Kanalasgém

Kanalasgém
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Magyarországon fokozottan védett Eszmei érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes) Család: Íbiszfélék (Threskiornithidae) Alcsalád: Kanalasgémformák (Plateinae) Nem: Platalea Faj: P. leucorodia
Tudományos név
Platalea leucorodia (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Kanalasgém témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kanalasgém témájú médiaállományokat.

A kanalasgém (Platalea leucorodia) a madarak osztályának gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe és az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába tartozó faj.

Nevét csőre kanálszerűen kiszélesedő végéről kapta. Neve szerint gém, de nem az ő rokonuk, hanem az íbiszfélékhez tartozik.

A Magyar Madártani Egyesület 2008-ban az év madarának választotta.

Előfordulása

Dél-Európa, Közép-Ázsia egészen Japánig, Észak-Afrikában is költ. Parti tavaknál és mocsaraknál él, az édesvizet elébe helyezi a tengernek.

Alfajai

• Platalea leucorodia leucorodia – ez az alfaj él az elterjedési terület java részén, és ez fordul elő Európában is
• Platalea leucorodia archeri – Vörös-tenger és Szomália
• Platalea leucorodia balsaci – Banc d'Arguin sziget, Mauritánia
• Platalea leucorodia major – ez az ázsiai alfaj, ez él az elterjedési terület ázsiai részén; de egyes szerzők ezeket a kanalasgémeket is a törzsalakhoz sorolják. A 'major' alfaj taxonómiai helyzetének tisztázásához genetikai vizsgálatokra van szükség.

Megjelenése

Magassága 80-90 centiméter, szárnyfesztávolsága 115-130 centiméter. Világossárga begye kivételével tiszta fehér, szeme kárminpiros, csőre fekete, hegye sárga, lába fekete, szemgyűrűje sárgászöld, torka zöldessárga. Fejükön tollüstököt hordanak. A tojó valamivel kisebb termetű a hímnél, a fiatal madár a tollüstök hiányában és sárga felsőmellében különbözik az öregebb madártól.

Életmódja

A kanalasgém csak olyan sekély vizekben tud táplálkozni, ahol a lába eléri az aljzatot. Táplálkozásakor csőrét nyitva tartja, fejével jobbra-balra kaszál. Amennyiben érzékeny csőréhez valami hozzáér, azonnal összezárja, és zsákmányát lenyeli. Tápláléka piócákból, puhatestűekből, halakból és kétéltűekből tevődik össze. Tavasszal még elsősorban a szikes vizeken táplálkoznak, de azok nyár eleji kiszáradásával átszokik a halastavakra, ahol pont ettől az időszaktól kezdődik el a nyári, majd az őszi lehalászás. Vonuló faj. Vonulása során elsősorban a tengerparti lagúnákban, sólepárlókon táplálkozik, a Szaharától délre pedig a nagyobb folyók öntésterületein fordul elő a Száhel-övezetben.

Szaporodása

Fiókák

Síkvidéki mocsarak, fűzbokros árterek, nádasok, tavak mellett fészkel. Telepesen, nádasokra, fákra, bokrokra rakja, nádból és gallyakból álló fészkét. Gyakran gémfajok társaságában költenek. 3-4 durvaszemcsés, fénytelen és fehér alapon sok vörös felhővel és folttal rajzolt tojásán 21 napig kotlik, fiókái fészeklakók. Tojásaik lerakása között 1-2 nap telik el, de a kotlás már rögtön az első tojás megjelenésével elkezdődik. Ebből adódóan a fiókák között jelentős méretbeli különbségek lehetnek. Mindkét szülő részt vesz a kotlásban, és a fiókák nevelésében. A fiókák 3-4 hetes korukban már a fészek környékén mászkálnak, de a gémtelepről csak 7-8 hetes korukban repülnek ki.

Kárpát-medencei előfordulása

Márciustól októberig tartózkodik Magyarországon, rendszeresen fészkel.

Magyarországon 1100-1300 páros fészkelő-állománya van a fajnak, mely európai viszonylatban az egyik legnagyobb populáció. Mind az európai, mind a hazai állomány folyamatos növekedést mutatott az elmúlt években. Ennek ellenére a populációk sérülékenyek, mert táplálkozásukat csak nagyon speciális vízmélység mellett tudják végezni.

Forrás

• Az MME Monitoring Központjának adatlapja
• Brehm: Az állatok világa
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 25.)
• Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 

Külső hivatkozás

• Képek az interneten a fajról