Barázdabillegető

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barázdabillegető
Motacilla alba alba
Motacilla alba alba
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Billegetőfélék (Motacillidae)
Nem: Motacilla
Faj: M. alba
Tudományos név
Motacilla alba
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barázdabillegető témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barázdabillegető témájú médiaállományokat és Barázdabillegető témájú kategóriát.

Motacilla alba

A barázdabillegető (Motacilla alba) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a billegetőfélék (Motacillidae) családjába tartozó faj.

Lettország nemzeti madara.[1]

Előfordulása[szerkesztés]

Európában, Ázsiában és Észak-Afrikában költ, télen délebbre vonul. Törzsalakja (az európai alfaj) a Kárpát-medencében rendszeres fészkelő, a Brit-szigeteken elterjedt yarrellii alfaj rendkívül ritka vendég, első bizonyított hazai előfordulását 2008. január 18-29. között Fertőújlakon regisztrálták.[2] A vizes élőhelyeket kedveli.

Alfajai[szerkesztés]

Angol barázdabillegető (Motacilla alba yarrellii)
Közép-ázsiai barázdabillegető (Motacilla alba personata)
Kínai barázdabillegető (Motacilla leucopsis)
Cuculus canorus canorus + Motacilla alba

Korábban e faj alfajainak tartották az alábbi, ma már önálló fajként kezelt madarakat is:

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 18 centiméter, szárnyfesztávolsága 25–30 centiméter, testtömege 17–25 gramm. Felsőtestének színe szürke, torka, begye mellének felső részéig fekete, nyakának hátsó része és tarkója bársonyos feketék, szemsávja, a fej és a nyak oldala, valamint alsóteste fehér, miáltal a szárnyon két világos csík keletkezik. A középső farktollak feketék, a többiek fehérek. A tojó hasonló színezetű, de torokfoltja kisebb, fejrajzolata pedig szürkébb. A két ivar őszi tollazata abban különbözik a tavaszitól, hogy fekete torokfoltjuk jórészt eltűnik, azaz torkuk, begyük egy patkó alakú fekete sávtól eltekintve fehér. A fiatalokra a szürke és a barna szín a jellemző.

Életmódja[szerkesztés]

A barázdabillegető nem kötődik túlzottan a vízhez, mégis szívesen él a part közelében. Emellett az alacsony növényzetű, nyílt terepet is kedveli. Ezért gyakran parkokban és kertekben, valamint útszéleken is megtalálható. Még a városok közepén is megél. Egyes madarak etetőhelyeket is felkeresnek, különösen kora tavasszal, amikor szűkösen akad táplálék. A felnőtt hím hevesen védelmezi területét a betolakodókkal szemben. Előfordul, hogy a madár egy fiatalabb hím segítségét is igénybe veszi területe védelmezésénél, de csak akkor, ha területének védelme fontosabb számára, mint hogy minden elérhető táplálékot ő maga szerezzen meg. Ez a territoriális viselkedés különösen a költési időszakban mutatkozik meg. Máskor a barázdabillegetők békésen megvannak egymás mellett. Alvóhelyeiket a nedves területek növényzetében, bokrokban, padlásokon, sőt, néha üvegházakban alakítják ki. Arra is akad példa, hogy a barázdabillegetők fűtött épületben, például kórházakban vagy gyárcsarnokokban telelnek át.

Szaporodása[szerkesztés]

Növényi anyagokból csésze alakú fészket épít, melyet tollakkal és fűszálakkal bélel ki. Fészekalja 5–6 tojásból áll, melyen 12–13 napig kotlik. A fiókák 14–15 napig maradnak a fészekben.

A fészke tojásaival
és a fiókái

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Other Latvian Symbols. Latvian Institute. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
  2. Archivált másolat. [2012. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 22.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]