Szárcsa (madár)

Szárcsa
	;
Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Darualakúak (Gruiformes);
Család:	Guvatfélék (Rallidae);
Nem:	Fulica;
Faj:	F. atra;
Tudományos név
	Fulica atra; (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
	Az elterjedési területe
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Szárcsa témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Szárcsa témájú médiaállományokat.

A szárcsa (Fulica atra) a madarak osztályának darualakúak (Gruiformes) rendjébe, a guvatfélék (Rallidae) családjába tartozó faj.

Előfodulása [szerkesztés]

Európában és Közép-Ázsiában költ, Afrikában, Dél-Ázsiában és Ausztráliában előfordul, illetve telel.

Sikvidéki tavakon él, a hegyvidéket kerüli.

Megjelenése [szerkesztés]

Testhossz 36-38 centiméter, szárnyfesztávolság 70-80 centiméter, tömege 600-1000 gramm. Szeme világospiros, csőre és homloklemeze vakító fehér. Ez a homlokpajzs, ahol a bőr pikkelyesen szaruszerű, az ivari ciklusban megnagyobbodik.^[1] Lába ólomszínű, sarkánál pirosas sárgászöld. A tolla fekete. Ujjain bőrlebenyek vannak, az úszás elősegítésére.

Jellegzetes piksz-piksz kiáltásairól és ugatásszerű hangjáról távolról felismerhető.^[1]

Életmódja [szerkesztés]

Bukómadarakkal rivalizál, több méter mélyre is leúszik táplálékáért. Vonuló madár, de a nem befagyó tavaknál áttelel. Halastavakon komoly károkat okoz. Vízi rovarokkal, halakkal, férgekkel és puhatestűekkel táplálkozik.

Szaporodása [szerkesztés]

A vízre, nádasba, nádból épített fészkében, 7-9 tojásán 21-24 napig kotlik. A fiókák fészekhagyók és kikelésük után nem sokkal követik anyukat a vízbe.