak, de kevésbé feltűnőek, mint a gácséron. Szárnya a híméhez hasonlóan kívül barnásszürke, belül sárgásfehér, és mindkét nem szárnyának külső részén, középtájon, fémesen csillogó, kék színű szárnytükör van, melyet két oldalát fehér vonal szegélyezi. Úszóhártyás lábuk egyformán narancssárga.

A kiskacsák alapszíne zöldessárga, hátuk, fejük teteje fekete, anyjukhoz hasonlóan szemcsíkot viselnek, csőrük és lábuk lilásfekete. Ez a színezet remekül elrejti őket a parti iszapos talajon, nádasban, vízinövények kusza, árnyékos sűrűjében. Pehelytollazatukat körülbelül két hétig tartják meg, majd lassan elkezdi őket kiverni a toll, először az oldalukon, a szárny alatt, majd a hasukon,utána a hátukon, farkukon, fejükön. Legvégül fejlődik ki a toll a szárnyaikon. Fiatalkori ruhájuk anyjukénak szinte tökéletes mása. A tojóké ezután már nem is változik túl sokat, csak lábuk és csőrük válik a felnőtt tojókéhoz hasonló színűvé, a gácséroké azonban szép lassan fakulásnak indul: sötétedni kezd a hátuk, farkuk, mellük, szürkülni oldaluk és hasuk, fejükön megjelennek az első zöld tollak, majd nyár végére, ősz elejére lezajlik a teljes vedlésük, és felöltik első násztollazatukat, amely ekkor a legszínpompásabb (az idősebb gácsérok tollazata ugyanis évről évre jobban elveszti fényét).

Tőkésréce a folyóban
A gácsér
és a tojó

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tápláléka változatos, főleg magvakat, növényi részeket, gerincteleneket, apró halakat és ebihalakat fogyaszt. Nem tud teljesen a víz alá bukni, ezért a madár hátsó része kiemelkedik a vízből. Az állomány egy része áttelel, másik része vonuló. Vadászható vízivad. A legidősebb ismert tőkés réce 29 évet élt.

Táplálkozás
Felszálláshoz készülve
a felszállás pillanatában
és repülés közben
Tőkés réce tojó, nyári ruhában

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget egyéves korban éri el. Fészkelőhelyben nem válogatós, földre rakja növényi részekből és pehelytollakból készített fészkét. Sokszor már március elején elkezdi rakni 9-13 tojásból álló fészekalját, melyen 22-28 napig kotlik. A tojások zöldes színűek.

Fészke tojásokkal
fiókái a kikelés után
és már gyakorlott úszóként

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon vadászható. Vadászati idénye augusztus 15–től január 31-ig tart.

Érdekesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vadkacsáról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, a Madárdombon. Fekete István ifjúsági regényében a Vukban a vadkacsa neve Tás.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]